A számítások szerint, a villamos hálózatok bővítésével, 2030-ra a kontinens nagyjából kétharmadát el lehetne látni villamosenergiával. Történhetne mindez úgy, hogy az energiatermelés megújuló források, elsősorban nap- és vízenergia felhasználásra épülne.
Ennek évenkénti költsége 63 milliárd dollár lenne a számítások szerint
– ehhez képest a kontinens országai most évente összesen 8 milliárd dollárt fordítanak erre.
Valamennyi elemzés kiemeli, hogy a mobilellátottság bővülése – bár még elég lassú – idővel lehagyja az elektromos ellátás fejlesztését, és jelentősen hozzájárul az egyes államok szervezett működéséhez és a gazdasági növekedéshez.
Ugyankkor több millió ember a kontinensen már most is közvetlenül hozzáfér a tiszta energiához, napi néhány dollárért, például a házaikra felhelyezett napelemek révén.
A következtetés az, hogy
a kormányoknak támogatni kellene mind a technológia, mind az elektromossághoz való hozzáférés mind gyorsabb elterjedését,
nem pedig gátolni a szektor növekedését, vagy túladóztatni szereplőit.
Az IMF előrejelzése szerint ugyanis a szubszaharai régió két évtizedes recesszió után, ha kis lépésekkel is, de megindulhat a növekedés útján. Ugyan a tavalyi régiós GDP növekedés csak 1,4 százalékos volt az előző évhez képest, de
idén már valamivel több, 2,6 százalék várható.
.Ez azonban még nem elég ahhoz, hogy a gazdaság elbírja a növekvő népesség igényeit – de az sem jelentheti a megoldást, hogy a most erőre kapó ágazatokat tartsák folyamatosan prés alatt. A GSMA adatai szerint,
12 afrikai országban akkorák a szektor szereplőit sújtó állami terhek, hogy bevételeik 35 százalékától is megfosztja a mobil- és internetes szolgáltatókat.
Még a Kongói Demokratikus Köztársaságban is (az ország zavaros bányaügyeiről itt írt az Origo), ahol az egyik legalacsonyabb a terhelés mértéke és az egyik leggyengébb penetrációval bíró ország, a cégeknek bevételük 17 százalékát kell betenni a közösbe különböző jogcímeken.
Kérdés persze, honnan lesz a mobilokhoz és más informatikai eszközökhöz energia, ha az ellátó-hálózatról nem.
Erre a megújuló energiákhoz való közvetlen hozzáférés biztosítása lehet a válasz.
A számítások eredménye ugyanis azt mutatja, hogy nem mindenütt és nem mindenáron kell erőltetni a központi infrastruktúrák fejlesztését. Sokkal
egyszerűbb és olcsóbb például kompakt napelemes eszközöket adni a háztartások számára,
akár bérlet formájában is.
A mobilfizetési megoldásokkal így közvetlen a szükséges és felhasznált villamos energiáért fizetnek csak – ami nem utolsó sorban, megújuló forrásból származik és biztosításáért nem kellett horribilis költségű hálózatbővítést végezni, vagy fosszilis energiaforrást használó generátorállomásokat létesíteni.
Egyes vélemények szerint, a korszerű energetikai és informatikai megoldásokat szinergiában alkalmazva,
Afrika ugrásszerű fejlődésre lehet képes.
Kérdés az, hogyan lesz képes felvenni a versenyt a globális világgazdaság más szereplőivel. Vannak közgazdászok, akik szerint Afrikának nehéz lenne Ázsia útjára lépnie, hiszen a gyártás automatizálódása ott is hatással lesz az élőmunkaerő értékére.
Mások szerint nem kell célként kitűzni, hogy az afrikai mezőgazdasági termelők felhagyjanak munkájukkal és bevonuljanak a gyárakba dolgokat összeszerelni. Ők úgy vélik,
Afrika sajátos adottságaihoz kell igazítani fejlődésének útját, aminek nem kell feltétlenül egyeznie Ázsiáéval.
Abban viszont valamennyien egyetértenek: a technológiai és energetikai korszerűsödés mindegyik forgatókönyvnél elengedhetetlen.