Egyszerű megoldás lehetne, mégsem népszerű

Az elmúlt pár év meghatározó munkaerőpiaci változásainak egyike az atipikus foglalkoztatási formák terjedése a világban. A modell a munkáltatói oldal számára költségcsökkentést, a munkavállalóknak pedig az egyéni élethelyzetekhez való rugalmasabb alkalmazkodást kínálja. Magyarországon messze elmaradnak a számok a fejlett országokétól, de egyes területeken, mint például a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, látszik már előrelépés.

Az USA-ban 2015 végén is 17,8 millió „független dolgozó" volt, és az előrejelzések azt mutatják, hogy a számuk jelentősen nőni fog, ahogy a munkáltatók rákapnak a szabadabb foglalkoztatás ízére. A nagyvállalatok 80 százaléka tervezi rugalmas foglalkoztatási profiljának bővítését,

2020-ra a teljes amerikai munkaerőpiac 45 százalékát teszi majd ki az atipikus foglalkoztatás,

és valószínűleg Európa sem sokkal marad majd el mögötte.

Atipikus foglalkoztatás

Az atipikus foglalkoztatási lehetőségek közül leginkább
- a részmunkaidős foglalkoztatás,
- az önfoglalkoztatás,
- a távmunka (otthoni munkavégzés),
- az alkalmi vagy szezonális foglalkoztatás,
- a szerződésben rögzített határidőre történő foglalkoztatás,
- a munkakörmegosztás (job-rotation),
- a munkaerő kölcsönzés
vált egyre elterjedtebbé. Terjedésüket a technológia fejlődése, a cégek költségcsökkentési törekvései, az Y generáció kötetlenség iránti vágya és az egyébként foglalkoztatási szempontból szigorúnak számító nyugati államok engedékenyebb szabályozása is segítették.

Az USA-ban a 151 millió aktív munkavállalón belül 3 millió a közvetített munkaerő állománya, ami 2 százalékos arány. A KSH 2015-ös adatai alapján míg a 20-64 éves korosztályban Hollandiában 27,8 százalék a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya, addig

Magyarország 5,7 százalékos arányával az Unió sereghajtói közé tartozik.

Csehországban (5,2%) és Szlovákiában (5,8%) is hasonlóak a mutatók, de Bulgáriában csak 2,2 százalék az arány.

Magyarországon 2016 első negyedévében majd félmillióan dolgoztak részmunkaidőben az aktív, munkaképes korú lakosságból, 357 100 fő végezte a munkáját határozott időre szóló munkaszerződéssel, és 75-80 ezer megváltozott munkaképességű ember dolgozik, ez utóbbi érték 2010 óta a duplájára nőtt.

Rugalmasság - fejlettség

„A nagyobb rugalmasság iránti igény és az atipikus foglalkoztatás formák a 90-es évek második felében kezdték térhódításukat az európai országokban, a mintaként használt dán „flexecurity" modellben kitűnően kombinálták a foglalkoztatás során a piaci rugalmasságot a munkavállalók állam által garantált szociális védelmével - mondja Dr. Csoba Judit, a szociológus, habilitált egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Politikatudományi és Szociológia Intézetének igazgatója, aki szerint nem feltétlenül a fejlettség fokmérője a nagyobb rugalmasság. Erre a szigorúan szabályozott svéd munkapiac is jó ellenpélda, az sem igazán nevezhető fejletlennek.

Kinek jó?

A terület szakértői szerint mindenkinek.

A hatékonyság javítása örök kihívás a vállalatok számára, a munkavállalókat pedig piacképesebbé, kívánatosabbá teheti rugalmasságuk.

Ma még inkább az életkörülmények miatt, alacsonyabb iskolai végzettséggel vagy csökkent egészségi állapottal választják ezeket az elhelyezkedési formákat azok, akik számára a hagyományos foglalkoztatás kevésbé elérhető.

Egyre többen szeretnének, főképp gyermekes anyák és szellemi foglalkozásúak, a korábban megszokottnál kevesebb, de otthonról végezhető feladatot ellátni, akár egyszerre több munkaadónak is. Ez a szabadság olyannyira értékes lehet számukra, hogy a fizetésük egy részét is hajlandók feláldozni érte.

A munkaerő-kölcsönzés is divatosabbá vált

A kölcsönzött munkaerőként dolgozók száma becslések szerint 90-130 ezer főt tehet ki, és ez a szám a jövőben várhatóan emelkedik is. „A Work Force új kutatása is azt bizonyítja, hogy

egyre többen vannak, akik már rugalmasabban viszonyulnak a munkához és annak földrajzi elhelyezkedéséhez"

- mondja Csákvári Róbert, a munkaerő kölcsönzéssel és közvetítéssel foglalkozó Work Force Kft. ügyvezető igazgatója.

Klasszikus esetben azok választják ezt a formát, akik éppen munkanélküliek, és nem találnak állandó munkát, de manapság már mobilabb lett a munkavállalás is, a Work Force például ezt elősegítendő Magyarországon mobil szállásokat hozott létre Oroszlányban, amelyet ingyenesen biztosít a városba költöző munkavállalóknak.

Egyre többen szeretnének otthonról dolgozni, sokan ezért jövedelmük egy részéről is lemondanának. Forrás: AFP/Marcel Mochet

A vállalatok gyakran akkor is ragaszkodnak a főállású munkavállalókhoz, amikor bizonyos munkaköröket több személlyel is betölthetnének vagy kiszervezhetnének. A munkavállalók viszont gyakran nem merik felvetni a rugalmasabb munkavégzés iránti igényüket, mert félnek, hogy ez csökkenti a piacképességüket.

Noha jelenleg a munkaerőhiány az égetőbb probléma és kevésbé a munkaerőpiac rugalmassága, e két tényező is összefügg egymással.

A megfelelő munkaerő megtalálásában és megtartásában ugyanis a munkavállalók igényeihez is igazított foglalkoztatási formák versenyelőnyt jelenthetnek

a cégeknek, az Y generáció megszerzésében pedig egyre fontosabb lesz a személyre szabott munkarend.