Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A II. világháborút követően nem sokkal, 1949-ben aztán Rotschild Klára szalonját államosították, neki pedig egy rövid időre fel kellett hagynia választott hivatásával. Üzletét az Állami Áruházak - 1966-tól Centrum Áruházak - közé sorolták be. Az ötvenes években azonban ismét eljött az ideje. 1952 és 1954 között az ÁTEX (Állami Textilkereskedelmi Vállalat) mérték utáni szabóságának vezetője volt, majd 1956-tól a Váci utca 12.-ben dolgozott. Itt nyílt meg ugyanis a Különlegességi Női Ruhaszalon, ahol művészeti vezetőként dolgozott.
Majd 1969-ben a Különlegességi Női Ruhaszalon cégérét levették a Váci utcai üzlet portálja fölül, és helyére a "Clara" felirat került.
A társadalmi elit a kommunizmus időszakában sem változott abból a szempontból, hogy tagjai továbbra is szerettek volna divatosan öltözködni, Rotschild Klára szalonja pedig igyekezett kielégíteni azokat az igényeket és elvárásokat, hogy a vevői szinte Párizsban szerették volna érezni magukat - ő volt ugyanis az, aki elhozta a nyugati divatot a vasfüggöny ezen oldalára. Az általa vezetett üzletből öltözködött az összes diplomata, a pártelit asszonyai, a gazdag, hazánkba látogató külföldiek, művészek, tudósok és tehetős értelmiségiek is.
A nyilvánosság előtt puritánnak beállított Kádár Jánosné is el-ellátogatott ide, és a „nagy fogások" közé tartozott az egykori Jugoszlávia elnökének, Joszip Broz Titónak, valamint a Szovjetunió külügyminiszterének, Andrej Gromikónak a felesége is.
Mellettük Gábor Zsazsa, Honthy Hanna vagy Psota Irén és Halász Judit is visszajáró vendégei voltak. Rotschild Klára a legfelsőbb körökben forgott mint divatkirályné; lóversenyekre járt, kártyázott, és úgy általában élvezte az életet. Ruhakölteményeit pedig gyakran valutáért adta el a külföldi vendégeinek.
Felmerülhet persze a kérdés: hogyan válhatott a "rovott" múltú, az "úri Magyarország" előkelőségei számára ruhákat tervező Rotschild Klára divatkirálynővé a vasfüggöny mögött? Erre Simonovics Ildikó a divattervezőről írt könyvében és több interjúban adja meg a választ. A művészettörténész ezt azzal magyarázza, hogy
a magyar vezetésnek szüksége volt egy kirakatra, ahová a külföldi delegációkat meghívhatta, és bizonyíthatta a magyar divatipar működőképességét.
A korszak ismert kifejezését idézve, az "osztályidegen" Rotschild Klára tehát egyfajta PR-fogás eszköze volt.
1958-tól elkezdődött Kádárék „élhető Magyarországának" imázsépítése, később a Nyugat felé az "emberarcú szocializmus" és a "legvidámabb barakk" képét igyekeztek mutatni.
Mindehhez kapóra jött nekik Rotschild elegáns divatszalonja.
A divat királynője
Persze nemcsak Kádárék építették - vitatható módon - a legendáját, építette ő maga is. Az anekdota szerint a párizsi pénzember Philippe de Rothschild Budapesten járva a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesével ellátogatott a híres ruhaszalonba, majd a bemutatkozás után megkérdezte: „Asszonyom, önben melyik Rothschild-ág leszármazottját tisztelhetem?" A válasz szerényen így hangzott: „Tekintsen csupán a divat királynőjének."
De hogy miért pont Rotschild Klára, és miért nem valaki más? Egyrészt a divattervező nagyon tehetséges volt, a másik indok pedig a neve. Simonovics Ildikó szerint ugyanis
noha mindenki tudta, hogy nem áll rokonságban a híres Rothschild-családdal, Kádárék azonban a gazdagság és a luxus szinonímájává vált név felhasználásával építhették fel a saját szocialista kirakatukat.
Nem véletlen, hogy a ruhacímkéken a következő szerepelt: Clara Rothschild Haute Couture (azaz „th"-val írták a divattervező vezetéknevét). Kádárék igyekeztek tehát kihasználni azt a nevet, amely a világon mindenütt ismerősen csengett, és a benne rejlő hihetetlen marketinglehetőséget. Az állam tehát kisajátította a nevét, túl azon, hogy minden valószínűség szerint meg is figyelte valamelyik biztonsági szervével.
A megjelenésére, ápoltságára mindig különlegesen sokat adó Rotschild Klárát végül fogainak véglegesnek gondolt elvesztése vitte a sírba. 1974-ben a már 71 éves asszonyon a korban még igen kezdetleges szinten álló fogimplantációt hajtottak végre.
A Magyar Nemzeti Múzeumban Rotschild Klára életművéből rendezett kiállításról készült rövidfilm:
A műtét nem sikerült, a beültetett fogsor kilökődött, rengeteg kellemetlenséggel járt, és nem úgy tűnt, hogy az asszony állapotában e téren javulás állna be.
A divattervező egy darabig tűrte a szenvedéseket, divatbemutatókat tartott, de 1976 novemberében, 73 évesen, feladta: öngyilkosságot követett el, kiugrott a Petőfi tér 3. szám alatti házban található hetedik emeleti lakásának ablakán.
Ezután a szalonja tovább működött, és hírneve kitartott egészen a rendszerváltásig. Bár ebben az időszakban már egyre kevesebben voltak tisztában azzal, hogy ki is volt a névadó, Rotschild Klára.
Az utóbbi években pedig a Simonovics Ildikó által jegyzett Vörös divatdiktátor című életrajz, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumban a Clara – Rotschild Klára – Divatkirálynő a vasfüggöny mögött című kiállítás hozta vissza a nevét ismét a köztudatba.
További források: Kultúra.hu, Múlt-Kor, Revizonline
