Ezen a 10 kérdésen a legkönnyebb elvérezni

wakeboard wakexplorers red bull 2016
Vágólapra másolva!
Akármilyen felkészülten érkezzünk is az első találkozóra a reménybeli munkáltatónkkal, a legtöbb állásinterjún okosan elhelyeznek egy-egy aknát. És bár a cégek zöme szakértelem- vagy munkaerőhiánnyal küzd, ha elbotlunk a láthatatlan drótkötélben, kezdhetjük elölről.
Vágólapra másolva!

Az Entrepreneur összegyűjtött 10 kérdést erről a bizonyos aknamezőről. Nem biztos, hogy nincs több, ahogy természetesen az sem, hogy ha felvértezzük magunkat, megvan az állás. De minden helyzetben segítség lehet a megalapozott magabiztosság. Sose adja fel!

Meséljen magáról valamit!

Ártatlannak és nyíltnak látszó kérdéstárgy keresi célpontját. Ha egy vezető azt akarja megállapítani,

mekkora az úgynevezett culture fit –

a finomított értékrendi egyezés, a hosszú távú és elsőre kevésbé látható illeszkedés –, arra valóban a beszélgetés a megfelelő forma. De nem tanácsos, nem is vonzó túl sokat elárulni a magánéletünkről. Se családi ügyeket, se hobbikat ne érintsünk a válaszban. Ellenben témánál maradunk, ha kitérünk arra, mit tehetnénk hozzá a vállalati értékekhez.

Szép hobbi, de biztos, hogy rájuk tartozik? fotó: Süveg Áron

Az a típus, aki nyaralás alatt is megnézi a céges e-mailjeit?

Nem a megbízhatóság az egyetlen fontos információ az interjún. Tegyük világossá, hogy

a munka és a magánélet egyensúlya

nagy érték a szemünkben. Az igazán meggyőző jelölt garantálja, hogy nem hagy elvarratlan szálakat, mielőtt kivonja magát 1-2 hétre, de azt is, hogy az irodán kívül nem foglalkozik munkaügyekkel. Kivéve, ha vészhelyzet áll elő. És kivéve, ha startuphoz jelentkezik. Az ilyen interjún vélhetőleg előnyt jelent a nagy hajtás és a munkaórákon kívüli terhelhetőség.

Hogyan készült fel erre az interjúra?

Habár egyszerűbb – és becsületesebb – volna úgy fogalmaznia annak, aki ezt bedobja, tényleg érdekli-e az állás, hiszen erről van szó. Úgyhogy ne rejtse véka alá,

hogy rákeresett a cégre, hogy utánanézett az iparági trendeknek.

Pontot ér, ha részletesen véleményezi egy bizonyos terméküket.

Miért szeretne itt dolgozni?

Ez a kérdés is a felkészültséget célozza. Arra kíváncsiak, mennyire nézett utána a cégnek. Szerencsére van néhány teljesen helytálló válasz, amelyik még nem csúszik el a hízelgés ingoványos mocsara felé. “Ismerem néhány volt kollégájukat, sok jót mondtak a cégről.” Vagy: “Tetszik, ahogy a webszájton jellemzi a vállalatot az, aki itt dolgozik.” Esetleg: “Mindig is kedveltem a [terméküket], már jóval azelőtt, hogy rátaláltam volna a hirdetésre.” És ha még: “Nemcsak nagyon bírom [ugyanazt a terméküket], de külön jó látni a CSR tevékenységüket."

Sőt nyugodtan elemezze, milyen eredeti és érdekes, ahogy a Facebook oldalukat kezelik. Feltéve, hogy tényleg imponál.

Hát, csókolom, én a szappanjukért! Forrás: Dreamstime

Írja le, milyen az álomállása!

“Jelen pillanatban nagyon szeretnék ennél a vállalatnál dolgozni” – vagy valami hasonló megteszi. Nem kellene ugyanis az ideális elképzelést feszegetni, hiszen nem feltétlenül szól hozzá a helyzethez. Még az is lehet, hogy éppen a célba vett pozíció az, de honnan tudná az ember, mielőtt kipróbálja?

