60 éve kezdődött a magyar holokauszt

Hatvan évvel ezelőtt, 1944. április 16-án kezdték meg a magyar zsidóság gettókba zárását, ezzel vette kezdetét a magyarországi holokauszt. A II. világháború során a kutatók szerint összesen közel 11 millió ember lett a nácik áldozata faji, vagy ideológiai okból. Közel 6 millió - köztük több mint félmillió magyar - zsidó és 2-500 ezer cigány vesztette életét a náci munka- és koncentrációs táborokban. Egy tavaly ősszel készült felmérés szerint a magyar lakosság több mint fele nincs tisztában azzal, mi volt a holokauszt. Az évfordulón nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a Holokauszt Emlékközpont, amely gyűjti az áldozatok és túlélők személyes tárgyait. Az intézmény fontos feladatának tekinti azt is, hogy 60 év után tényleges párbeszéd alakuljon ki a holokausztról.

Április 16. a holokauszt áldozatainak emléknapja. Hatvan évvel ezelőtt pontosan ezen a napon kezdődött meg a magyar zsidóság gettókba zárása. Az európai zsidók jelentős részének II. világháború alatt történt elpusztításáról a világ számos országában megemlékeznek. A legtöbb helyen az emléknap az 1943. április 19-én kitört varsói gettólázadás évfordulójára esik.

Közel 6 millió zsidó áldozat

A holokausztkutatók számításai szerint a II. világháború előtt Európában élő 9,7 milliós zsidóság több mint 60 százaléka, közel 5,6 millió ember vesztette életét a náci halál- és munkatáborokban. A legtöbben a lengyel (közel 2,9-3 millió, az ottani zsidó népesség 91 százaléka), a volt szovjet (több mint 1 millió) és a magyar (550-600 ezer) területeken élő zsidók közül haltak meg. Arányait tekintve jelentős volt a pusztítás Görögországban is, ahol a háború előtti zsidóság 86 százalékát hurcolták el és végezték ki, vagy dolgoztattak halálra.

A holokauszt áldozatainak számáról állandó viták folynak. A kutatók a 6 milliót megközelítő számot különböző forrásokkal igazolják. Az adatok fő forrását a háború előtti és utáni népszámlálások névlistái jelentik. Olyan náci feljegyzéseket is felhasználnak az áldozatok számának megbecsléséhez, amelyeket a deportálásokról és kivégzésekről készítettek. Adolf Eichmann, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal zsidó ügyekkel foglalkozó osztályvezetője, az európai zsidóság deportálásának és kiirtásának megszervezője is 6 millió áldozattal számolt. Mindezzel együtt a kutatók közelítő számokat adnak meg a holokauszt áldozatairól, amelyek 5-6 millió között változnak.

Nehéz pontosan eldönteni, hogy a náci Németország vezetői mikor döntöttek a zsidók megsemmisítéséről. A II. világhábórú kitörésekor ilyen terv - legalábbis hivatalosan - még nem volt. A táborok célja eleinte az volt, hogy elkülönítsék a zsidókat és az alacsony rendűnek tekintett fajokat a társadalom többi részétől. A táborokban kegyetlen körülmények között dolgoztatták a foglyokat, az embertelen viszonyok miatt rengetegen életüket vesztették.

A zsidóság módszeres megsemmisítése mellett valamikor 1941-ben döntött a náci vezetés. Júliusban az SS második számú vezetője, Reinhard Heydrich kapta a megbízást, hogy dolgozza ki a "végső megoldást" (Endlösung - ez volt a fedőneve a zsidók megsemmisítését szabályozó tervnek) az európai zsidókérdésre. Hivatalosan 1942. januárjában, a Wannsee-konferencián határoztak a náci vezetők és tudósok a zsidók végleges kiirtásáról. Hat, kifejezetten megsemmisítő tábort hoztak létre a feladat végrehajtására.

Több mint félmillió magyar zsidó halt meg

A holokausztnak 550-600 ezer magyar zsidó esett áldozatul. A magyar zsidóságot - szám szerint Európa harmadik, arányait tekintve második legnagyobb zsidó közösségét - a háború végén pusztították el. A magyar holokauszt példátlanul rövid idő alatt zajlott le. Ezt érzékelteti, hogy alig 55 nap alatt (1944. május 15.-július 8. között) 437 402 magyar zsidót deportáltak, 95 százalékukat Auschwitzba. Az itt megölt zsidók nagy része (360-390 ezer ember) Magyarországról érkezett.

A holokauszt magyar áldozatai közül a szakértők szerint 400 ezer nevének rekonstruálására van remény. A haláltáborok és munkaszolgálatosok listái mellett a még fennmaradt, úgynevezett Jaross-listákat is felhasználják a kutatók az áldozatok összegyűjtésére. A Jaross-listákon a magyarországi zsidóságot írták össze 1944. áprilisában, végül azonban nem használták fel a papírokat sem deportálásra, sem gettóba kényszerítésre, így a listákon szereplő nevek nem teljesen egyeznek a deportáltakéval. A Holokauszt Emlékközpont megnyitásakor 60 ezer áldozat nevét tüntetik fel a múzeum emlékfalán.

