A gipsz vetett véget az ősi forróságnak

A tenger kémiájában történő hirtelen változások erősebben befolyásolják a klímát, mint eddig gondolták. Ezzel ért véget a korai földtörténet egyik legmelegebb periódusa, és kezdődött a máig tartó, hűvösebb klímaszakasz.

Feltehetőleg a tengervíz összetételének hirtelen változása okozta 50 millió évvel ezelőtt azt a hűvös klímaszakaszt, amelyben máig élünk - erre következtet egy nemzetközi kutatócsoport tengeri üledékes vizsgálatok és modellszámítások alapján. Eredményeiket a Science folyóirat pénteki száma közölte.

Mintegy ötvenmillió évvel ezelőtt hatalmas mennyiségben oldódott ki gipsz az óceánban. Az ebben az anyagban lévő kénvegyületek akkoriban nemcsak a környező tenger ökológiáját változtatták meg, hanem a légkörbe is felemelkedtek és kénaeroszolokként lehűtötték a klímát.

A Zagrosz-hegység vonulatai az űrből - itt vannak nyomai a nagy gipszoldódásnak

Ez a folyamat valószínűleg oda vezetett, hogy az akkori üvegházhatástól meleg légkör lehűlt, és egy új, hideg időszak vette kezdetét. Nemrég még azt feltételezték, hogy a tengervizek kémiai összetétele csak nagyon lassan változik. Egyre több azonban a bizonyíték arra, hogy a fokozatos fejlődést hirtelen, rövid törések szakítják meg - írta Ulrich Wortmann, a Torontói Egyetem kutatója a Science-ben.

"Amikor India összeütközött Eurázsiával, az drámaian felgyorsította a gipszlerakódások erózióját és porladását. Az ütközés hatására a két kontinens partvonala erősen súrlódott, így kialakult a vízben oldódó gipsz egyik legnagyobb őskori lerakata" - áll a tanulmányban. Emiatt gyorsan nagy mennyiségű kén került az óceánba, ami megváltoztatta a tengervíz tápanyagtartalmát, és befolyásolta a benne élő élőlényeket. Ennek nyomai leginkább az iraki-iráni Zagrosz-hegységben figyelhetők meg.

Ugyanakkor az óceán nagy mennyiségben le is adott ként a levegőbe. A kénaeroszolokról a a vulkánkitörések révén jól ismert, hogy képesek lehűteni a klímát. Ezért kézenfekvő, hogy a gipsz által kiváltott tengeri változások a klímaváltozáshoz is jelentősen hozzájárultak. "Ezzel ért véget a korai földtörténet egyik legmelegebb periódusa, az eocén. A felismerés alapvetően megváltoztatja a tengeri kémia alakulásáról és a globális klímára gyakorolt hatásáról kialakított elképzeléseket" - mondta el Wortmann.

56 millió évvel ezelőtt a Föld átlaghőmérséklete 5 Celsius-fokkal emelkedett meg alig néhány ezer év alatt. A forró időszakot a geológia paleocén-eocén hőmérsékleti maximumként, angol rövidítése után PETM (Paleocene-Eocene Thermal Maximum) néven tartja számon, mert a paleocén és az eocén korszakok határán következett be. Az úgynevezett eocén klímaoptimum 49 millió évvel ezelőtt következett be. Ebben az időszakban az éghajlati zónák a sarkok felé tolódtak, és alig vagy egyáltalán nem volt jég a Földön. Az eocén végén, 34 millió évvel ezelőtt viszont gyorsan terjeszkedni kezdett az jégtakaró az Antarktiszon.