Ha tényleg témába vág, mesélek az álomállásomról Forrás: flickr

Hol látja magát öt év múlva?

Érthető, ha egy cég nem szívesen invesztál munkaerőbe rövid távon. Hazudni viszont csúnya dolog. A munkaerőpiacot amúgy is a gyors váltásokhoz szoktatja az ipszilon nemzedék, ők tipikusan másfél évet töltenek egy munkahelyen. Élhető válasz valami olyasmi, hogy

a munkában az érdekességet, az izgalmat és a szakmai fejlődés lehetőségét keresi.

Az is jó, ha fordít egyet a kérdésen és azt kezdi feszegetni, mely céljaihoz juttatja közelebb ez a cég, ha belevágnak a közös kalandba.

A gyengesége?

Lehetőleg ne azt felelje, hogy maximalista, már sokszor hallották, eltompultan legyintenek rá. Ideális esetben egyébként sem az a cél, hogy az interjúztató zavarba hozza, hanem hogy feltérképezzék, milyen területeken kell még fejlődnie, és erre hogyan lát rá. Valójában bármilyen hibát megemlíthet, de proaktivitást mutat, ha rögtön kontextusba helyezi.

Szólójátékos, vagy inkább csapatban dolgozik?

Na ez az igazi keresztkérdés. Ha az első, onnan csak egy ugrás, hogy mufurcként könyveljék el, ha a második, egy hajszálra van attól, hogy önállótlankának állítsa be magát. Sajnos marad – az élethelyzetek túlnyomó többségében okkal kerülendő – jó öreg általános válasz: egy kicsit mindkettő. Sokat segít, ha példát is említ. A csapatmunkában az együttműködés a vonzó – mint amikor egy korábbi munkájában… –, az, hogy tanulhat a többiektől – legutóbb azt, hogy… Egyedül viszont nem függ senkitől, beosztja az idejét, a tempóját és az energiáját, nem kell félbehagynia mások kedvéért, illetve élvezi, hogy döntést hozhat egyedül.

Hogy ért véget az előző munkaviszonya?

Ami tilos: pletyka, mószerolás, célozgatás. Csakis az igazat, de abból is a pozitívat. Mondja el, mit tanult, mit hozott magával. Azáltal, hogy távozott,

új távlatok nyíltak meg. Kiléphetett a komfortzónájából,

ami önmagában eredmény.

Az “eddig sem volt szokásom rosszat mondani az előző munkahelyeimre, most sem teszem” nagy-nagy felejtős. Ostobán leplezett dicsekvés, és legyen egészen nyugodt, körülbelül mindenki veszi majd az adást, ön szerint lenne mit sarazni rajtuk, csak sajnos ehhez túlságosan jó fej. Ezt inkább hagyja meg a pitiáner szélhámosoknak.

Mennyit szeretne keresni?

A nagy kedvenc, amitől tényleg mindkét fél feszeng a széken. Optimális esetben arra kíváncsiak, megengedhetik-e maguknak az idejét és a szakértelmét. Ha finoman gonoszkodnak, az persze másik forgatókönyv, de annál fontosabb, hogy tárgyszerű maradjon.

Érdemes az interjú előtt tájékozódnia az iparági sávokról.

A válaszhoz pedig említse meg, hogy egy konkrét összeghez jobban kellene ismernie az elvárásokat. Illetve mondja azt, biztos benne, hogy bármennyit adnak is, az piaci ár lesz, hiszen nem akarják becsapni – vagy igen?

Mennyit? Eeeeeeeennyit, köszönöm Forrás: MTI/EPA/Noah Scialom

Bármit rántanak is elő a cilinderből, maradjon önmaga, maradjon korrekt mindenkivel, és maradjon elszánt. Maradjon hű a belső értékrendjéhez, maradjon hű a büszkeségéhez. Lehet, hogy hosszú lesz a folyamat, de csak így éri meg. Ne adja fel.