A befektetők, és nem a bankok robbanthatják ki a válságot

tornádó vihar armaggedon kilátás hangulat csúnya fekete
Vágólapra másolva!
Miközben a 2008-as válság jelentős részben a bankoknak volt köszönhető, a következő összeomlásban sokkal nagyobb szerepük lehet a hétköznapi befektetőknek. Érdemes megjegyezni a tőzsdén kereskedett alap (ETF) kifejezést.
Vágólapra másolva!

Talán kissé ironikus, hogy azok a tőzsdén kereskedett alapok (ETF) robbanthatják ki a következő pénzügyi válságot, melyek elsődleges célja pont az lenne, hogy megkönnyítse az átlagos befektető helyzetét. Ezek ugyanis alapvetően passzívan kezelt alapok, vagyis a normális működésük szerint egy index teljesítményét követik, így a kisebb befektetőknek nem kell foglalkozniuk azzal, hogy napi szinten figyeljék egyes részvények, nyersanyagok vagy devizák teljesítményét.

Ahogy pedig az elmúlt évtizedben a világ nagy jegybankjai öntötték a likvid tőkét a piacokra, az indexek pedig szárnyaltak, nem meglepő, hogy az ETF-ek népszerűsége radikálisan megemelkedett. Az amerikai részvényalapok között

a passzívan kereskedett ETF-ek aránya megkétszereződött ebben az időszakban, és megközelítette a 40 százalékot

– írja a Bloomberg. Az egyik leghíresebb szereplőnek számító Vanguard önmagában akkora pozíciót vett föl, hogy az S&P 500 index 491 vállalatában 5 százalékosnál nagyobb a részesedése. Japánban még súlyosabb a helyzet. Ott a jegybanknak is hatalmas részesedése van az ETF-ekben, és a passzív befektetők tartják a teljes részvényállomány több mint felét.

Veszélyes rajongás

A népszerűség tehát egyértelmű, ráadásul ezt erősíti az is, hogy

ezek az alapok sokkal alacsonyabb költségekkel futnak.

Tipikusan 0,05 és 0,5 százalék közötti költségekkel működnek a passzívan kereskedett ETF-ek, melyek így igen kedvezőek, hiszen megfelelő környezetben olcsón tudnak magasabb hozamot elérni, mint az aktívan kezelt, tehát sokkal drágábban működtetett alapok.

Hamarosan véget érhet a nagy felfutás Forrás: AFP/Bryan Thomas

A teljes kép azonban már nem ennyire szép. Az ETF-ek ugyanis sokkal kockázatosabbak annál, mint ahogy azt számos befektető gondolja vagy elismeri. Előfordul ugyanis, hogy a passzívan kereskedett alapban a kezelőnek nincs más választása, mint hogy bevásároljon a felülsúlyozott, és sokszor túlságosan drága részvényekből, és

figyelmen kívül hagyja az alulsúlyozott papírokat.

Ha tehát az árak emelkednek, a befektetőket az kezdi fenyegetni, hogy túl nagy lesz a kitettségük néhány hatalmas részvényben – például olyan technológiai óriásokban, melyek uralják az amerikai indexeket.

Következésképpen ez a stratégia ellentétes lesz azzal a klasszikus befektetői gyakorlattal, hogy akkor kell vásárolni, amikor valami olcsó, és akkor eladni, amikor drága. Itt éppen az ellenkezője kezd el történni.

Dominók és buborékok

Vagyis az ETF-ek, bár számos különböző stratégiával dolgozhatnak, alapvetően növelik a koncentrációt.

Ezzel segítik a rendkívül magas kapitalizációval bíró óriásvállalatokat, de mindeközben igen komoly buborékot is képesek kialakítani.

Részben ezért kongatják sokan a vészharangot a nagy technológiai cégek kapcsán is.

Veszélyes spirált idézhetnek elő a passzívan kereskedett alapok Forrás: Pixabay.com

A passzívan kereskedett alapok tehát igen jó lehetőséget kínálnak, ha a világban minden rendben van, a befektetők biztonságban érzik magukat, az indexek pedig emelkednek. Ha azonban beüt egy pánik, akkor a dominók elkezdenek borulni, és ehhez az is elég lehet, hogy a befektetőkben felmerüljön a kétely, vajon mennyire ütésállók ezek az alapok, ha elkezdenek romlani a körülmények.

Úszunk az adósságban

Mindeközben van egy, ezzel részben összefüggő, súlyos kockázati tényező a világgazdaságban. Ez pedig a globális adósságállomány, amely úgy bővült óriásira az elmúlt évtizedben, hogy mindeközben elmaradtak a kockázatokat kezelő és kordában tartó strukturális reformok. A laza monetáris politikák és a pénzbőség eredményeként

a világ teljes adósságszintje 2017 végén bőven meghaladta a 2007 végén tapasztalt mértéket.

A globális GDP arányában akkor 179 százalékos volt az eladósodottság, míg a tavalyi év végére ez 217 százalékra emelkedett – figyelmeztetett friss jelentésében a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS). A fejlet gazdaságokban ugyanez az arány 233 százalékról 269 százalékra, a feltörekvő piacokon pedig 113 százalékról 176 százalékra bővült.

A BIS elemzői amiatt aggódnak, hogy a rendkívül alacsony kamatok mellett sem sikerült visszafogni az adósságállományt, ráadásul sok esetben a kormányzatok inkább elhalasztották a strukturális reformokat és ráültek a pénzbőség hullámára. Noha a szervezet hangsúlyozza, hogy a 2008-as válságot követően számos védőháló épült ki a pénzügyi rendszerben,

az adósságspirál így is igen veszélyes lehet.

A jegybanki politikák normalizálása – vagyis végső soron a kamatemelés – ugyanis megkerülhetetlen, viszont ilyen brutális adósságállományok mellett lényegében csak az a kérdés, mikor kezd el beütni a visszaesés.