Ezért lesz még sokáig Spanyolországban bikafuttatás

Az észak-spanyolországi Pamplonában július 6-án kezdődik a San Fermín Fesztivál, amelyet fő látványossága, a bikafuttatás tett világhírűvé. A város védőszentjének tiszteletére 1591 óta évente tartott kilencnapos fiestán számos bikaviadalt rendeznek. Az állatvédők szervezetek már hosszú ideje, minden évben tiltakoznak a több száz éves gyakorlat ellen. Spanyolországban egész évben rendeznek bikaviadalokat, nem csak a talán leghíresebb, pamplonai rendezvényen. Bár számuk évente csökken, úgy tűnik, még jó ideig élő hagyományok lesznek a robosztus állatok köré szervezett események. Ugyanis gazdasági jelentőségük legalább éppolyan nagy, mint kulturális szerepük.

Egész ágazat foglalkozik a bikákkal

A viadalra szánt bikák (toro bravo) tenyésztésére egy egész ágazat szakosodott, s az állatoknak tenyészetenként más-más jellemző tulajdonságai vannak.

A miurai bikák veszélyesek és erősek, de az arénában nemes viselkedésűek, a Cebada Gagóból származók nyugtalanok és ingerlékenyek, a jandillaiak a legmerészebbek.

2017-ben - a futáson néhány ökleléssel - először mutatkoztak be a Puerto de San Lorenzo tenyészet bikái, jellemző tulajdonságaikról még csak gyűlnek a tapasztalatok.

A macskaköves utcákon reggelenként végigdübörgő félelmetes bikák esténként már az életükért harcolnak, s rendszerint alulmaradnak a szigorú koreográfia szerint küzdő, jól felkészült torreádorokkal szemben.

A bikaviadalok a futtatás után, az esti órákban kezdődnek Forrás: AFP/Ander Gillenea

A bikaviadalok miatt tenyésztett bikák húsa ugyanakkor kereskedelmileg jóval kevésbé értékes, mint a fogyasztásra nevelt vágójószágoké. Egy összeállításból kiderül, hogy a harci bikák húsáért olykor 4 euró kilogrammonkénti árat sem kapnak a gazdálkodók, addig a vágómarhák kilójáért akár 9 eurót is megadnak a felvásárlók.

A spanyol gasztronómiában egyesek nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a bikahúst – ideértve a harci bikák húsát is – népszerűsítsék, mert noha íze miatt kevésbé kedvelt, mint a marhahús, egészségügyi szempontból akár előnyösebb választás is lehet fogyasztása.

A harci bikák ugyanis általában idősebbek a vágómarháknál, ezért húsuk kemény, hosszú érlelési időt kíván.

Fogyasztásra ezért csak korlátozottan alkalmas, bár zsírtartalma alacsonyabb a marháénál.

A spanyol Mezőgazdasági Minisztérium szerint, a bikák száma 2010-ben 251 231 volt, ez 2016-ra 199 662 bikára csökkent.

Kétezres átlaggal

A tömegeket vonzó bikaviadal állatainak védelme miatt, egyre hangosabban tiltakoznak az állatvédők, de egyelőre nem látszik valószínűnek, hogy a közeljövőben betiltsák a Spanyolországban művészetnek és kulturális eseménynek tekintett eseményeket.

Spanyolországban évente összesen mintegy 2000 bikaviadalt rendeznek, a pamplonai mellett más városokban is, bár egyes források ennél is kevesebbről adnak számot.

David Fandila viador küzd első bikájával a Misericordia arénában tartott bikaviadalon Zaragozában Forrás: MTI/EPA-EFE/Javier Cebollada

Noha a szám csökkenő tendenciát mutat, nincs jele annak, hogy megszűnnének, sőt, más helyeken – például Dél-Franciaországban, Portugáliában, de Európán kívül is – szintén szerveznek a spanyol alkalmakhoz képest kevesebb figyelmet kapó, de hasonló rendezvényeket.

A spanyol bikaviadalok turisztikai vonzereje óriási.

A helyi szervezők teljes csomagokat kínálnak, például a pamplonai fesztiválra látogatóknak. 700-800 dollárt is kell fizetni szállásköltséggel együtt annak, aki a bikák futásának útvonalán, jó rálátást biztosító erkélyről akarja a történéseket látni, és akár ennél is többet, ha részt akar venni a bikaviadalokon.

A fesztivál annak ellenére tömegeket vonz, hogy a város vezetése egyre kevesebb pénzt – 2-3 millió dollárnak megfelelő összeget évente – szán a megrendezésére.

Pamplona – Navarra tartomány székhelye – közepesen fejlett város, ahol Volkswagen-gyár működik, és jelentősnek mondható az élelmiszer-feldolgozás és a fémmegmunkálás. De van itt szélturbinákat gyártó egység is, a Navarrai Egyetemhez tartozó oktatókórház pedig egész Spanyolországban elismert szolgáltatási színvonaláról.

Bár a városban Volkswagen gyár és egy elismert kórház is működik, Pamplonáról a bikafuttatás és a bikaviadal jut a legtöbbek eszébe Forrás: AFP/Miguel Riopa

Mégis, a város nevéről a bikafuttatás jut a legtöbbek eszébe.

Sok pénzt futnak össze a később leölt jószágok

Az állatvédő szervezetek tiltakozása ellenére, a bikafuttatásoknak még korántsem áldozott le, függetlenül attól, hogy a felmérések ellenére, már a spanyolok többsége sem támogatja azt.

A jelenség gazdasági teljesítményét 2013-as és 2016-os adatokkal lehet érzékeltetni.

Például a madridi San Isidor fesztiválhoz 2013-ban közel 62 millió eurós gazdasági teljesítmény társult, míg a pamlonai rendezvényhez több mint 26 millió euró.

Forintban kifejezve előbbi közel 20 milliárd, utóbbi 8 milliárd forintot jelent.

A két összeg együttesen háromszor annyi adóbevételt termelt az államnak, mint ugyanabban az évben a mozijegyek eladásai, és többet, mint a színházjegyek adótartalma.

Egy másik, 2016-os elemzés pedig rámutat arra, Spanyolország évente

3,6 milliárd eurót, azaz több mint 1100 milliárd forintot veszítene azon, ha betiltanák a szóban forgó gyakorlatokat.

A bikaviadalokhoz hatalmas gazdasági teljesítmény társul minden évben Forrás: AFP/Jaime Reina

A bikaviadalokat szervezők nemzeti szövetségének adatai szerint, közel 200 ezer munkahely kötődik ezekhez a rendezvényekhez, ebből 57 ezer közvetlenül.

Az elemzések kiemelik azt is, a 2008-as gazdasági megroppanás után, minden munkahely kincset jelentett az országban, és nem is lehetett volna megengedni azt, hogy leépüljön a foglalkoztatási létszám ebben a fontos, egyszerre turisztikai, mezőgazdasági és kulturális szektorban.

Egyes városok időről időre bejelentik, hogy csökkentik a rendezvényekre fordított összegeket, illetve megvonják a támogatásokat a matadorképző iskoláktól, sőt, Katalónia és a Kanári-szigetek bizonyos régióiban már tiltják is a viadalokat.

A tiltás iránti elköteleződés a fiatalabb spanyolok körében nagyobb arányú.

Ugyanakkor egyes professzionális csoportosulások (matadorok, tenyésztők), például Sevillában, azért küzdenek, hogy tevékenységük UNESCO-védelmet kapjon.

Mint mondják, csak így érzik biztosíthatónak azt, hogy fontos kulturális örökségük tovább élhessen.