180 éve kezdődött egy magyar iparág elképesztő, fél évszázadon át tartó nemzetközi sikertörténete

A magyar gasztronómia és élelmiszerek napjainkban is nagyon népszerűek és keresettek a hazánkba látogató turisták körében, volt idő azonban, amikor ennek legalább egy magyar iparágát nemzetközi viszonylatban is az elsők között tartották számon. Gazdasági és történelmi visszatekintésünk során most bemutatjuk a magyar malomipar aranykorát.

Búzával, liszttel és malmokkal a világ élvonalába

A XIX. század első felében a búza volt Magyarország egyik legjelentősebb exportcikke, a malomipar fejlődésével a század második felére a liszt is legalább olyan fontos kiviteli termékké vált.

Budapest ekkoriban a világ legnagyobb malomipari központja volt egészen az 1890-es évekig,

ekkortól az egyesült államokbeli Minneapolis mögött a világranglista második helyét tudhatta magáénak (ami szintén nem rossz teljesítmény). A századforduló idején Magyarország malomipari őrlési kapacitása évente nagyjából 7 millió tonna gabona feldolgozását tette lehetővé, a termelés 4-5 millió tonna között mozgott.

A hivatalos statisztikák szerint Magyarországon 1863-ban 147, 1906-ban pedig már 2040 gőzmalom volt üzemben.

Létrejöttek a budapesti és a vidéki malomipari részvénytársaságok is.

Budapest III. Kolosy (Lujza) tér a Szépvölgyi út felől nézve. Jobbra a Lajos utca és a Lujza Gőzmalom Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

A magyar malomipar nemzetközi sikerességéhez a kezdeti lökést a Habsburg Birodalmon belüli vám eltörlése adta meg. Az ekkoriban kibontakozó ipari forradalmak, a városi lakosok hatalmasra nőtt élelmiszerigénye és a kiváló minőségű magyar búza és liszt okán szinte az egész világ a magyar gabona felvevőpiacává vált.

Angliában, Franciaországban, Németalföldön, de a távoli Brazíliában és Japánban is a finom minőségű magyar liszt volt a sláger.

A magyar malomipart világszerte tanulmányozták és másolták, a kor legbecsesebb iparága volt műszaki és technikai vonatkozásban egyaránt.

A korszerűsítésben jelentős szerepe volt Ganz Ábrahám vasöntőmesternek,

aki a magyar nehézipar egyik megteremtőjeként vonult be a történelembe. Öntödéjében 1845-től gyártott malomipari berendezéseket is. A svájci mester egyébként a József hengermalom gépműhelyének hívására érkezett a magyar fővárosba, ahol az öntöde felállításával és vezetésével minden kétséget kizáróan bizonyította szakértelmét, majd saját gyárat alapított Budán. Ganz méltó utóda a gyár műszaki igazgatója, Mechwart András lett, akinek az új típusú hengerszéke világhírűvé tette a magyar őrlési technikát, az öntödét pedig igazi multinacionális ipari óriássá.

A magyar malomipar elsőként alkalmazta a gyár kéregöntéssel készült különleges keménységű malomhengereit,

a hengerszékek forradalmasították a kenyérgabona őrlését, jelentős technikai fölényre téve szert, a magyar malomipari gépgyártás pedig nemzetközi szinten is vezető pozícióba került.

A magyar malomipar hihetetlen mértékű fejlődése a hátterében álló technológiának köszönhető, amely a külföldön feltalált, ámde Magyarországon továbbfejlesztett szerkezetekben öltött testet. A budai Ganz-gyárbeli hengerszék külföldi technológián alapult, a síkszita azonban Haggenmacher Károly révén színtiszta magyar találmány volt.

A malomalapítási láz

Az első géperejű pesti malom egy teljes évtizeden át egyedüli volt a magyar piacon, ennyi idő kellett arra, hogy követőkre találjon, kezdetben a főváros budai oldalán. Az 1850-es években hirtelen négy további gőzmalom is felépült, kettő a mai Batthyányi térnél és a Király fürdő mellett, kettő pedig Újlakon (ez a II. és a III. kerület).

Egy gőzmalom megépítése nem igényelt túl jelentős befektetést, a legtöbb részvénytársasági formában működött.

A tulajdonosok mögött nem egy esetben bankok álltak,

mint például a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank.

XIX. századi magyar malmok Magyarország, Budapest XIII. az Újpesti rakpart a Margit híd felől nézve. Hátul balra az Erzsébet gőzmalom, jobbra a Pannónia gőzmalom látható. A felvétel 1895 körül készült Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

A budapesti malomalapítási lázat számos feltétel szerencsés összejátszása tette lehetővé: birodalmi méretekben kiépült az egységes belső piac, a nyugati tartományok iparosodása hatalmas keresletet támasztott a kiváló minőségű alapvető élelmiszerre.

A hazai mezőgazdaság erre reagálva a nagy vízszabályozási munkáknak is köszönhetően jelentősen növelte a gabonatermelést a termőföldek kiterjesztésével.

A gőzhajózás bővülése, a vasútépítés előrehaladása megteremtette a gyors, biztonságos és olcsóbb szállítás technikai feltételeit. Magyarország búzatermelésének egyharmadát őrölték lisztté a pesti malmok, miközben nagy mennyiségben dolgoztak fel balkáni importgabonát is. Termékeik többsége a Monarchia piacaira kerültek, de

Bécs, Berlin, Párizs és London pékjei és háziasszonyai is a magyar lisztet részesítették előnyben.

A magyar malomipar később veszítette el nemzetközi vezető pozícióját.

A magyar gabona egy idő után már nem tudott az amerikai konkurenciájával versenyre kelni,

az elektromos berendezések megjelenésével pedig a technológiai előny is semmivé foszlott. A kivitelre súlyos csapást mértek az egyes országokban bevezetésre kerülő védővámok, amelyekkel a saját kereskedőket és termékeket védték. Ez pedig tovább gyengítette a magyar termékek versenyképességét. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával az ország a hatalmas belső piacát is elveszítette.

Felhasznált források: Klement Judit: A gőzmalmok kora, Dióspatonyi Ildikó: Az élelmiszeripar fejlődése a kiegyezéstől a 20. század elejéig; Fazekas Zsuzsanna: Egykori malomépületek a Duna partján; Vajkai Zsófia: Malomtípusok és a molnármesterség a XIX. századi Magyarországon; Domonkos Csaba: Ganz Ábrahám megszenvedte Kossuth és Széchenyi harcát; www.otpedia.hu.