Lehetőségek: saját tőke, családi-baráti hitel, de még jobb az angyal- vagy kockázati tőkebefektető, illetve a közösségi finanszírozás, és egy bank tanácsai közül természetesen a bankhitelt sem hiányolhatjuk. Ezt már a kezdet kezdetén célszerű eldönteni.
Angyalbefektetőnek hívjuk a startupokra szakosodott befektetőket. Leginkább azt szokták felhozni ellenük, hogy beleszólhat az üzletmenetbe és a fejlesztésbe. Pedig őt nem a szakma érdekli, hanem a pénz, főként, hogy a saját pénzét kockáztatja a mi üzletünkön. Ahogy mindenki más, úgy az angyalbefektető sem szeret bukni, ezért természetes, hogy védi a pénzét.
Az üzleti terv papíron az igazi, mert fejben nem biztos, hogy pontosan emlékszünk majd minden részletére. Nagyon fontos lehet a piaci elemzés, mert ez eldöntheti a kockázatokat vagy épp a piaci réseket, ahová hatolni lehet az átlagos piaci nyereségnél nagyobb hozam érdekében. Ha bankhitelhez folyamodunk, akkor papír alapú üzleti tervre mindenképpen szükség lesz. Azonban sajtpapír vagy söralátét kevés ide.
Okos külső finanszírozásnak hívja a bankkölcsönt tanácsai között az UniCredit. Bármit is értsünk ez alatt, egy banki kölcsönből felvirágoztatott üzlet sokkal jobb, mint a haveroktól kölcsönkért pénz, mert ha buktunk, hogy nézünk a szemükbe, ha meg nyertünk, ők is be akarnak majd szállni. A bank nem.
Meglepő lehet, de még a banki tanácsadó is mutathat irányt az elképzeléseinkben, hiszen rengeteg kezdő vállalkozást látott már. Egész mentor születhet belőle a cégre nézve, arról nem is szólva, hogy ő tudja a leginkább, hogyan lehet a bankhitelt sikeresen felvenni. S ha viszont rosszul áll a szénánk, akkor épp hogy nem fog rábeszélni egy esztelen hitelre.
Az elmúlt tíz évben a bankokhoz negatív érzelmek tapadtak, amikor a legvégső lépésként érvényesítették a jelzálogjogaikat. A banknak sem jó, ha részben vagy egészben egy ingatlan fedezetből kapja vissza a pénzét, mert azzal rengeteg gondja van, és nem is biztos, hogy fedezi a hitelt, kamatra meg végképp nem számíthat belőle. A banknak ezért pontosan az az érdeke, hogy jól menjen az üzlet, mert akkor kapja vissza maradáktalanul a tőkét és a kamatokat. Ezzel az érveléssel nehezen lehetne vitára kelni.
Legtöbbünknek nincs kristálygömbje, ezért nem látunk a jövőbe. Egy kezdő vállalkozásnál ezért inkább az optimista szemlélet és a hit munkálkodik, ha már a jövőt nem ismerhetjük. De az biztos, hogy „Navigare necesse est", azaz hajózni muszáj, így legalább víziónk legyen, hogy merre tartunk. Hiszen - ha már a római korban tartunk - ne feledjük Seneca mondását sem: „Ignoranti, quem portum petat, nullus suus ventus est." - azaz Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.
A hitel lehet jó is, főleg egy vállalkozónál. Mert amíg egy magáncélú hitelt az ember fogyasztásra költ, addig a vállalkozó a pénzből csinál pénzt. Tehát a hitel nem csak szorult helyzetben vagy a vállalkozás elején kellhet, hanem bizony akkor is, amikor már megy a szekér, sőt, amikor már száguld. Egy jó hitel költséghatékonyabbá teszi az üzletmenetet, mert például kedvezőbb árat vagy költséget érhetünk el a segítségével, ha több pénzből nagy tételben vásárolunk.
Talán ez a legfurcsább tanács az UniCredittől, de évente egyszer mégiscsak hasznos lehet bevinni a vállalkozás főkönyvét ahhoz, hogy a bank elemezze és beruházási vagy folyószámlahitelt ajánljon fel. A hitelképességi mutató remek találmány arra nézve, hogy megállapítsuk, mennyire egészségesen fejlődik a vállalkozásunk. Nem kell felvenni a hitelt, a lényeg a lehetőség, és persze az, hogy ha egyre jobban hitelképesek vagyunk, mert akkor az irány jó.
A hitelek most olcsóak, és segítségükkel jelentős kapacitásbővítést lehet megvalósítani. De ne feledjük, a hitel felvétele felelősséggel jár, hiszen kamattal növelten kell visszafizetni. Magyarul a hitelt arra érdemes fordítani, amiből a hitel visszafizetéséhez szükséges többletpénzt előteremtjük. Ehhez pedig fegyelem szükséges. A nagy pénz nem csak nagy lehetőség, de nagy felelősség is!
A cikk eredeti változata itt olvasható el.