Itt készültek a magyar tengeralattjárók és hadihajók

1947 - Magyarország - Újpesti hajógyári teherdaruk

Magyarországon csupán a reformkorban indult be az ipari hajógyártás, ennek ellenére a 20. században már tengeralattjárók, torpedónaszádok és luxusjachtok sokasága készült a világszínvonalon működő magyar hajóépítő üzemekben.

A 20. század kezdetekor Magyarországnak két nagy hajógyára volt: az Óbudai Hajógyár és a Danubius gyár, mely 1906-tól Ganz Danubius Hajó és Darugyár néven működött tovább.

Az Óbudai hajógyár

Az Óbudai-szigetet a köznyelvben sokszor nevezik Hajógyári-szigetnek, hiszen az egykor több száz, majd több ezer embernek munkát adó legendás óbudai gyár neve sokáig szinte egyet jelentett magával a dunai szigettel. Az Óbudai Hajógyár országos szinten fontos és megkerülhetetlen gazdasági tényezője volt az iparnak. Többségében külföldre szállított folyami személyhajók, vontatóhajók, őrnaszádok és uszályok épültek itt. 1927-ben készült a gyár történetének legnagyobb teljesítményű lapátkerekes folyami vontatóhajója, a 2500 lóerős Österreich, amely később hadizsákmányként szovjet tulajdonba került, és a nevét Sztalingrádra változtatták.1938-tól az üzem a németeké lett, a háború végén pedig a szovjetek kezére jutott.

A háborút követően a szövetségesek által kiszabott háborús jóvátételi szerződés értelmében az elkövetkező években hajók tucatjait építették meg a Szovjetunió részére.

1953 - Magyarország, Budapest III., Óbuda - A DTRT BUDAPEST (1934) Duna-tengerjáró motorhajó az Óbudai Hajógyár úszódokkjában Forrás: Fortepan/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Történeti Fényképek Gyűjteménye/Óbudai Hajógyár gyűjteménye

A gyárat 1953-ban vásárolta vissza a magyar állam, de még ezután is folytatták a szovjet piacra történő gyártást. A Kádár-korszakban készültek itt jégtörők, vontatóhajók, majd 1979-től a Duna–Majna–Rajna víziútra alkalmas hajók építése is megkezdődik.

A gyár alapítójáról elnevezett Széchenyi jégtörő volt az utolsó hajó, mely elhagyta Európa legöregebb folyami hajógyárát 1988-ban.

Ganz hajógyár

Az 1906-tól Ganz Danubius Hajó és Darugyár majd 1911-től a második világháború végéig Ganz és Társa Danubius Gép-, Vagon- és Hajógyár néven működő újpesti üzemben jelentős hadihajóépítések folytak, és még egy külön torpedóműhelyt is építettek. A fiumei hajógyárban épített tengeri hadijárművek és tengeralattjárók gépi berendezései is itt készültek, így közös projekt volt a korabeli legmodernebb csatahajó, a 20.000 lóerős Szent István is. Az óbudaihoz hasonlóan, a németek a második világháború alatt hadiüzemmé nyilvánították az újpesti hajógyárat is. 1944-ben a Margit híd felrobbantásakor Scharbert Gyula, a gyár igazgató mérnöke felismerte, hogy a háború utáni újjáépítésekhez az úszódaru nagyon keresett lesz, és a gyors tervezésnek köszönhetően

hazánk évtizedekig játszott vezető szerepet játszott az úszódaruk építésében.

A világ minden táján keresett volt a magyar úszódaru, amelyből rengeteg jutott a volt Szovjetuniónak is, hiszen a háborút követő években ez üzem is kényszerű részt vállalt a "jóvátételből".

1947 - Magyarország - Újpesti hajógyári teherdaruk Forrás: Fortepan/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/Történeti Fényképek Gyűjteménye/Ganz gyűjtemény

Az aranykor a rendszerváltás éveire már rég a múlté volt, a kommunizmus éveiben a gyár teljesen amortizálódott és a kilencvenes évekre teljesen elvesztette jelentőségét. Újpesten 1994-ben készültek el az utolsó hajók.

Lapozzon tovább, hogy lássa melyik hazai gyárból szállítottak még az olasz Velencébe is hajókat!