Gyorsuló szintemelkedéssel fenyeget a Földközi-tenger

Már húsz centimétert emelkedett a Földközi-tenger szintje a 21. század elején. A tenger melegebb és sósabb is, mint az előző évszázadban. A szintemelkedés folyamatos gyorsulást mutat, de hogy ez a klímaváltozás kizárólagos következménye lenne, azt egyelőre nem erősítik meg a jelenséggel foglalkozó spanyol kutatók.

A huszadik század végén a Földközi-tenger szintemelkedése kisebb volt, mint a világ többi tengeréé. A huszonegyedik század elejére azonban az emelkedés utolérte a világtenger átlagát. A spanyol oceanográfiai intézet kiadásában megjelent, A spanyol Mediterráneum klímaváltozása című publikáció (letölthető innen) legfrissebb kiadása szerint 1943 óta a Földközi-tenger egy-másfél millimétert emelkedett minden évben, ám a tengerszint-emelkedés tempója újabban felgyorsult.

A publikáció második kiadása 1943 és 2008 közötti klímaváltozási adatokat tartalmaz, melyeket egy Spanyolországban most először és Európában is csak nemrég óta használt tengeri megfigyelőrendszer alapján számoltak ki. Az adatok azt bizonyítják, a Földközi-tenger egyre melegebb, de nem csak hőmérséklete, sótartalma is emelkedik, ezzel együtt pedig a szintemelkedés sebessége is gyorsul. A gyorsulás az 1990-es években kezdődött, jelenleg pedig már 20 centiméterrel magasabb a tengerszint, mint a 21. század kezdetén volt.

Érdekes módon az utolsó három vizsgált évben (2005-től 2008-ig) a melegedés lassabb volt, mint a huszadik század végén, amikor a tengerek hőmérséklete világszerte jelentősen megnőtt. A könyv szerzői szerint ahhoz, hogy pontos képet kapjanak a klímaváltozás Földközi-tengerre gyakorolt hatásáról, mindenképpen hosszú távú megfigyelésekre van szükség. A változásokat nem biztos, hogy csak az emberi üvegházgáz-kibocsátás miatt felgyorsult globális felmelegedés okozza, közrejátszhatnak ugyanis természetes légköri változások is. Ezt részletekbe menően modellezni viszont a legbonyolultabb számítási feladatok közé tartozik.

Későn érezteti hatását a szén-dioxid-stop

A Földközi-tenger felszíni vizeinek hőmérséklete a huszadik század éveiben végig a levegő melegedésének megfelelő mértékben emelkedett. A század végére 0,7-0,8 Celsius-fokkal, tehát majdnem egy egész fokkal volt langyosabb a tenger felszíne. Ennek ellenére a tudósok még most sem tudják megmondani, hogy pontosan milyen folytatásra számíthatunk, elsősorban azért, mert ez nagyban függ az emberi tevékenységtől is. A Földközi-tenger régióját a szerzők különösen sebezhetőnek tartják az olyan jelenségekkel szemben, mint a part menti populációnövekedés, a turizmus környezetterhelése, a megnövekedett tengeri közlekedés vagy éppen a túlhalászat.

Rövid távon a kutatók szerint a globális hőmérséklet-emelkedés szinte teljes üvegházgáz-stop esetén is folytatódna. A stop akkor valósulna meg, ha az emberiség sokkal kevesebb szén-dioxidot bocsátana a légkörbe ebben az évszázadban - aminek többek között feltétele az, hogy a fejlődő országok (például India vagy Kína) is csökkentsék kibocsátásaikat -, visszaesne a fosszilis energiaforrások felhasználása - vagyis az, ha a világ teljes mértékben a zöld gazdaság felé fordulna. Ha az 1990-es szintre csökkenne az üvegházgáz-kibocsátások mértéke, ennek hatását az elkövetkezendő harminc évben valószínűleg még egyáltalán nem fogjuk érezni: a tengerszintek és a hőmérsékleti átlagos emelkedése ugyanúgy folytatódik, mintha nem tettünk volna semmit. "A jövő természetesen nincsen kőbe vésve" - teszi hozzá a mediterrán térség klímaváltozásával foglalkozó kötet egyik szerzője.