Porrajmos, a cigány holokauszt

A holokauszt roma áldozatainak számát 200-500 ezer közé teszik. A cigányokat - hasonlóan a szlávokhoz - alacsonyabb rendű fajnak tekintették a nácik, ezért döntöttek elkülönítésükről. A cigányok a legtöbb európai országban a II. világháború előtt és után is a társadalom kirekesztett rétegéhez tartoztak, így a munka- és haláltáborok felszabadulása után is rengeteg megaláztatást szenvedtek el. Egy izraeli kutató több mint 50 interjút készített a holokauszt roma túlélőivel. Egyikük 15 éves volt a háború idején, a barátaival együtt vitték Dachauba. A tábor felszabadulásakor - emlékezett vissza - "elkezdtem gyalogolni, haza akartam menni, mert teljesen egyedül voltam. Voltak járművek, amik Magyarország felé mentek, de nem engedtek fel rájuk, mert azt mondták, hogy azokat csak zsidók használhatják. Szóval gyalogolni kezdtem".

A zsidók és cigányok mellett deportálás várt a mozgás- és szellemi sérültekre is, akárcsak a homoszexuálisokra, a nácik politikai ellenségeire és néhány kisegyház követőire is. Összesen közel 11 millió ember lett a nácik áldozata ideológiai, vagy faji okból. A homoszexuálisok közül 15-25 ezret hurcoltak koncnetrációs táborokba és 350-400 ezer sérült embert sterilizáltak a nácik. Minden elhurcolt embert megjelöltek a táborokban. A zsidóknak sárga csillagot, a homoszexuálisoknak rózsaszín, a bűnelkövetőknek zöld, a politikai okból elhurcoltaknak fekete, az antiszociálisnak nyilvánított embereknek pedig fekete háromszöget kellett viselniük.

A szövetségesek látták

Egy deportált zsidó család

A nácik üzeneteikben az egész világháború idején kódszavakban beszéltek a munka-, illetve haláltáborokkal összefüggő kérdésekről. A szövetségesekhez csak 1944 nyarán jutottak el az első konkrét információk az auschwitzi táborról. A szövetséges csapatok mégsem tettek ezután sem semmit közvetlenül a táborokban zajló megsemmisítés ellen. Azt állították, hogy a táborok, túl messze voltak ahhoz, hogy lebombázhassák az épületeket, vagy az oda vezető vasútvonalakat.

A szövetséges légierő ugyanakkor több felvételt is készített az auschwitzi táborról 1944 késő nyarán és őszén, amiből az derül ki, hogy nem volt áthidalhatatlan a távolság. A szövetségesek vezetői azzal is érveltek, hogy az ilyen bombázások nem lassították volna a zsidók legyilkolását, annak csak a háború mielőbbi megnyerése vethetett véget.

A világ igazai

A világ igazai azok a nem zsidók, akik életük kockáztatásával mentették a zsidókat a holokauszt idején. A földalatti ellenálló csoportok szinte egész Európában segítették a zsidókat. A dánok az országban élő 8 ezer zsidóból 7 ezret egy nagyszabású akcióval mentettek át halászhajókon Svédországba.

Több magas beosztású német is segítette a zsidókat. A legismertebb Oscar Schindler, aki zsidók ezreit mentette meg a haláltól azzal, hogy alkalmazta őket gyárában. A magyarországi zsidómentés leghíresebb alakja Raoul Wallenberg svéd diplomata volt, aki több tízezer magyar zsidót mentett meg úgy, hogy védelmet biztosító svéd menlevelet adott ki részükre. A jaruzsálemi Jad Vasem Intézet által minden évben odaítélt világ igaza kitüntetést eddig már több mint 17 ezren kapták meg.

A magyarok fele nem tudja, mi a holokauszt

Tavaly ősszel felmérést készített a Szonda Ipsos, melyből kiderült, hogy a legfiatalabbak (18-25 év közöttiek) a lakosság átlagánál kevesebbet tudnak a holokausztról. A felmérés szerint a magyaroknak csak 44 százaléka van tisztában a holokauszt szó jelentésével, de 79 százalékuk hallotta már a fogalmat. Csak a megkérdezettek kétharmada tudta, mikor volt a holokauszt, 1 százalékuk azt gondolta, a középkorban történt. Mások szerint a haláltáborok a szocializmus vagy az első világháború idején működtek. Auschwitzról tíz emberből kilenc hallott, Dachau nevét viszont a válaszadók fele sem ismerte.

A nyugat-európai átlagnál itthon kevesebben kételkednek abban, hogy a nácik valóban népirtást követtek el: az emberek 4 százaléka gondolja, hogy "Auschwitzban nem is voltak gázkamrák". Az előző hasonló felmérés alkalmával, 1995-ben azonban még csak 2 százalék mondta ezt. Ráadásul a felmérés szerint egyre többen értenek egyet azzal, hogy a zsidók még az üldöztetésükből is előnyt akarnak kovácsolni: az így vélekedők aránya már 33 százalék, vagyis a lakosság egyharmada gondolkozik így. Változott, 74-ről 60 százalékra csökkent ugyanakkor az előző felmérés óta azok aránya, akik nem értenek egyet azzal, hogy "valójában kevesebb zsidó áldozat volt, mint azt a történészek állítják". A válaszadók 57 százaléka szerint Magyarország is felelős volt a holokausztért.