Nyugdíjasok háborúja a dégi pihenőparkban

Már csak az állam segítségében bíznak a Fejér megyei Dégen található, nehéz anyagi helyzetbe került pihenőpark fenntartói. A közel negyven nyugdíjasnak - köztük beteg embereknek - otthont adó magánpark azonban a hatályos jogszabály szerint nem kaphat állami támogatást. Néhány idős lakó veszélyben érzi magát, mások ugyanakkor továbbra is elégedettek, és kitartanak a vezetőség mellett. Az anyagi problémák mellett így a nyugdíjasok között húzódó mély konfliktusok is megterhelik a nehéz helyzetbe került közösség életét. Az [origo] munkatársai a helyszínen tájékozódtak a kialakult helyzetről.

Az eldugott Fejér megyei kis faluba, Dégre azt követően indultunk el, hogy a parlamentben az egyik országgyűlési képviselő arról beszélt, veszélyben vannak a helyi pihenőpark nyugdíjas lakói. A politikus elmondta, a parkot fenntartó cég a csőd közelébe került, a holtig tartó ellátásra szerződött idős emberek étkeztetése, orvosi felügyelete pedig veszélyben van. A megyei napilapban szintén jelentek meg a park gondjaival foglalkozó írások. Az [origo] telefonon megkereste Dég polgármesteri hivatalát is, ahol az egyik munkatárs közölte, a beteg embereknek is otthont adó park valóban komoly anyagi problémákkal küszködik.

Kutyák, bolhák és elefántok

Délben érkezünk, és a falu határában lévő pihenőpark, amely leginkább egy zöldövezeti lakóparkhoz hasonlít, valóban pihen, csend van és nyugalom. A nyitott kapu mellé ugyan ki van írva, hogy "Kutyákkal őrzött terület", kutyákat azonban nem látni, és ugatást sem hallani. Mindössze néhány nyugdíjast látunk, akik az egyik ház tornácán támaszkodnak.

Pihenőpark: a békétlenség szigete

Kopogni kezdünk a bejárathoz legközelebb eső, irodának tűnő épület ajtaján, de válasz nem érkezik, így - az esetlegesen feltűnő kutyákra figyelve - a támaszkodó nyugdíjasok felé vesszük az irányt. Mikor elmondjuk, miért is jöttünk, és megkérdezzük, hogy valóban akadnak-e problémák a parkban, rövid és egyértelmű választ kapunk: nem. A három nyugdíjas azt is közli, nem hajlandóak nyilatkozni, azt azonban elárulják, van néhány lakó, akik a bolhából is elefántot csinálnak, és akik mindenfélét beszélnek a helyi sajtónak a park állítólagos gondjairól. Végül azt a tanácsot kapjuk, hogy próbálkozzunk az intézmény fenntartójánál, Sósfalvi úrnál.

Útban az iroda felé két asszonyba botlunk; ők nem laknak, hanem dolgoznak a parkban. Kérdésünkre egy kicsit árnyalják a három szűkszavú nyugdíjas által adott helyzetérékelést. Az asszonyok elmondják, valóban vannak anyagi problémái a park fenntartójának, szerintük azonban ebben a nehéz helyzetben nem támadni kellene a vezetőt, hanem kiállni mellette.

Egy vállalkozás hányattatásai

Üvegajtón kopogtatunk, látjuk, benn egy férfi telefonál, aki amint meglát bennünket, kihúzódik a képből, majd egy perc múlva visszatér, és kezével mutatja, várjunk egy kicsit. Az úrról kiderül, ő Sósfalvi Ede, a parkot fenntartó közhasznú társaság ügyvezetője, aki végül kinyitja az ajtót, és szívélyesen az irodájába invitál bennünket.

Sósfalvi először a szerinte méltatlan támadásokról kezd beszélni, valamint arról, hogy őt és azokat a lakókat, akik elégedettek a park szolgáltatásaival, soha senki nem kérdezi meg. A panaszok után az ügyvezető beavat bennünket a pihenőpark szövevényes történetébe. A parkot 1996-ban hozta létre egy kft., azzal az elgondolással, hogy nyugdíjasok számára bizonyos összeg ellenében lakóhelyet építenek, valamint holtig tartó ellátást nyújtanak. A nyugdíjasok a leendő ház méretétől függően 2 és 8 millió forint közötti összegeket fizettek ki a lakóhelyekért, a szolgáltatásokért - étkezésért, orvosi ellátásért, valamint a rezsiköltségekért - pedig jelenleg havi 27 800 forintot fizetnek. Ha valaki saját maga gondoskodik az étkezésről, annak 26 százalékkal kevesebbet kell fizetnie - teszi hozzá Sósfalvi.

A jelenleg negyven idős - köztük beteg - embernek otthont adó park fenntartója időközben kft.-ből közhasznú társasággá (kht.) alakult. A kht vezetői 2001 áprilisában - a fenntartásra rendelkezésre álló pénz fogyásával - elhatározták, hogy az államhoz fordulnak normatív támogatásért.

