Veszélyben a Föld éghajlata

"Korunk egyik legfenyegetőbb - ha nem a legégetőbb - környezeti problémájává éppen a földi éghajlat gyökeres megváltozásának a veszélye vált" - írja a VAHAVA zárókonferencia résztvevőihez írott levelében Dr. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter. A VAHAVA projekt 3 éves működését értékelő konferencia jó alkalmat nyújtott a klímaváltozás kérdéskörének "globális" áttekintéséhez.

A kérdéskör bonyolultsága és a jelenségek széles skálán történő megoszlása indokolja, hogy megalapozott döntéseket csak alapos kutatómunka alapján lehet hozni. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia 2003 júniusában indította el hároméves közös tudományos programját "A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok" címmel. Tekintettel arra, hogy a felmelegedés egy jelenleg zajló folyamat, hatásait, illetve az erre a társadalom által adandó válaszokat mindenképpen vizsgálni szükséges. Ezért kapta a projekt a VAltozás - HAtás - VAlasz mozaikszó alapján a VAHAVA nevet.

Széleskörű társadalmi vita

Hosszadalmas előkészítő munka után, 2005 szeptemberében készült el a projekteredmények előzetes összefoglalója, melyet széleskörű társadalmi vitára bocsátottak. 2005 október-november során több helyszínen zajlott a vitasorozat, melybe az interneten az [origo] Időjárás rovatának olvasói is bekapcsolódtak: cikksorozatunkhoz igen nagyszámú hozzászólás érkezett, melyet átadtunk a VAHAVA Tudományos Tanács részére. Egyúttal lehetőségünk nyílt a hazai klímatudatos gondolkodás helyzetének felmérésére. A következő hetekben Olvasóink leveleiből válogatunk. Akitől hozzájárulást kaptunk, annak véleményét közzétesszük Időjárási rovatunk "Klímaváltozás" menüpontja alatt.

A VAHAVA megállapításai

A következő hetekben rovatunkban részletesen foglalkozunk a VAHAVA projekt megállapításaival, melyek a társadalmi élet szinte minden területét komoly mértékben érintik.
Jelen cikkünkben röviden összefoglaljuk a főbb megállapításokat.

Jelenleg az emberi társadalom egy fenntarthatatlan fejlődési pályán halad. Az erőforrások ilyen mértékű felhasználása és a légkör terhelése előbb-utóbb biztos katasztrófához vezet.
A hatások igen széleskörűek: az energiatermeléstől az egészségügyig, a közlekedéstől a mezőgazdaságig komoly következményekkel kell számolni. Szélsőségesebbé válik az éghajlat, nő a katasztrofális időjárási jelenségek gyakorisága. Károsodhatnak az erdőink, és szeszélyessé válhat folyóink vízjárása. Új kórokozók jelenhetnek meg, megváltozhat a betegbiztosítási rendszer.

A társadalom válasza alapvetően kétféle lehet: alkalmazkodás vagy megelőzés. Az alkalmazkodásra mindenképpen szükség van, hiszen egy zajló folyamatról van szó, így a fő kérdés a megelőzés. Ez csak globális léptékben kezelhető, hiszen a szén-dioxid nem ismer országhatárokat. Ennek a globális összefogásnak az első eredménye a Kiotói Egyezmény, ami a szén-dioxid-kibocsátás folyamatos mérséklését tűzi ki célul. Ennek létrejötte nagy eredmény, de közel sem elegendő, és további globális egyezmények kidolgozására van szükség.

A foganatosítandó intézkedések mindenképpen komoly anyagi áldozatokat kívánnak, melyek meghozatala politikai, gazdasági, társadalmi alapon lehetséges. E konszenzus kialakításának két fő eleme van: egy nemzeti éghajlatváltozási stratégia kidolgozása, melyre a VAHAVA Összefoglaló javaslatot is tesz, másrészt az éghajlattudatos gondolkodás kialakítása a társadalom széles rétegeiben, melyben fontos szerep hárul az oktatásra és a médiára.