Kísérteties hajótemetők, ahol horrorisztikus körülmények között dolgoznak gyerekek is

Gaddani, Pakistan - August 21, 2018: Shipbreaking of a large oil tanker in the harbor, with background of vivid sunset on the beach at Gadani Ship Breaking Yard.

Dél-Ázsia partjai találhatók a világ legnagyobb, hátborzongató hajótemetői, ahová a világ legnagyobb hajóit viszik "meghalni". Ezeket pedig olykor brutális körülmények között élőm rabszolgaként dolgoztatott gyermekeknek kell darabokra szedniük. 

Ahogy arról az Origo beszámolt, ezekben a hajóbontókban több tucat hátborzongató szellemhajó vár magára hagyatottan a sorsára, A rozsdásodó, sokszor veszélyes vegyi anyagokkal telített hajóroncsok akár gigantikus ökológiai katasztrófát is okozhatnak.

A hajótemetőkben apokaliptikus jelenetek:játszódnak le: 100.000 tonnás, kibelezett hajótestek ringatóznak a parti hullámokon, miközben a sikszor gyermekkorú hajóbontó munkások veszélyes körülmények között bontják ezeket kisebb darabokra.

A gaddani hajótemető Pakisztánban Forrás: Shutterstock/Asim Ali Malik

A súlyos emberjog-sértések miatt régóta nemzetközi bírálatok középpontjában álló

India, Pakisztán és Banglades a központjai a hajóbontásnak.

Az utánpótlás folyamatos, hiszen mindig akad újabb és újabb hatalmas teher- illetve utasszállító tengerjáró hajó, amely balesetet szenvedett, vagy selejtezésre ítélve magára hagyatottan sodródik a partokig, illetve amit tulajdonosa roncsként eladásra kínál. A hajóbontókat üzemeltető cégek a jövedelmező fémhulladékért vállalják ezek szétszedését.

2019-ben a Sun egyik vizsgálata feltárta, hogy több mint 225.000 munkást zsákmányoltak ki és kényszerítettek életveszélyes körülmények között dolgozni ezeken a roncstelepeken. Ennek a munkaerőnek mintegy 8 százaléka pedig 8 vagy akár ennél is fiatalabb gyermekekből állt. A leghírhedtebb hajógyárak és -temetők a pakisztáni Gaddani, az indiai Alang és a bangladeshi Csittagong (Chattogram) városánál találhatók.

Csupán az elmúlt három hónapban 98 hajót küldtek a bontóba - több mint 77 százalékuk az említett városok kikötőinek valamelyikébe érkezett.

A Shipbreaking Platform nevű nem kormányzati szervezet érdekvédelmi csoportja már régóta figyelemmel kíséri a helyzet alakulását. Ingvild Jenssen, az alapító és ügyvezető igazgató a The Sunnak elmondta, hogy

ezek a kikötők mind a hajók, mind a munkások számára a végállomást, a temetőt jelentik.

"A hajók építése, karbantartása, javítása és szétszedése a szárazdokkokban történik. A hatalmas hajókat ezekben a dél-ázsiai városokban a hullámzó és sok esetben viharos partok mentén szedik szét, ami a hajók szerkezeti összetettsége miatt is egy nagyon veszélyes munka, az Egyesült Királyságban bizonyára nem is lenne megengedett.

A baleseteket általában tűz, robbanás, nehéz tárgyak lezuhanása, sőt, áramütés is okozhatja. Az elmúlt 50 évben több ezer ember vesztette életét itt, mert szinte egyáltalán nem törődtek azzal, hogy betanítsák őket, és a munkavégzéshez szükséges felszerelés sem megfelelő.

A beszámolók szerint a munkások általában puszta kézzel bontják le a hajókat, apránként szétszedve minden egyes fémlemezt. Nemcsak az azbesztnek és a mérgező füstnek vannak kitéve a munkások, hanem azt is kockáztatják, hogy a felülről rájuk zuhanó nehéz hajódarabok halálra zúzhatják őket. Az ilyen baleseteket azonban a munkáltatók igyekeznek eltussolni, és csak a legritkább esetben jelentik be hivatalosan. A legszörnyűbb talán az, hogy azok a hajótulajdonosok, akik ilyen gyáraknak adják el vízi járműveiket, nagyon is tisztában vannak az itteni munka körülményeivel, mégsem tesznek ellene semmit, hiszen tőlük kapják a legmagasabb árat az adásvétel során." - mondja a jelenség szakértője.

Szétzúzott, megégett és megsült testek

2019 óta az uniós jogszabályok előírják, hogy minden, valamely uniós országban bejegyzett hajót engedélyezett újrahasznosító hajógyárakban kell selejtezni. Ugyanakkor

a fent említett három, hírhedten veszélyes hajógyár használata tilos.

Sokan azonban attól tartanak, hogy egyesek kiskapukat használnak fel ennek megkerülésére.

"Az elmúlt 20 évben több mint 1.000 munkás halt meg. Miután a saját szemünkkel is láttuk azokat az összetört, megégett holttesteket, rájöttünk, hogy a nyilvánosság elé kell tárni azt, ami ezekben a hajógyárakban zajlik, környezeti és emberi jogi igazságszolgáltatást követelünk" - nyilatkozta Muhammed Ali Shahin, a bangladesi Young Power in Social Action programfelelőse.

Egyes roncskereskedők kapcsolatban állnak az engedély nélküli hajógyárakkal. Annak érdekében, hogy megkerülhessék a nemzetközi tengerészeti törvényeket, megváltoztatják a hajók lobogóját, és új névre regisztrálják őket. "Egyes brit és európai hajótulajdonosoknak még mindig túl könnyű kijátszani a szabályokat. De az sem elég, ha csak a bangladesi, indiai és pakisztáni hajógyárak teljes bojkottjára szólítunk fel, mivel több ezer ember és családjaik túlélése függ a munkától" - magyarázta egy, a neve elhallgatását kérő európai nyomozó, aki a hajóbontókban tapasztalható visszaélések felderítésével foglalkozik.

"A kormányok és a hajógyártók feladata, hogy a létesítményeket megfelelő színvonalúvá tegyék, életmentő biztonsági felszereléseket biztosítsanak, minden munkavállalót megfelelően kiképezzenek, és emberséges környezetet biztosítsanak a munkájukhoz." - tette hozzá a nyomozó.