Sósfalvi Ede - nincs elege

A fenntartók tehát már ekkor anyagi gondokkal küszködtek, Sósfalvi szerint azonban csak ezt követően jöttek igazán a nehézségek. Ahhoz ugyanis, hogy normatív támogatást kaphassanak, a pihenőparknak olyan feltételekkel kell rendelkeznie, mint egy valódi szociális intézménynek. Étkezőt, betegszobát, orvosi szobát kellett kialakítaniuk és a dolgozók létszámát is meg kellett emelni. A feltételek megteremtése komoly összegeket emésztett fel, Sósfalvinak azonban hamarosan újabb problémával kellett szembenéznie: a szociális tárca közölte, az igényelt negyven fő helyett csak 11 főre adna támogatást.

Az ügyvezető szerint ezt azzal magyarázták, hogy a pihenőparkban lévő lakások többsége a kht. tulajdonában van, és ezekre a lakók holtig tartó használati joggal rendelkeznek. A jogszabály pedig nem engedi meg, hogy ilyen esetben támogatást adjanak. Sósfalvi úgy véli, a törvényalkotók egyszerűen nem gondoltak az általuk alkalmazott jogi megoldásra, ezért hagyták ki őket a támogatásra alkalmasak köréből. A kht. ezért most azt akarja elérni a minisztériumnál, hogy változtassák meg a jogszabályt.

Azzal Sósfalvi is tisztában van, hogy ezt nem lesz könnyű elérni, ezért egyelőre azzal is beérné, ha a 11 főre ígért normatívát megkapnák. Az ügyvezető azt ugyanakkor elismeri, ez a pénz még kevés lenne ahhoz, hogy kilábaljanak a bajból, így csak a törvénymódosítás - és ezzel együtt a nagyobb támogatás - segítene rajtuk.

Sósfalvi többszöri kérdésünkre sem tud egyértelmű választ adni arra, hogy mit tesznek akkor, ha nem kapják meg az államtól várt támogatást. Az ügyvezető csak annyit mond, hogy a kht. tulajdonosai eddig is sokat áldoztak a park fenntartására, és az elmúlt hat év alatt mindig megoldották valahogyan az anyagi gondokat.

Miután azt Sósfalvi sem tagadja, hogy az anyagi gondok az ápolás és a gondozás rovására mennek, megkérdezzük, mi igaz a parlamentben is megfogalmazott vádakból. A lakók valóban nem kapnak-e megfelelő étkeztetést, orvosi ellátást, és tényleg gondok vannak-e a park elektromos hálózatával? Az ügyvezető válasza három szóban összefoglalható: nem, nem és nem. Kérdésünkre, mit szól ahhoz a hírhez, miszerint a park cukorbeteg lakói nem jutnak diabetikus ételekhez, már kevésbé ad egyértelmű feleletet. Sósfalvi szerint - aki saját bevallása szerint szintén cukorbeteg - manapság már nem olyan könnyű meghatározni, hogy mit kell enniük a cukorbetegeknek, majd hozzáteszi: olyan ember terjeszti ezt a hírt, aki nem is tart igény a park által nyújtott étkeztetésre.

Az ügyvezető úgy véli, az őt támadó lakóknak azt kellene megérteniük, hogy az ellenségeskedés nem szolgálja közös érdeküket, a park helyzetének rendezését. Sósfalvi azt is szomorúnak tartja, hogy az eddig békés közösség most megosztottá vált, és az is előfordul, hogy a korábbi jó barátok ma már nem is állnak szóba egymással.

A nagy árverés

Sósfalvitól azt is megtudjuk, hogy éppen a látogatásunk előtti nap zajlott le egy árverés, amelynek eredményétől több nyugdíjas - az ügyvezető szerint feleslegesen - tartott. Az árverés előzménye, hogy a kht. egyik tulajdonosa és egy sárbogárdi hölgy között elszámolási vita kezdődött egy - Sósfalvi szerint a parktól független - ügyben. A hölgy végül végrehajtási eljárást indított a tulajdonos ellen, a végrehajtási árverést háromszor ki is írták, a kht.-ban birtokolt tulajdonrészért azonban senki sem jelentkezett. Úgy tűnik, a sárbogárdi hölgy sem szándékozik beszállni a pihenőpark-bizniszbe, tudjuk meg Sósfalvitól.

Több lakó attól tartott, hogyha új tulajdonos kerülne a kht-ba, akkor a megújuló vezetés eladná a fejük fölül a lakásokat. Sósfalvi szerint ez akkor sem történt volna meg, ha egy új személy beszállt volna a tulajdonosok közé, ugyanis a kht. mind a hat tagja egyenlő szavazati joggal rendelkezik, így mindenképpen a park fenntartása mellett álló többség érvényesítheti akaratát.

Miután a pihenőpark történetének legfrissebb fejleményeit is meghallgattuk, elindulunk, hogy felkeressünk néhány nyugdíjast a barikád mindkét oldaláról. A búcsúzáskor Sósfalvi úr még megkérdezi, nem tudnánk-e neki besegíteni a minisztériumnál, hogy megkapja a megfelelő nagyságú támogatást.