Hatékony foglalkoztatáspolitikával a munkaerőhiány ellen

Budapest, 2019. május 8. Árufeltöltő a XX. kerületi Pesterzsébeti Interspar hipermarket raktárában 2019. május 8-án. Ezen a napon tartották a Spar Magyarország kiskereskedelmi üzletlánc webshopjának bemutató sajtótájékoztatóját az áruházban. A házhoz szállítási szolgáltatás Budapest teljes területén és 49 környező településen érhető el, a több mint 960 millió forintos fejlesztés az év végéig csaknem száz újabb munkahelyet teremt. MTI/Balogh Zoltán

Évek óta az Európai Unió egyik legégetőbb vitatémája, hogy az unió további fejlődéséhez és versenyképességének megtartásához – nem is beszélve a nyugdíj- és az egészségügyi rendszer működtetéséhez – bevándorlókkal szükséges-e megoldani a kedvezőtlen demográfiai folyamatok miatt kieső munkaerő pótlását. A kérdés súlyosságát csak tovább fokozza az egyre nagyobb méreteket öltő munkaerőhiány.

A munkaerőhiány egyik mutatója az üres álláshelyekre vonatkozó statisztika, amely alapján az Európai Unióban a tavalyi utolsó negyedévben az álláshelyek 2,3 százaléka volt betöltetlen, azonban mint minden téren, ebben is jelentős eltérések vannak a tagországok között. Csehországban 6 százalékos, Belgiumban és Németországban 3,4 százalékos, Ausztriában 3,1 százalékos rátát mértek, ellenben például Írországban, Spanyolországban, vagy Portugáliában az 1 százalékot sem éri el a mutató értéke.

A másik adat a vállalati felmérésekből adódik. Az adatok alapján 2018 utolsó negyedévében az ipari vállalatok 21,3 százaléka tekintette a munkaerőt a termelés korlátozó tényezőjének, míg két évvel korábban ez az arány csupán 12 százalék volt.

Az üres álláshelyek tekintetében éllovas tagországok közül Csehországban a vállalatok 44,8 százaléka, Belgiumban 11,4 százaléka, Németországban 23,8 százaléka, míg Ausztriában 17,8 százaléka nyilatkozott így, ellenben 6 tagország esetében nem éri el a 10 százalékot ez az arány.

Jelentősen csökkent a munkanélküliség

A munkaerőhiány problémájának áttekintését követően a bevonható munkaerő, vagy más néven a munkaerő-tartalék mértékét kell meghatároznunk, amelyen belül elsőként a munkanélküliekkel kell foglalkoznunk. Erre a társadalmi csoportra irányul a legnagyobb figyelem a média, a politikusok és sokszor a közgazdászok részéről is.

Számuk az Európai Unióban 2013-ban volt a legmagasabb, közel 26,1 millió fő, míg az utóbbi években elsősorban a gazdasági konjunktúrának köszönhetően jelentősen csökkent, 2018-ban már csak 16,8 millió főt tartottak számon a statisztikai hivatalok.

A foglalkoztatás növelésének a forrását azonban nem csak a munkanélküliek jelentik. A munkanélküliség adminisztratív fogalom, a statisztikai hivatalok azokat sorolják be ebbe a csoportba, akik megfelelnek három kritériumnak, vagyis: nem dolgoznak, de keresnek állást és rövid időn belül kezdeni is tudnának az új munkahelyükön. Azonban ezek a feltételek jelentősen korlátozzák a munkába bevonhatók körét.

További társadalmi csoportok esetében is lehetőség van az aktivitás fokozására és ezen keresztül az európai munkaerőhiány csökkentésére. Ide sorolhatóak egyrészt azon inaktívak, akik szeretnének dolgozni, azonban nem felelnek meg a munkanélküliség hármas kritériumának, így a statisztikai hivatalok az inaktívak közé sorolják őket vagy azért mert nem keresnek aktívan munkát, vagy mert jelenleg nem állnak rendelkezésre.

