1978 novemberében a Washington Post címlapon hozta le, hogy a Nike edzőknek fizet pénzt azért, hogy a játékosok az ő termékeiket viseljék. Az írás nagyon kényes témákat feszegetett. Vajon mikor kezdik el a játékosokat is megkenni? Lehet, hogy már most is kapnak tiltott juttatásokat?
A Nike azzal védekezett, hogy nem szegtek meg semmilyen szabályt, és teljesen legálisan jártak el.
Strasser és Vaccaro még aznap összeült, hogy kitalálják, mit is tegyenek. Akkor már mindenki tudta, hogy pénzt osztogatnak az edzőknek a reklámért cserébe. Az NCAA pedig a fejükre ült, és nem tudták, hogy mi lesz az ügy vége.
Vaccaro még ebből a szorult helyzetből is előnyt kovácsolt. A Washington Post cikke remek reklám volt számukra, mert egész nap csörgött a telefonja, és egymás után hívták az iskolák, hogy szeretnének ők is szerződést kötni. Aztán megszületett a döntés, és bejelentették, hogy
az NCAA mindenképp nyomozást indít, teljesen mindegy, hogy hány edzővel kötöttek szerződést.
Strasser még aznap 90 ezer dollárra emelte a költségvetést, és versenyfutásba kezdtek az idővel. Azt akarták ugyanis, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tudjanak még több edzőt leszerződtetni, mielőtt még a riválisok, mint az Adidas, a Converse vagy a Puma is észbe kap.
A Washington Post cikke azonban nem csak közvetetten, hanem közvetlen módon is szerzett ügyfelet a Nike-nak. Az újságban ugyanis az Iona egyetem nevét véletlenül Iowának írták. Az Iowa edzője meg úgy gondolta, ha már magyarázkodnia kell az írás miatt, akkor inkább hasznot is húz belőle. Ő is aláírt.
Jelenleg már az összes nagyobb sportszergyár belépett az egyetemi sportok piacára. Az egyetemek és a sportszergyártók közötti szerződések pedig már nemcsak a kosárlabdát érintik, hanem az összes sportágban jelen vannak. Ha egy cég szerződést köt az egyetemmel, akkor az összes egyetemi sportoló, legyen az bármelyik sportág, az adott vállalat termékét fogja viselni.
A Forbes listája szerint 2017-ben a UCLA egyetem évi 18 millió dollárt kap az Adidasszal kötött megállapodás nyomán.
A jól működő rendszer nem változott sokat. Nemrég kiderült, hogy az edzők továbbra is előszeretettel keresnek pénzt a játékosaikon. A szeptemberben kirobbant botrány következtében több edzőnek is mennie kellett. Többek között a Louisville legendásnak számító edzőjéről, Rick Pitinoról derült ki, hogy 100 000 dollárt fogadott el az Adidastól.
Cserébe Pitinónak meg kellett győznie a játékosait, hogy amint profik lesznek, írjanak alá a sportszergyártóhoz.
Az üzlet sokat változott az elmúlt években, de valahogy mégis megmaradt annak, amit Vaccaro és Strasser megálmodtak 40 éve. Az üzlet továbbra is kihasználja az NCAA szabályrendszerének gyengeségeit. Minden évben a játékosok nevével ellátott mezek és tárgyak millióit adják el a sportszergyártók, a játékosok ebből a bevételből mégsem kapnak semmit.
Mivel a legtöbben szegények, és a sport, valamint a tanórák mellett nincs idejük munkát vállalni, ezért kénytelenek néha pénzt elfogadni a szponzoroktól vagy az edzőktől.
Ezzel viszont megszegik a szabályokat, és azt kockáztatják, hogy elveszítik az ösztöndíjukat.
Amíg maga az NCAA nem változtat a szabályokon, addig a felszín alatt minden marad a régiben, csak sokkal nagyobb összegek cserélnek gazdát.