100 nappal a kilépés után, azaz 2021 áprilisában már jól látható volt a távozás negatív hatása az Egyesült Királyság gazdaságára, jóllehet ez szorosan összefüggött a koronavírus-járvány hatásaival is. Emlékezetes - az Origo például ebben a cikkében írt róla -, hogy az átmeneti időszak lejárta előtti napokban, tavaly év végén, teljes káosz alakult ki az ország és Franciaország (illetőleg az EU) között bonyolódó doveri teherforgalomban a koronavírus miatt bevezetett védekező intézkedések nyomán.
Ám a közvetlen áruforgalmi kihívások mellett más hatások is jelentkeztek, ahogy a pénzügyi világ egyes szereplői működésüket tekintve, illetve szó szerint is, elköltöztek a brit nagyvárosokból. Az EY tanácsadó cég szerint az uniós vállalatok részvényeinek szinte teljes kereskedelme – napi több mint 6 milliárd eurónyi tranzakció – az Unióba helyeződött át januárban Londonból, Európa és a világ egyik legnagyobb pénzügyi központjából, míg ugyanebben a hónapban a kontinensre irányuló export 41 százalékkal csökkent az előző év decemberihez képest.
A közvetlen munkaerőpiaci hatások gyökereit szintén a brit kilépésnél kell keresni, melyet csak súlyosbítottak a koronavírus-járvány nyomán jelentkező mobilitási korlátozások.
Ezek különösen olyan munkaköröknél érintik érzékenyen a brit gazdaságot, melyekben külföldi munkavállalók dolgoznak nagy arányban.
Például az EU-tagság megszűnése miatt rengeteg uniós munkavállaló távozott Nagy-Britanniából, egyes becslések szerint csak idén január óta 30 ezer kamionsofőr hagyta el az országot. Az év elején napvilágot látott jelentések szerint
2020-ban 900 ezer-1 millió vendégmunkás hagyhatta el Nagy-Britanniát, különösen azokban az ágazatokban, ahol jelentős volt arányuk (a vendéglátásban például 30 százalék).
Az ország történelmének egyik legnagyobb gazdasági visszaesése közepette a munkáltatók rekordszámú üres álláshelyről számolnak be. A 2000-es évek elejéhez hasonlóan a brit cégek a brexit utáni szigorú vízumszabályok és kvótarendszer miatt csak nagyon nehezen tudják foglalkoztatni az Európa szegényebb részeiről érkező munkavállalókat. Akik pedig mégis maradtak, azokat a jelek szerint megkérdőjelezhető körülmények között, méltánytalan bérekért foglalkoztatják, különösen a gyártás során nélkülözhetetlen szén-dioxid hiányával küzdő húsiparban. Ott egyébként akkora a munkaerőhiány, hogy már annak az ötlete is felmerült, hogy börtönlakókkal orvosolják azt.
Ezt a helyzetet viszont további körülmény nehezíti, amire könnyen lehet, hogy a brit döntéshozók korábban nem gondoltak: a járvány enyhülésével és a gazdaság talpra állásával mindenütt megnőtt az igény a munkaerőre, és sok külföldi munkavállalónak - látva az ottani munkavégzés nehézkes bürokratikus szabályait - esze ágában sincs visszatérni a britekhez, amikor szaktudását más EU-s országban, vagy épp otthonában is megfizetik,
A munkaerőhiány pedig az utóbbi időben már egyre komolyabb ellátási gondokat okoz
a nagy-britanniai üzemanyag-forgalmazásban, és ugyanez a probléma most már az élelmiszeriparban is érezteti hatását. Összeállításunk készítésekor már bejárták a sajtót azok a képek, melyeken látni, hogy egyes településeken már konganak az ürességtől a szupermarketek polcai (nincs sofőr, aki az árut odafuvarozza), és hosszú autósorok alakultak ki a benzinkutak előtt, ahogy az autósok az üzemanyaghiány hatására pánikvásárlásba kezdtek.
A hírek szerint pedig már a tejtermelők is ezt a helyzetet nyögik, hiszen nincs elég képzett sofőr a tejbegyűjtő autókra, így sokan maguk viszik közvetlenül a tejet a fogyasztóknak. De hasonló a helyzet a vendéglátásban is: a szektorban nagyjából 35 ezer munkahely szűnt meg a járvány következtében, de hiába nyithattak újra tavasszal az éttermek, kávézók, nem mindegyikük talál munkaerőt. Hiszen aki ezen a területen dolgozott, a járvány keserű tapasztalatai nyomán igyekezett az esetleges későbbi lezárásokkal kevésbé érintett területeken elhelyezkedni.
