Kiszámolták, hogy mennyit raboltak össze a híresebb magyar betyárok

Elképesztő károkat okoztak mind a lakosságnak, mind a korabeli gazdaságnak a magyar betyárok. Az utókor által gyakran romantikus hőssé avatott banditáknak - hívja fel a figyelmet a Növekedés.hu - nem sok közük volt Robin Hood szegényeket istápoló, jóságos, nemesi származású útonálló meseszerű figurájához. Bogár Imre, Sobri Jóska, Rózsa Sándor vagy Farkas Jancsi bűnlajstromán a gyilkosságok, fosztogatások mellett még a viszonylag erőszakmentesen megvalósított, gazdasági természetű bűncselekmények is ott sorakoznak. S hogy melyikőjük mennyi pénzt rabolt így össze? Megmutatjuk!

Bogár (Szabó) Imre

E korszak egyik leghíresebb, ám legrövidebb ideig bűnöző betyárja a Bogár (Szabó) családból kikerülő Imre (1842–1862) volt, aki bandájával főleg Pest vármegye, valamint a Kiskunság vidékét látogatta.

Számlájára írták a bajai vásározók 15 szekere ellen 1861-ben elkövetett rablótámadást.

A rablók a kocsin lévő pénzes ládákból 2000 forintot vettek ki, zsákmányuk ma legalább egymillió forintot érne.

A banda 1862 elején is folytatta a fosztogatást, habár a fiatal Bogár szerint mindig csak kéregettek, erőszakkal semmit nem vettek el. A „kérés" úgy történt, hogy közben a fegyvert az őket „megsegítő" áldozatokra fogták. Ezen felbuzdulva egyre erőszakosabbak lettek: amikor kirabolták a dabasi református lelkészt, a nála vendégeskedő földbirtokost is késsel fenyegették meg, hogy megnyúzzák, ha nem ad elő több pénzt. Végül megkegyelmeztek neki, de így is több ezer forinttal távozhattak.

A tél folyamán óriási összegeket raboltak, a történészek szerint 15-30 millió forintot is elérheti mai árfolyamon számolva, amely akkor hatalmas vagyonnak számított.

Bogár Imre Forrás: Facebook/Bogár Imre Hagyományőrző Egyesület

Pár hónapra rá, két juhász egy holttestet fedezett fel a csengelei pusztán lévő baromkútban. A fejét bezúzták, füleit levágták, bal karját átszúrták, míg a lábára egy homokkal teli zsákot kötöztek. A test Dönti Péteré volt, egy másik betyárvezéré. A betyárbandák között Dönti Péter halála miatt tört ki a háború és kezdődött meg a leszámolás. A rablók sorra vesztették el a társaikat. A csendőrök gyakran fegyverarzenált találtak a tanyákon, ahol a vérengzések folytak.

Besúgóknak köszönhetően a gyilkosra, Bogárra álmában csaptak le a pandúrok.

A per két napig folyt Pesten, a megyeházán, ezalatt a férfi próbált mindent tagadni, és a halott társaira hárítani, annak ellenére, hogy 26 tanút idéztek be. Az alig húszéves férfit végül 1862-ben végezték ki, a legsúlyosabb büntetést kapta egyéves betyári működéséért.

Sobri Jóska

A 1810 és 1837 között élt Sobri az egyik legismertebb magyar útonálló volt, a bakonyi betyársereg vezetője, aki csapatával rajtaütésszerű rablótámadásokat hajtott végre a Dunántúlon. Halála után még ötven évvel is arról beszéltek, hogy nem halt meg és „Sobri él". A legenda szerint fiatalkori rossz társaság terelte tévútra.

Sobri 1836-ban követte el leghíresebb tettét, amikor Kónyban a győri káptalan pénztárát rabolta ki, és az uradalmi számtartó minden vagyonát elvette.

A zsákmányolt összeg ma 25 millió forintot érne.

Másik hírhedt tette, vitéz Hunkár Antal ezredes kirablása volt. Ez lett a végzete, ugyanis az áldozat, akinek egy fillért sem hagytak a házában, nagy tekintélyű és befolyásos ember volt, és egyenesen Ferenc Józsefnél tett panaszt.

