Nyugdíjasok háborúja a dégi pihenőparkban

Vágólapra másolva!
Már csak az állam segítségében bíznak a Fejér megyei Dégen található, nehéz anyagi helyzetbe került pihenőpark fenntartói. A közel negyven nyugdíjasnak - köztük beteg embereknek - otthont adó magánpark azonban a hatályos jogszabály szerint nem kaphat állami támogatást. Néhány idős lakó veszélyben érzi magát, mások ugyanakkor továbbra is elégedettek, és kitartanak a vezetőség mellett. Az anyagi problémák mellett így a nyugdíjasok között húzódó mély konfliktusok is megterhelik a nehéz helyzetbe került közösség életét. Az [origo] munkatársai a helyszínen tájékozódtak a kialakult helyzetről.
Vágólapra másolva!

Ahhoz képest, hogy az érkezésünkkor megszólított nyugdíjasok kissé zárkózottan fogadtak bennünket, hamar elterjedt a hír, hogy itt vagyunk. Nemes Gáspárné - akinek lakásához a park egyik munkatársa vezet el bennünket - legalábbis úgy fogad bennünket, mint aki számított ránk. Sőt, kutyája is hallhatott rólunk, a négy hónapos boxerkölyök ugyanis egyből a lábunkhoz dörgölőzik, majd - állítólag örömében - a cipőnkre vizel.

Minden nagyon szép, minden nagyon jó

Nemes Gáspárné volt a park első lakója, és mint mondja, nagyon szeret itt élni. Állítja: soha nem volt gondja a park ellátásával, az étkezéssel, az orvosi ellátással. Hozzáteszi - amit Sósfalvi úr is hangoztat -, hogy a vádakkal ellentétben soha nem volt probléma a villany- és gázszolgáltatással sem.

Az asszony a napokban tartott árveréssel kapcsolatban elárulja, ő már korábban egyeztetett az ügyvédjével, így egyáltalán nem aggódott a végrehajtás eredménye miatt. Tudta ugyanis, hogy ha új tulajdonos érkezik, akkor sincs jogi lehetőség arra, hogy eladják a feje fölül a házat. Nemes Gáspárné szerint egyébként várható volt, hogy senki sem fog majd jelentkezni azért, hogy tulajdonrészt vásároljon a kht.-ban. Az asszony úgy véli, normális ember nem száll be ilyen üzletbe, hiszen arra, hogy nyereséghez jusson, nagyon kicsi az esély. Nemesné szerint ugyanis a lakók által befizetett havi 27 800 forint nagyon méltányos összeg, amely a park költségeinek fedezésére is alig elegendő.

Az asszony tisztában van azzal, hogy a park nehéz helyzetbe került, de azt mondja, ő nem érzi veszélyben magát. Nemesné annyira ragaszkodik a megszokott lakóhelyhez, hogy abban az esetben, ha nem érkezik meg a fenntartók által várt állami támogatás, akkor arra is hajlandó lenne, hogy több pénzt fizessen az ellátásért. Az asszony közli, nincs egyedül ezzel a szándékkal, mások is készek arra, hogy többet fizessenek.

Semmi sem szép, semmi sem jó

Nyulász Gábort délutáni pihenője közben zavarjuk, de így is rendelkezésünkre áll. Ő az ellentábor egyik hangadója, bár előre közli velünk, hogy nincs szereplési vágya, és azt sem érti, miért éppen hozzá fordultunk.

Forrás: ORIGO
Nyulász Gábor - elege van

Nyulász Gábor és felesége Budapestről költözött a parkba három évvel ezelőtt, és elmondása szerint az első másfél évben semmilyen gondjuk, problémájuk nem volt. A bajok 2001 tavaszán kezdődtek, vagyis éppen akkor, amikor a park elkezdett azon dolgozni, hogy megteremtse az állami normatíva elnyeréséhez szükséges feltételeket. Nyulász úr azóta sem érti, hogy miért volt szükség arra, hogy új dolgozókat vegyenek fel. Azt mondja, ők három évvel ezelőtt nem egy szakemberekkel ellátott szociális intézménnyel kötöttek szerződést, hanem egy nyugodt környezetet biztosító pihenőparkkal.

Nyulász úrnak azonban további kifogásai is vannak a park fenntartóival szemben. Állítja, míg korábban hetente kétszer eljárt az orvos a parkba, addig ma már csak akkor jön, ha hívják. Ez szemben áll azzal, amit Sósfalvi és Nemesné állít, de egy név nélkül nyilatkozó alkalmazott szintén azt mondja, hogy csak hívásra jár a doktor. Ugyanígy nehéz megbízható információt kapni az étkeztetésről is. Nyulász Gábor ugyan nem tart igényt a park által nyújtott étkeztetésre, de állítja, hogy a többi lakó nem mindig kapja meg ételét. Egy másik - névtelen - forrás azt mondja, legfeljebb az fordult elő, hogy az óvodából késve érkezett meg az ebéd. Sósfalvi szerint mindenki rendszeresen megkapja az ételt, azt azonban hozzáteszi, hogy hol a helyi vendéglő, hol az óvoda, hol pedig a park konyhájáról látják el a lakókat. Jelenleg éppen a parkban főznek a nyugdíjasokra.

A fenntartókat támadó Nyulász Gábor azt mondja, veszélyben érzi magát a parkban, szerinte ugyanis az anyagi problémák miatt bármikor megszűnhet a gáz- és villanyszolgáltatás. Hozzáteszi, ha jönne olyan befektető, amely visszaadná az általa befizetett összeget, akkor elhagyná a helyet. (Közben megérkezik a feleség is, aki szintén beszállna a panaszok sorolásába, Nyulász úr azonban leinti: most ő beszél.) Az öregúr elmondja, a lakással is nagyon sok problémájuk volt, több szobában rohadni kezdett a parketta, amelyet csak hónapok múlva - többször megismételt kérésére - cseréltetett ki a fenntartó.

Nyulász elmeséli azt is, hogy beköltözésük után - egy másik nyugdíjassal folytatott beszélgetését követően - érdeklődött az illetékes földhivatalnál, ahol közölték vele, hogy a lakás, amelynek használati jogát ő holtig birtokolja, be sincs jegyezve a telekkönyvbe. Sósfalvi erre utóbb reagálva azt mondja, ez a földhivatal hibája volt, amely utólag korrigálta is a tévedést.

Mikor távozunk Nyulászéktól, és jelzem kísérőnknek, hogy - idő hiányában - több lakóhoz már nem tudunk ellátogatni, csak annyit mond, "hála Istennek", majd cigarettára gyújt, és otthagy bennünket.

Pethő András

Fotó: Barakonyi Szabolcs