Jelenleg 100 ezer sofőr hiányzik a brit munkaerőpiacról, amelyet a brit kormány úgy próbál kiküszöbölni, hogy egy időre enyhíti a külföldi kamionsofőrök vízumszabályait. A Brit Kiskereskedelmi Szövetség közleménye szerint azonban a munkavállalási szabályozás bejelentett ideiglenes lazítása sem tud sokat segíteni az élelmiszer- és üzemanyag-ellátásban támadt fennakadásokon, tekintve, hogy csak néhány ezer munkavállalót hozna kedvezőbb helyzetbe.
A világ ötödik legnagyobb gazdaságában uralkodó zűrzavart az elmúlt hetekben ráadásul az európai nagykereskedelmi földgázárak megugrása is tetézte. Az egy év alatt hatszorosára emelkedő földgázárak az utóbbi időben már hat szolgáltató csődjét okozták a szigetországban. A földgázárak drámai emelkedése és az azt alapanyagként használó vegyi üzemek leállása áttételesen az élelmiszeripart érintheti a legérzékenyebben, de a tél közeledtével a lakossági csekkeket is jócskán felduzzaszthatja. Ahogy az Origo megírta, az európai földgáztartalékok problémája, leginkább hiánya, elkezdte az egekbe emelni nemcsak a gáz, de az olaj és a szén világpiaci árát is, ráadásul az Európa-szerte fogyó készletek mellett az energiaárak a szén-dioxid-kibocsátás korlátozására irányuló erőfeszítések miatt is magasak. A megállíthatatlannak tűnő drágulás egyes erőműveket már a legszennyezőbb fosszilis tüzelőanyag, a szén használatához lökött vissza.
Többek közt tehát a növekvő energiaárak is megakasztották a járvány utáni brit gazdasági visszapattanást, amiben persze a londoni kormány és a gazdaság megannyi szereplője bízott. Különösen érdekes a helyzet, hiszen - az Origo itt írt róla - nyáron még ennek az ellenkezőjeként, minden napsütésesnek látszott az akkor már állandósult munkaerőhiány ellenére is. Az akkori prognózisok szerint a brit gazdaság az elmúlt 80 év legnagyobb gazdasági növekedését produkálhatja idén,
ami persze részben az alacsony bázisra vezethető vissza, de mégis csak impozáns az a várt 7,6 százalékos bővülés, amire a II. világháború óta nem volt példa.
A növekedés fő okának akkor az elemzők a járványhelyzet kedvező alakulása nyomán a korlátozások enyhítését és az áruforgalom fellendülését jelölték meg. Emlékezetes, hogy júniusban, az előző hónap után, a brit export mértéke az EU-ba másodjára szárnyalta túl a brexit előtti mértéket, miközben összességében nőtt a brit kereskedelem mértéke.
Ehhez képest most azt látni, hogy néhány hét alatt alaposan lelassult a brit oroszlán. Andrew Bailey, a Bank of England elnöke nemrég elismerte, hogy
a brit fellendülés üteme az elmúlt hónapokban lelassult, ráadásul ez a lassulás azóta is folytatódik."
Ugyan a brit statisztikai hivatal (ONS) szeptember utolsó napján ismertetett, felülvizsgált számításai szerint a korábban közöltnél lényegesen gyorsabban, 5,5 százalékkal emelkedett a brit hazai össztermék (GDP) az idei második negyedévben, ez nem feledteti a szinte példátlan gazdasági zűrzavart a szigetországban. Ahogy azt sem, hogy 2020-ban a brit gazdaság akkorát zuhant - a felülvizsgált adatok szerint 9,7 százalékot -, amelyre 1709, azaz 300 éve óta nem volt példa.
2019 negyedik negyedévéhez - azaz a járvány előtti állapotokhoz - viszonyítva az idei júliusi legfrissebb adatok alapján a GDP 3,5 százalékkal volt alacsonyabb. Az építőipari termelés júliusban csökkent, a feldolgozóipar megtorpant, a brit autógyártás pedig idén júliusban 1956 júliusa óta a legrosszabb hónapját zárta. Mindössze 53,4 ezer autót gyártottak, köszönhetően a folyamatos chiphiánynak, valamint hogy a pandémia miatt ezrek kerültek karanténba.
A fent felsorolt tényezők hozzájárultak az infláció emelkedéshez is, amelyet a brit jegybank az év végéig 4 százalékra, esetleg kissé a fölé prognosztizál.
