Az észak-amerikai temetkezési vállalkozók és temetők nemzeti szakmai szövetsége, az NFDA, arra számít, hogy bár a halálozások száma arányosan nő, az iparág bevételei 2016 és 2021 között stagnálnak, és nem követik ezt az emelkedést.
Ennek oka az, hogy a hamvasztás lényegesen olcsóbb búcsúztatási forma, mint a sírhelyes temetkezés.
Egy Illinois állambeli temetkezési vállalkozó egyenesen azt mondja, hogy két hamvasztásból folyik be az a bevétel a céghez, ami egy temetésből. A vallásossághoz jobban köthető országokban még mindig a sírhelyes temetés az elsődleges: Írországban a halottak 82 százalékát, Olaszországban 77 százalékát így helyezik örök nyugalomra. Ezzel szemben az Egyesült Államokban mind népszerűbb a hamvasztás. Míg 1960-ban alig 4 százalék volt ennek aránya, most 50 százalék körül mozog. 2035-re várhatóan eléri a 79 százalékot a temetkezések arányán belül.
A temetkezési vállalkozók azt mondják: az amerikaiaknak mind kevésbé fontos, hogy eltávozott hozzátartozójuk hozzájuk közel, vagy épp szülővárosában legyen eltemetve. A sírhelyes temetésnél szerepet játszik az is, egyáltalán melyik temető fogadja be az elhunytat. Ha pedig ez nehézségekbe ütközik, akkor a jóval olcsóbb hamvasztás mellett döntenek, mely, ha követi is urnás temetés, egyszerűbb és anyagilag kevésbé megterhelő.
Ezek a jelenségek sajátos változást jeleznek a halálhoz való kulturális és társadalmi hozzáállásban.
Japánban például a hamvasztás aránya közel 100 százalék a temetéseken belül. Ám ott ez az arány ahhoz az elgondoláshoz köthető, ami szerint az egyénnek meg kell tisztulnia a következő élete előtt, amihez a hamvasztás eszközként szolgál.
A hamvasztás nemcsak a tengerentúlon, hanem Európában is egyre gyakoribb. Például egy Amszterdamtól nyugatra fekvő ipari parkban egy három éve működő társaság sajátos, a leginkább kompakt hamvasztásnak nevezhető szolgáltatáscsomagot kínál. 1250 euróért egyszerű koporsót, szállítást és hűtött tárolást kap az elhunyt, akit hozzátartozók jelenléte nélkül hamvasztanak el. A cégnél nem is titkolják,
elsősorban a kispénzűekre gondolnak szolgáltatásaikkal, akiknek nincs keretük drága temetési szertartásokra.
A vállalkozásnak már most 2600 megrendelése akad évente.
A legismertebb brit, akit eddig elhamvasztottak urnás temetés nélkül, a 2016-ban elhunyt sokoldalú művész, David Bowie volt.
A briteknél arra számítanak, a következő években növekszik a közvetlen hamvasztások aránya.
Ennek oka, hogy a hozzátartozók a gyász és a halottra való emlékezést különválasztják annak testétől.
Sőt, arra lehet számítani, hogy a halottól való búcsút a hozzátartozók maguk szervezik meg, és nem vállalkozóra bízzák azt.
A halottaknak két életük van"
– mondta 1907-ben egyik tanulmányában Robert Hertz szociológus. Az egyik élet természeti-biológiai jellegű, a másik kulturális-társadalmi. Napjainkban ez utóbbi kiteljesedését látják sokan, különösen a digitális technikáknak köszönhetően.
Így könnyen lehet, a viktoriánus kori sötét temetők hamarosan újfajta búcsúztatásnak adhatnak otthont, amennyiben a hamvasztást annak eseményétől független gyászszertartás is kísérné, és ezzel párhuzamosan a virtuális terekben,
a közösségi felületeken is mind nagyobb szerepet kap az elhunytra való emlékezés.
Elengedő csak arra gondolni, hogy a Facebook bizonyos feltételek esetén megengedi egy elhunyt profiljának további működtetését is.
A korábban jelzett fogyasztói igények változásának egyik sajátos példája, hogy egyre többen szeretnének környezetbarát, „zöld temetést" akkor, ha eltávoznak az élők sorából. Míg 2010-ben az amerikaiak 40 százaléka gondolta így, addig
2015-re az arány 60 százalék fölé kúszott.
A zöld temetést választók jelentős része még a balzsamozást is elutasítja, hiszen ennek során nem lebomló vegyi anyagok kerülnek testébe, miután elhunyt.
Sokan közülük pedig úgy látják, értelmesebb dologra is elhasználhatnák azt a 70 ezer köbméter fát, amit csak az USA-ban a temetési eszközök – koporsók, ravatalok – készítésre használnak fel évente, például 2000 családi ház faanyag-szükségletének fedezésére.
Ugyanakkor a hamvasztás is jelentős környezeti terhelést von maga után: a hagyományos gáztüzelésű krematórium 320 kilogramm szén-dioxidot bocsát a légkörbe egyetlen test elégetésekor, és 2-4 gramm higany marad hátra a fogakból.
Nagy-Britanniában mindenesetre már 270 zöld temető van, a temetések 9 százaléka pedig már zöld temetés. Ez azt jelenti, hogy a testeket viszonylag sekély sírokba helyezik, fűzfával vagy mással takarva azokat. A zöld temetéseknél nem találkozni az egyébként szabványként használt, hat láb mély sírokkal.
Hat láb túl nagy mélység ahhoz, hogy a baktériumok lebontsák a testet"
– mondja gordon Tulley, aki feleségével vezet egy temetkezési parkot a Yorkshire-i erdőben és egyet Lincolnshire-ben.
Néhány vállalkozó pedig ennél is tovább megy. Észak-Amerikában megjelentek a még ennél is környezetkímélőbb, a testet hidrolízissel lebontó temetések. A test feloldása speciális, környezetileg nem ártalmas oldatban, majd a csontok megőrlése nem jár káros kibocsátással.
Más cégek pedig a hamvasztás kiegészítő szolgáltatásaiban látnak fantáziát: például kérésre a hamvak egy részét ékszerekbe helyezik, melyeket utána az elhunyt hozzátartozója viselhet.
Egy biotechnológiai vállalat pedig vállalja, hogy az elhunyt DNS-ét egy kis rozsdamenetes kapszulában a hozzátartozók rendelkezésére bocsátja, ha beleegyeznek, hogy az elhunyttól vérmintát vegyenek a kutatásaikhoz, és hajlandók azokat a temetési költségek egy részével támogatni is.
A temetkezési vállalkozók egy része ugyanakkor úgy gondolja, ellen kell állni az új fogyasztói igényeknek,
és meg kell maradni a hagyományos szolgáltatásoknál, azok jellegénél, hogy az elhunyttól való búcsú megőrizhesse régi méltóságát.
Más vállalkozók ugyanakkor úgy gondolják, ebben a kérdésben is az igények a döntők, így ha a megrendelők egy része vidám hangulatú vagy épp zöld temetést kíván, akkor eleget kell tenniük annak. Már csak az üzleti eredményesség okán is.