Június - Szent Iván hava

Június a régi idők kalendáriumaiban Nyárelő vagy Szent Iván hava néven szerepelt. Ez az egyik legzivatarosabb hónapunk, amely a népi tapasztalatok szerint sok veszélyt rejteget: előbb Medárd, majd Margit és Barnabás napjához kötődő jövendölések mutatják a június eleji eső különleges jelentőségét. Június ezeken kívül sok jeles napot tartogat a számunkra, ekkor van a Szent Iván-éj és Péter-Pál is.

Június 15., Szent Vitus

A népi kalendárium jeles napként tartotta számon - 15-én - Szent Vitus ókeresztény vértanú babonás hiedelmekkel átszőtt ünnepét. Nyárkezdő napnak tartották sokfelé, merthogy a pásztorok tapasztalása alapján általában ilyenkor fordul meg az időjárás. A göcseji nép szerint Vid napján jönnek ki a rákok a folyó partjára, jelezvén a várva-várt időváltozást. A napfényt árasztó Vitus jó és bő termést, esője, hidege hetekig tartó hűvös borongást és silányabb gabonahozamot mutat.

Június 21., Alajos és Szent Iván

Alajos napján ránk köszönt a csillagászati nyár. A Rák csillagképébe lépő, jó öreg égi vándorunk a Nap ekkor éri el legnagyobb távolságát a földtől. Nálunk 16 órán át tart a nappal, és ekkor a legrövidebb (mindössze 8 órás) az éjszaka. A nyári napfordulat - amint az közismert - egyben a Nap visszaútját is jelzi, és a hónap végéig 3 perccel csökken a nappalok hossza.

Bár a 21-én bekövetkezett fordulata óta - képzelt égi pályáján - alacsonyabban jár a Nap, visszaútját a legmelegebb évszakunk a nyár koronázza. Ennek a váltásnak az ősrégi hagyományait, a fénykultuszt őrzi a június 21-ről 24-re átigazolt Keresztelő Szent János, vagy ahogy sokfelé ismerik Szent Iván ünnepe. Régebben nálunk is számtalan babona és hiedelem kapcsolódott e naphoz. Előestéjén sokfelé ágat tűztek a tyúkólakra a rontás és a boszorkányok ellen. A Szent Iván éjjelén szedett gyógyfüveknek különleges hatást tulajdonítottak. Hajnalán az öregasszonyok meztelenül járták körül a földjüket, és harmatot szedtek.

Ezen a napon került sor a híres tűzgyújtásra is. A faluvégen, erdőszélen rakott tüzet háromszor kellett átugrani, hogy Szent Iván - vagy Szent János - közbenjárásával a Szentháromságnál kegyelmet nyerjenek. Ám leginkább a "párosítók", a közös átugrás, az összeéneklés színhelye volt az Iván-napi tűz. A palóc lányok a tűzgyújtás után a legényekkel a kenderföldre mentek, ahol egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. A tűzgyújtás alkalmával a tűzbe vetett gyümölcsnek, főként a Szent Iván-i almának gyógyító erőt tulajdonítottak. Egyes helyeken, hogy a ház le ne égjen, a tűzgyújtáskor viselt koszorút feltűnő helyen a falra akasztották. Úgy tartották, hogy a Szent Iván-napi tűz megvéd a jégesőtől, a dögvésztől, a gonosztól és jó termést biztosít.

A népi jövendölés szerint, "ha a kakukk Szent Iván napja előtt megszólal, úgy olcsó lesz a gabona, ha utána, úgy drága". Egyes vidékeken azt tartották, "ha Szent Iván napján eső esik, úgy mind mogyoró, mind pedig dió kevés lészen, így tehát dió helyett sültalmát ehetünk. Egy megkésett európai monszun megfigyelés szerint: "ha Szent Iván napján esik, úgy még 40 napig esni fog"! A faluvégen, erdőszélen rakott tüzet háromszor kellett átugrani, hogy Szent János (vagy Szent Iván) közbenjárásával a Szentháromságnál kegyelmet nyerjenek. Ám leginkább a párosítók, a közös átugrás, az összeéneklés színhelye volt az Iván-napi tűz. A palóc lányok a tűzgyújtás után a legényekkel a kenderföldre mentek, ahol egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. A tűzgyújtás alkalmával a parázsba dobott gyümölcsnek, főként a Szent Iváni almának gyógyító erőt tulajdonítottak. Sokhelyütt, hogy a ház le ne égjen, a tűzgyújtáskor viselt koszorút, feltűnő helyen a falra akasztották. Úgy tartották, hogy a Szent Iván napi tűz megvéd a jégesőtől, a dögvésztől, a gonosztól és bő termést biztosít.

Szent Iván a korán elhunyt gyermekek védőszentje. A gyermeküket korán elvesztet fiatalasszonyok, a tüzet körülülő gyermekeknek gyümölcsöt osztogattak, míg ők maguk nem ehettek belőle. Keresztelő Szent János vértanúhalálát dolgozza fel híres operájában, a Saloméban Richard Strauss német zeneszerző, és Shakespeare bájos, vérbő komédiája, a Szent Iván-éji álom is ezt a nyári éjszakát idézi fel a néphagyomány oldaláról.