A munkaerőhiány már túlzottan begyűrűzött az ellátási láncokba, és bár a kormány számos intézkedéssel próbál úrrá lenni a helyzeten, amennyiben az áruhiány és az áremelkedés továbbra is folytatódik, úgy nehéz karácsonya lesz a brit lakosságnak,
de még cudarabb a kormányfőnek, Boris Johnsonnak, aki egyébként kezdetektől a brexit egyik leghangosabb támogatója volt.
Nehéz megjósolni, hogy vajon hosszú távon is bukást hozhat-e a brexit az Egyesült Királyságnak, mindenesetre tény, hogy szebb időket is megélt már az egykor büszke gyarmatbirodalom, akinek a 20. század első felében még a Föld népességének egynegyede az uralma alá tartozott.
Mindenesetre vannak a helyzet normalizálódására utaló jelek, még ha egyelőre nem is látszanak teljes élességgel. Boris Johnson brit miniszterelnök szeptember 28-án azt mondta, hogy nem az "ellenőrzés nélküli bevándorlás" kínálja a megoldást a teherautó-sofőrök hiánya miatt kialakult országos üzemanyag-ellátási problémákra. A szakmai szervezetek friss beszámolói szerint a helyzet kezd normalizálódni, bár a sofőrök hiánya még égető gond lehet. A Brit Kiskereskedelmi Szövetség szerint egyedül a szupermarket-hálózatoknak legalább 15 ezer kamionsofőr felvételére lenne szükségük ahhoz, hogy a karácsony előtti időszakban ne legyen fennakadás az élelmiszer-ellátásban.
Boris Johnson azonban a BBC brit közszolgálati televíziónak nyilatkozva kedden kijelentette: nem hiszi, hogy az emberek "ebben az országban ismét az ellenőrzés nélküli bevándorlással akarnának minden problémát megoldani".
"Ezzel már próbálkoztunk hosszú időn át, húsz évig, sőt talán tovább is, és ennek alacsony bérezésre, alacsony szakképzettségre építő hozzáállás lett a vége" - fogalmazott a brit kormányfő, alig burkolt utalással az uniós munkaerő szabad áramlásának alapelvére, amely a brit EU-tagság idején Nagy-Britanniában is érvényben volt.
Johnson hozzátette: Nagy-Britanniában most már megindult a bérek növekedése, de "egyesek megint alacsony szakképzettségű, alacsony bérezésért dolgozó bevándorlók hatalmas tömegével" szeretnék letörni ezt a béremelkedési folyamatot. Ezzel a brit kormányfő alighanem arra utalt, hogy sajátos munkaerőpiaci fordulat tanúja lehet a világ a britek esetében:
brit állampolgárok jelentkeznek olyan munkákra, melyeket eddig korábban főként külföldi, vagy a helyiek közül az alacsonyabb társadalmi osztályokba tartozók végeztek el, de a munkaerő-szükséglet akkora, hogy értük is a megnövelt bérajánlatokkal versenyeznek a cégek.
A brit miniszterelnök azt is kijelentette: a lakossági üzemanyag-ellátási helyzetben most már láthatók a stabilizálódás jelei, noha - legalábbis a Guardian friss beszámolója szerint - ehhez a katonák is kellenek, akik közül 150-en már biztosan az üzemanyag-szállítók volánjai mögé ülnek a napokban. A szakmai szervezetek is az ellátási helyzet normalizálódásának jeleiről számoltak be a napokban. A brit lakossági piac 65 százalékát ellátó független kiskereskedelmi üzemanyag-forgalmazók szakmai szervezete, a Petrol Retailers Association (PRA) kedd este közölte, hogy az általa képviselt 5500 nagy-britanniai töltőállomás 37 százalékában nem lehet jelenleg üzemanyagot kapni.
Ez valóban jelentős javulás, mivel a hétvégén a PRA tagvállalkozásainak kétharmada számolt be arról, hogy teljesen kifogyott az üzemanyagból.
Bárhogy is, az egyelőre nem látható minden részletet tekintve, hogy a brit gazdaság hogyan fogja idén visszanyerni a korábban várt lendületes növekedési ütemét. Különösen úgy, hogy a meglehetősen szigorú és nem is mindig egyértelmű járványhelyzeti beutazási szabályok kapcsán a turisták sem pörgetik várhatóan olyan mértékben a gazdaságot Angliában, mint egyébként azt tennék. London ugyanakkor - könnyen lehet - hogy a színfalak mögött végzett munka után hamarosan konkrét programokat jelent be a közeli jövőben a brexit ellenére is a világ egyik legerősebbjének számító brit gazdaság bajainak orvoslására.