Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Pusztán a tények alapján nézve, irigylésre méltó karrier Isabel dos Santosé. Pályafutása alatt megszámlálhatatlan, európai tőzsdéken is jegyzett cégekben töltött be fontos pozíciókat, miközben páratlan érzékkel vette észre a gazdaság új, ígéretes trendjeit, és ült fel azok hullámaira.
Szinte lehetetlen felsorolni, mi mindenhez volt, illetve van köze, és ebből adódóan azt is nehéz megfejteni, mihez segítette hozzá saját tehetsége és mihez az, hogy édesapja történetesen egy olajban gazdag, épp a piacgazdaságra átálló afrikai ország első embere, illetve volt az 37 éven át.
Isabel dos Santos az 1990-es évek elején, egészen fiatalon már Luandában dolgozott, projektmenedzserként egy városi szennyvíztisztítással foglalkozó cégnél. Állítólag apja kérésére tért haza Londonból. Nem sokkal később szállítmányozási vállalkozást indított, majd az akkoriban még népszerű kézibeszélő rádiós ("walkie-talkie") technológiával megtette az első lépést a később különösen fontossá váló távközlési szektor felé. Első saját üzletét 1997-ben indította, a Miami Beach Club egyike lett Luanda első éjszakai szórakozóhelyeinek. Ezt követően pedig nem volt megállás: húsz év alatt a legkülönbözőbb iparágban lettek érdekeltségei, főként külföldön, de Angolában is. Számos érdekeltségét találni például Portugáliában, ahol sokszor csak csendestársként jelent meg egy-egy jól menő vállalkozásban.
Isabel dos Santos elképesztő eredményességgel működött hazájában és az európai kontinensen is.
2008-ban már biztosan voltak részesedései a távközlési szektorban, az ingatlanok világában, a pénzügyi és az energetikai szektorban. Jelen volt a médiában is, egészen nagy médiavállalatokban, de volt nem elhanyagolható tulajdonrésze egy portugál befektetési bankban is. Egy holland alapítású holdingon keresztül szerzett részesedést a spanyol Telefonicában, angolai cementgyártó vállalatán keresztül az olaj- és a gyémántbizniszben is ott volt, míg Angolában banki érdekeltségeiről is tudni.
Üzleti karrierjének egyik csúcsát pedig kétségkívül az jelentette, amikor 2016-ban az elnök (vagyis az apja) kinevezte az angolai olajvállalat, a Sonangol elnökévé. Az indoklás az volt, hogy a pozíció betöltésére "rendkívüli üzleti tapasztalata" teszi alkalmassá Isabel dos Santost.
Én vagyok az ország legnagyobb magán munkáltatója",
mondta egy konferencián Isabel dos Santos, nem sokkal a mostani bírósági határozat megszületése előtt, utalva a gazdaság egészét behálózó érdekeltségeire, tulajdonrészeire.
Az olajelnöki pozíciót nem sokáig tölthette be: az új elnök, João Lourenço, José dos Santos előző elnök védelmi minisztere, 2017-től pedig a kormányzó párt elnöke, alig egy héttel hatalomra kerülése után kirúgta.
A bírósági határozat úgy találta Afrika leggazdagabb asszonyát, hogy - a Forbes szerint - a kontinens 8. leggazdagabb embere volt tavaly, mintegy 2,2 milliárd dolláros (kb. 650 milliárd forint) vagyonával, a milliárdosok listáján pedig az 1008. A háromgyermekes anya üzleti tevékenységét szóvivője úgy írta le az üzleti lapnak, hogy Isabel dos Santos egy "független üzletasszony és magánbefektető, aki döntéseit a saját érdeke szerint hozza meg."
S körülbelül ez az a kijelentés, amelyet a 2017-ben hatalomra került új angolai vezetés nehezen fogad el, és a korrupcióellenes intézkedések részeként úgy gondolja, Isabel dos Santosnak van elszámolnivalója.
Szerencséjének két gyökere van, a gyémántok és az Unitel [Angola távközlési cége], és mindkettőt az apjától kapta"
- állítja Rui Verde, az Angola Research Network jogi elemzője.
