A klímaváltozás magyarázata és a jövő kilátásai

A szakma és a közvélemény is érdeklődéssel várta az ENSZ klímaváltozási testülete, az IPCC által február 2-án közzétett összefoglaló áttekintést, mely egy hatéves munka lezárása. A jelentést elemző cikksorozatunk harmadik részében a klímaváltozás magyarázatát és az elkövetkezendő pár évtizedre jósolható folyamatokat tekintjük át.

A becslések szerint Földünk átlaghőmérséklete 1,1 és 6,4 ^oC közötti mértékben melegedhet attól függően, hogy a ma belátható gazdasági és társadalmi fejlődésből milyen határok közötti üvegházgáz-kibocsátás következik. Az elkövetkező negyed században az előrebecslések kevéssé különböznek egymástól. A társadalmi-gazdasági folyamatok eltérései igazán csak 2030 után jelentkeznek majd. Az addig tartó időszakban tízévenként mintegy 0,2 ^oC-kal emelkedik majd a Föld átlaghőmérséklete. Ezt valamelyest gyorsítja az a folyamat, hogy a melegedéssel párhuzamosan a szárazföldi növényzet, és az óceánok is kicsivel kevesebb szén-dioxidot tudnak elnyelni, ezáltal növelve azt a kb. 50%-os arányt, amekkora hányada a kibocsátásnak benne is marad a levegőben. (Ez a hányad erősíti az üvegházhatást.)

A jelentés bevezet egy új fogalmat: az eddigi kibocsátások miatti büntetést (committed warming). Ez azt jelenti, hogy az átlaghőmérséklet emelkedése akkor is közel 0,1 ^oC lenne évtizedenként, ha a légkör összetétele már nem változna (így az üvegházhatású gázok koncentrációja sem nőne tovább). A teljes "büntetés", a korábbi évtizedek kibocsátásai miatt további 0,5 ^oC melegedés lenne, aminek az a magyarázata, hogy az óceánok eddig visszafogták a melegedés egy részét. De a következő évtizedekben ez a mélyben tárolt hő kikerülne a légkörbe is.

A kibocsátás további növekedésével számoló globális melegedéshez tartozó tengerszint-emelkedést a jelentés további 0,2-0,6 méteresnek mondja a 20. század végéhez képest. Ezen értékhatár teteje kisebb ugyan, mint a korábbi jelentésé, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szintemelkedés még évszázadokkal a légköri hőmérséklet remélt, valamikori stabilizálódása után is folytatódni fog.

A jelentés csaknem bizonyosnak mondja, hogy a mai átlagnál sokkal hidegebb nappalok és éjszakák aránya csökken minden kontinensen. Ugyanígy nő a mai átlagnál melegebb nappalok és éjszakák aránya is. Nagyon valószínű, hogy az ilyen események több napon keresztül való fennmaradása és a hőhullámok is gyakoribbakká válnak. Ugyancsak nagyon valószínű, hogy a kontinensek többségén nő a hirtelen lehulló nagy csapadékok gyakorisága is. Ezzel párhuzamosan a jelentés valószínűsíti az aszállyal sújtott területek növekedését. Kedvezőtlenül alakul a trópusi ciklonok aktivitása is, amennyiben ezek erőssége (szélsebessége, kihulló csapadékának hozama) erősödik.

Végül, a regionális változások összeállítása rámutat, hogy a tenger szintjének növekedése az egyszerű szintemelkedésnél nagyobb mértékben fokozza a kiugróan nagy tengerszintek gyakoriságát. Ennek oka, hogy a légnyomásváltozásból adódó víztömegmozgások erőteljesebb kilengésekhez vezetnek. (Ehhez hasonló jelenség kicsiben a Balatonon is megfigyelhető volt idén januárban. Ekkor a Kyrill mérsékeltövi ciklon mintegy félméteres szintkülönbséget okozott a tavon belül.)