Nem a rendelkezésre álló munkaerő hiánya, hanem a munkaerő aktivizálását célzó eszközök hiánya, vagy elégtelen működése a probléma Forrás: MTI/Balogh Zoltán

Az Eurostat adatai alapján az Európai Unióban 2018-ban 13,9 millió fő volt, akik inaktívak voltak, de szerettek volna dolgozni.

A harmadik csoport, akikkel érdemes foglalkozni, az alulfoglalkoztatottak. Azon munkavállalók, akiket nem teljes munkaidőben foglalkoztatnak, azonban, ha lenne rá módjuk, vállalnának teljes munkaidős állást. Számukat 2018-ban 8,3 millió főre becsülték.

A három csoport együttesen 38,9 millió főt jelent. A munkaerőpiacra való bevonásukkal (figyelembe véve, hogy az alulfoglalkoztatottakat jelenleg is foglalkoztatottnak tekintjük) közel 13,7 százalékkal lehetne növelni a foglalkoztatást az Európai Unió egészében.

A munkaerő-tartalék 69,5 százaléka az 5 legnagyobb tagállamban található: Olaszországban 7,1, Spanyolországban 6,0, Franciaországban 5,4, az Egyesült Királyságban 4,4, míg Németországban 4,2 millió főt tesz ki ez a három csoport együttesen.

Ha a foglalkoztatottak számához viszonyítjuk az adatokat Olaszországban 28,7, Spanyolországban 24,5, Franciaországban 14,6, az Egyesült Királyságban 9,4, míg Németországban is akár 7,4 százalékos foglalkoztatás-bővülés érhető el a dolgozni kívánó potenciális munkavállalók munkához juttatásával.

Nem a munakerő hiánya a probléma

A probléma tehát nem a rendelkezésre álló munkaerő hiánya, hanem a munkaerő aktivizálását célzó eszközök hiánya, vagy elégtelen működése. 2013 óta a munkaerő-tartalék jelentősen, közel 13,4 millió fővel (25,6 százalékkal) mérséklődött az Európai Unióban. Azonban, ha a 10 évvel ezelőtti állapothoz viszonyítunk, akkor nem látható érdemi csökkenés, hanem 1,6 százalékos növekedés. Ezt a folyamatot 2013 óta az uniós gazdaság dinamikus bővülése és a nagyon laza monetáris kondíciók is támogatták, így kijelenthető, hogy a foglalkoztatás bővülhetett volna gyorsabban is.

A munkaerő-tartalék aktiválására a hazai gyakorlat jó kiindulópontot jelenthet az Európai Unió számára is. A

különböző kormányzati programok, mint a Munkahelyvédelmi Akcióterv, vagy a segélyek szerepének csökkentése és a minimálbér emelés eredményeként a munkavállalás ösztönzése révén 2013 óta a bevonható munkavállalók száma 52,5 százalékkal 430 ezer főre csökkent. Ez a harmadik leggyorsabb ütem a cseh (55,5 százalék) és a bolgár (54,9 százalék) után az Európai Unió tagországai között.

A fennmaradó potenciális foglalkoztatottak aktiválásával így akár további 9,1 százalékos foglalkoztatás-bővülés is elérhető Magyarországon.

Összességében láthatjuk, hogy habár több tagállam is szembesül a munkaerőhiány problémájával, amely jelentős versenyhátrányt okozhat, ennek megoldására nem a bevándorlás jelenti az egyetlen megoldást és feltehetően nem is a legjobb megoldást. Továbbra is jelentős munkaerő-tartalék található az egyes tagországokban, amely kiaknázásával jelentős mértékben növelhető a foglalkoztatottak száma az unió egészében. Ez adott esetben jelentős költséggel járhat, képzések, átképzések révén, azonban a külföldi munkavállalók integrációja is jelentős terhet róna a költségvetésre.

Molnár Dániel, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. makrogazdasági elemzője