Számos jelentés feltárta Isabel dos Santos jelenlétét vezető angolai társaságokban abból az időszakból, amikor még az apja volt az elnök. Például kiderítették, hogy az egyik fő részvényese az Ascorp nevű angolai, monopolhelyzetben lévő gyémántvállalatnak. Az angolai államnak ebben 51 százalékos részesedése volt, Isabel dos Santos egy gibraltári befektetési társaságon keresztül - melyet orosz származású édesanyjával hozott létre -, 24,5 százalékos részesedéssel bírt. A cégüket Trans Africa Investment Services-nek hívták. Kiderült azonban az is, hogy az időközben Iaxonh Limited nevű céggé átnevezett vállalat irányítását a 2000-es évek közepén dos Santos átadta az anyjának, akkor, amikor az úgynevezett véres gyémántok kereskedelmének visszaszorítására nemzetközi összefogás látszott formálódni (így nevezik azokat az ellenőrizetlen hátterű gyémántokat és más drágaköveket, melyek gyakran illegális kitermelésből, kizsákmányoló módon, vagy helyi hadurak működéséhez köthetően, sokszor halálesetek árán kerülnek a piacokra).
De az utánajárásokból az is kiderült, hogy Isabel dos Santos a húszas éveinek végén, egy elnöki rendeletnek köszönhetően, 25 százalékos részesedést szerezhetett az Unitelben, Angola legnagyobb mobilszolgáltató vállalatában.
A jelentések elemzése kirajzol egy mintát, ami szerint dos Santos elnök mintha tudatosan arra törekedett volna, hogy az állami vállalatok és a legszűkebb családjának tagjai közötti együttműködést megkönnyítse vagy megteremtse.
Az angolai főügyész egyik kulcsmegállapítása egy nagyon ügyes pénzügyi machinációnak a leírása, amely az asszony és férje nevéhez köthető, és amely 2006-ra nyúlik vissza.
Eszerint a peres eljárásban egymástól függetlenül beszerzett dokumentumok igazolják, hogy két vállalat, a Sonangol és az Exem, egy közös vállalatot alapított. Az Exem Isabel dos Santos és férje tulajdonában állt. Az Esperaza Holdingot pedig azért hozták létre, hogy belépjenek vele az európai olajpiacra, a Sonangol a 60 százalékát, az Exem a fennmaradó 40-et birtokolta.
A Sonangol a tőke 100 százalékát adta, 193,5 milió euró értékben. Az Exem pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy a tulajdoni hányad alapján ráeső tőkehányadot, 75 millió eurót, megfizet a Sonangolnak. Ezt azonban nem tette meg. A felperesi oldalon álló kormányzatnak tudomása van ugyan arról, hogy dos Santos, közvetlenül mielőtt a Sonangol elnöke lett 2017-ben, felhatalmazta az Exemet a tőkekölcsön megfizetésére, de - és itt jön az elképesztő csavar -
kwanzában, azaz Angola saját pénznemében.
Az új vezetés a cégben blokkolta a 112 millió kwanza átutalását, mely most,
Angola legutóbbi valutaleértékelése után, alig 208 ezer eurónak felel meg.
Az imént említett Rui Verde "mérnöki igényű pénzügyi trükknek" írta le az esetet.
Összességében, Isabel dos Santost, és a másik két embert, férjét és a bank volt elnökét, komoly vagyoni kár okozásával vádolják. A peres eljárások várhatóan márciusban kezdődnek, amikor az országban véget ér a bírósági szünet.
Isabel dos Santos az állításokat megalapozatlannak tartja.
Azt is hozzátette, vagyonelemeinek befagyasztása több ezer ember megélhetését sodorhatja veszélybe, akik most vállalatainál dolgoznak.
Verde és más elemzők szerint ettől ugyanakkor nem kell tartani. Ha a vállalatok életképesek, működnek és bevételt termelnek, akkor önellátók, azaz nem kell hozzányúlni tőkéjükhöz, és más pénzek becsatornázására sincs szükség, csak akkor, ha egyébként a cégek nem működnek profitábilisan. "A társaságok eszközeit nem fagyasztották be. A társaság és a személyes tulajdon vonatkozása pedig két nagyon különböző dolog" - mondja az elemző.
Nemrégiben az Economist is beszámolt "Angola hercegnőjének" ügyéről, és arról, mennyire megváltozhattak körülményei, mégpedig igen rövid idő alatt. A beszámolók szerint, az egykor egészen másról ismert asszony gyalog érkezett egy londoni találkozóra egy újságíróval, és valószínűleg metróval hagyta el annak helyszínét az interjú után. A vele folytatott beszélgetésből kiderül, Isabel dos Santos - aki 2018 óta nem járt Angolában - még mindig úgy gondolja, népszerű odahaza, mivel sok angolai egyfajta példaképet lát teljesítményében és életútjában. A Sonangol elnöki tisztségének betöltését "nagy személyes áldozatnak" tartja, amit országáért hozott, és nem foglalkozik azzal, hogy sok luandai, akik alig napi néhány dollárból kell, hogy megéljenek a világ egyik legdrágább városában, egyszerűen csak mosolyog ezeken a kijelentéseken.
