Hatvan éve, egy nyomortelep helyén épült fel Budapest első lakótelepe - képek

1960 - József Attila-lakótelep, Hurok utca

Mintegy hat évtizeddel ezelőtt indult meg az Üllői út melletti területen húzódó néhai Mária Valéria-telep felszámolása, amelynek helyén a három metrómegállónyi hosszúságban elnyúló József Attila-lakótelep jött létre. Az első panelház éppen 60 évvel ezelőtt készült itt el, amivel megkezdődött a panelkorszak Budapesten. Összeállításunkban bemutatjuk, hogyan született az ezt követő időszakban modern lakótelep a főváros egykori rosszhírű városnegyedének területén.

A József Attila-lakótelep építésekor az épületek felhúzása során olyan új technológiákat alkalmaztak, mint az előrefalazott, téglablokkos ház, vagy az előregyártott homlokzati panel. A 8000 lakos számára épülő övezetben emellett oktatási és szociális egységek, üzletek, kultúrházak is helyet kaptak – mindez az ott lakók jóllétét szolgálta.

Lófuttató, kórháztábor, majd nyomortelep

A Mária Valéria-telep, illetve a későbbi József Attila-lakótelep története hosszú időre tekint vissza. Az Üllői út - Gyáli út - Ecseri út - Határ út által határolt terület az 1840-es években a Lóversenydűlő nevet viselte, mivel gróf Széchenyi István kezdeményezésére itt tartották a lófuttatásokat. Később, a 19. század végén katonai lőtérként funkcionált.

A képre kattintva tekintse meg galériánkat az egykori nyomortelep helyén felhúzott modern lakótelepről:

A 20. század elején legelő volt, majd az első világháború alatt ideiglenes barakk-kórházakat kezdtek el felépíteni az Üllői út mentén, mivel a meglévő fővárosi kórházak kapacitása szűkösnek bizonyult a sebesültek ellátására.

1916-ban az akkor már százhúsz barakkból álló kórháztábort Mária Valéria főhercegnőről nevezték el.

Még abban az évben további tíz, immár téglából épített barakkot adtak át, 1918-ban pedig további nyolc téglaépítményt. A soklakásos barakkokhoz házanként egy wc és egy zuhanyzó tartozott.

A világháború végét követően a drámai lakáshiány enyhítésére szükséglakásokat alakítottak ki ezekből az ingatlanokból.

A Tanácsköztársaság idején azután munkástelep lett. A szám szerint 1033 egyszobás, komfort nélküli szükséglakásba nem kevesebben, mint nyolcezren költöztek be az első időkben.

1940 és 1942 között félkomfortos lakásokat magukban foglaló földszintes téglaházakat is építettek ezen a területen, azonban a minimálisan elfogadható körülményeket biztosító barakkok mellett egy viskókból és fabódékból álló nyomortelep is kialakult, ahová azok kerültek, akik már a Mária Valéria-telep alacsony lakbéreit sem tudták kifizetni.

1975 - József Attila-lakótelep, Ifjúmunkás utca, távolabb látszik a Pöttyös utca sarkán lévő új épület, előtérben pedig a Mária Valéria-telep kis házai Forrás: Fortepan/Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény

A viskókat 1957-ben kezdték el bontani, ezzel egy időben pedig megkezdődött a modern József Attila-lakótelep építése.

Megindul a nagyüzemi lakásépítés

Az 1950-es években nagyarányú, erőltetett iparosítás indult meg Magyarországon. A gazdaság szerkezeti átalakítása nagy számban szabadított fel mezőgazdasági munkaerőt, akiket a városi, szocialista nagyüzemek szívtak fel. Ezért egyik pillanatról a másikra tömegek számára kellett megoldani a lakhatást, amit abban a korban állami feladatnak tekintettek. Budapesten azonban eleve kevés lakás állt rendelkezésre, ráadásul a meglévő lakásállomány is nagyon silány minőségű volt.

Az 1956-os forradalom után megindult egy nagy ütemű lakásépítési program, amelynek során a gyors, gazdaságos építési megoldások kerültek előtérbe.

Ekkor beköszöntött Magyarországon a típustervek alapján épült házak és házblokkok korszaka, amelyhez a nagyipari technológiák biztosították a hátteret.

Az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején az ipari, nagyüzemi lakásépítésben látták a megoldást. Ennek a folyamatnak a részeként kezdődött meg Budapest első nagy lakótelepének, a József Attila-lakótelepnek az építése is.

A korszak lakáshelyzetét kitűnően szemlélteti, hogy 1960-ban Budapesten 120 ezer lakásigénylő volt.

Az 1961-től elinduló és 1975-ig tartó 15 éves országos lakásépítési program egymillió lakás építését irányozta elő (amit mintegy ötvenezerrel sikerült túl is teljesíteni), ezek közül körülbelül 550 ezer otthon készült el paneltechnológiával, átlagosan 58 négyzetméteres alapterülettel. A főváros nagyberuházásai mellett a vidéki városokban is rohamosan épültek a lakótelepek.

Az Üllői útra egyébként már az 1950-es években egy hatalmas, új típusú, modern lakónegyedet terveztek, aminek építése el is kezdődött az akkori technológiával, ám ezt 1960-ban már nem tartották elég gyorsnak és gazdaságosnak.

A Szovjetunióból „importált" nagyblokkos, paneles építési módozat volt az, ami megfelelt az akkori követelményeknek, és gyorsan, nagy mennyiségű lakás építését tette lehetővé.

Igaz, ez a technológia nem volt szovjet találmány, hiszen eredetileg Nyugaton fejlesztették ki.

Lapozzon! A következő oldalon bemutatjuk, hogyan épült fel a főváros első panelháza és a József Attila-lakótelep.