Bajban a németországi Aldi?

Az Aldi Nord tavaly fennállása óta először saját otthonában, Németországban veszteséget kellett hogy elkönyveljen. Az előrejelzések szerint pedig ez az év sem fog sokkal jobban alakulni. Általában is elmondható, hogy a diszkontláncok növekedése kezd alábbhagyni német földön, írja a Növekedés.hu elemzője.

A német fogyasztók az olcsóságáról ismert Penny Market, Lidl és Aldi boltok helyett kezdenek átpártolni a drágább láncokra, így például az Edeka vagy a Rewe boltjaira, melyeknek nő is forgalmuk. Ennek oka meglepő:

a németek kezdenek leszokni a filléreskedésről és helyette a kiszolgálás színvonalára helyezik a hangsúlyt.

Ez a társadalmi változás annyira komoly, hogy az Aldi Nord egy nagyszabású program keretében modernizációs programot indított el az üzletbelsők terének megváltoztatására, emellett a kínálatát is megváltoztatta.

Az Aldi Nord nem véletlenül hordozza magán a „nord", azaz észak jelzőt: létezik egy Aldi Süd (azaz dél) is, a márkanév két lánca még évtizedekkel ezelőtt a tulajdonos testvérpár viszonyának megromlása miatt vált szét az eredeti Aldi cégből. Magyarországon az Aldi Süd nyitott üzleteket, de a világ más országaiban is országonként vagy csak Nord, vagy csak Süd üzletek vannak. Az Egyesült Államokban kivételesen mindkét társaság képviselteti magát, közülük a Süd használja az "Aldi" nevet.

A német vásárlók már a kiszolgálás színvonalát részesítik előnyben az olcsó árhoz képest - begyűrűzhet-e ez a hatás Magyarországra is a jövőben? Forrás: MTI/Balaton József

Azóta, mióta a testvérpár szétvált az üzletben, sok víz lefolyt a Dunán, és a két cég más-más utat járt be. A Nordnál egészen a mostani időkig ragaszkodtak az olcsósághoz, míg a Süd már nem volt annyira takarékos, így sikeresebb is lett. Persze mára már a Nordnál is rájöttek, hogy nem lehet a kellő mértékű fejlődést nadrágszíj-politikára alapozni, de egyes hírek szerint ez a felismerés túl későn született. Marc Heussinger vezérigazgatónak tavaly épp azért kellett távoznia a Nordtól, mert a modernizációs program nem volt elég gyors.

Az elemző megemlíti azokat a változásokat, melyeken átestek az elmúlt évtizedekben a vásárlók. Az Egyesült Államokban az Aldik az alacsony áraikkal például felforgatták a piacot, és olyan változásokat is bevezettek, melyet a versenytársak nem bírtak követni, így például

külön alkalmazottakat foglalkoztattak a bevásárlókocsik visszatolására a parkolókból.

Európában eközben az volt az elvárás, hogy a vevő maga vigye vissza a bevásárlókocsit, az amerikai vevők azonban elkerülték ezeket a helyeket. Most viszont változások álltak be a vásárlói magatartásban, így ma már arra is hajlandóak a vevők, hogy a pénztárnál saját szatyraikba pakolják a megvásárolt termékeket. Ráadásul mindezt az amerikai Aldinál.

A cég amerikai sikerei ugyanakkor ellentmondani látszanak a németországi viszonyoknak. Nagy kérdés lehet, hogy mi történik majd, ha mindkét Aldi-lánc alkalmazkodik a vásárlók új igényeihez, és olyanná varázsolja át üzleteit, mint a drágább portékákat kínáló üzletláncok.

Az pedig még nagyobb kérdés, hogy ez a hatás begyűrűzik-e Magyarországra?

Az elmúlt évek dinamikusan növekvő fizetései vajon képesek lesznek-e olyan hatásokat kiváltani itthon is, melyek komoly változtatásra kényszeríthetik a hazai diszkontláncokat, köztük az Aldit is?

Erre ma még nincs válasz, de a közeljövő minden bizonnyal választ fog adni ezekre a kérdésekre.