Sobri Jóska Forrás: Wikimedia Commons

Hajtóvadászat indult Sobri ellen, sőt szinte minden rablást az ő számlájára írtak. Sobrit és öt társát 1837. február 17-én kerítették be Somogy és Tolna vármegye határán, Lápafőnél. Itt szabályszerű ütközet alakult ki, a sarokba szorított betyárok védekeztek, még sebesülten sem adták meg magukat. Sobri folyamatosan tüzelt a 30-35 katonára, akik végül mégis a közelébe férkőztek, és egy tiszt lándzsával rontott rá. A betyár célba vette, de amikor rádöbbent, hogy már nincs esélye, a fegyvert maga ellen fordította, és szíven lőtte magát.

Rózsa Sándor

A „legbetyárabb" bűnöző, az alföldi Rózsa Sándor, 1813-ban született, mégis egyszerű rablógyilkosként halt meg.

A politika, a történelem furcsa fintora, hogy legalább tucatnyi embert megölt, és közel hatvan súlyosabb bűncselekményt jegyeztek fel a neve mellé, mai árfolyamon a feljegyzések szerint 20-30 millió forintot zsákmányolhatott. Különösen 1857-ben vigyáztak rá, nehogy túl súlyos legyen az ítélet, hiszen ekkorra már a magyar szabadságküzdelmek szimbólumává vált a férfi.

Ennek oka az volt, hogy az 1848-49-es szabadságharcban rövid ideig részt vett a bandájával: Rózsát 1849 után már nem lehetett közönséges rablóként üldözni.

Ezzel Rózsa vissza is élt, 1852 nyarán újabb gaztettet követett el.

Újszászon kirabolta a helyi plébánost, akitől 6000 forintot zsákmányolt, amely hatalmas összeg volt akkoriban, ma ez szintén sokmillió forintnak felelne meg.

Rózsa Sándor ellen kiadott körözési plakát Forrás: Origo

Miután a szolgálókat bezárták a kamrába, a plébánost a kassza kinyitására kényszerítette, majd lóháton csendben elmenekültek. Állítólag olyan gyorsan és hatékonyan dolgoztak, hogy a pap lovásza, aki kirohant a csűrből, nem tudta időben értesíteni a falu lakóit.

Egy másik alkalommal pedig úgy rabolt ki egy vasúti szerelvényt, hogy felszedte a síneket bandájával.

Ám a vonat katonákat is szállított. A hadsereg tagjai megsebesítették az idősödő vezérbetyárt is, társai közül pedig többet megöltek. Így fogták el Rózsa Sándort, aki többé már nem szabadult.

Rózsa elleni vád: 21 rendbeli rablás, 9 lopás és egy gyilkosság. Ennek eredményeként megszületett Rózsa utolsó bírósági ítélete: a Pesti Királyi Ítélőtábla 1873-ban halálra ítélte a betyárkirályt.

Már több éve raboskodott a halál árnyékában, felkötése a politikai huzavona miatt addig tolódott, amíg gümőkórban halt meg Szamosújváron, a hírhedt börtönben 1878. november 22-én, 65 éves korában.

Farkas Jancsi

Hódmezővásárhelyen született 1838-ban, és pályatársaihoz képest késői életkorban, a Ráday-kort követően, az 1880-as években tevékenykedett. Az utolsó betyárok egyike egy 1885. november 11-én elkövetett gyilkossággal vált ismertté, ám ezt soha nem tudták rábizonyítani.

Farkas ekkor a kakasszéki erdőnél az utána nyomozó két orosházi csendőrnek először megadta magát, majd csellel megszökött előlük. Az őt üldöző egyik csendőrt aztán agyonlőtte menekülése közben. Később elfogták, de bizonyítékok hiányában kénytelen volt a gyulai törvényszék felmenteni. Ezután ismét bandát szervezett, társaival nagyobb lopásokat hajtottak végre.

Ha valahova sikerült betörnie, akkor az értékesebb tárgyak mellett – vagy ha mást nem talált –

az ágyneműt, a parasztmellényt, a ponyvát, a szalonnát, de a kaptár mézet is elvitte.

1889. december 22-én egy Wertheim pénzszekrényt loptak el egy bankból, benne 500 forint készpénz, 18000 forintnyi értékpapír, egy darab három gyémántköves arany karperec volt.

A Farkas-banda 41 bűncselekményt követett el, amellyel összesen 29 ezer forintos kárt okozott. Ez ma közel 100 milliónak felel meg.

Tíz év börtönre ítélték, szabadulása után Hódmezővásárhelyen élt. Nőtlen, mogorva emberként halt meg, ám pontosan nem tudni, hogy mikor, ugyanis 1905-ben még két csendőr kísérte az utcán, de utána nem látták többé.