Mennyire szeret vállalkozni az ipszilon generáció?

Az ipszilonok minden kérdésére a technológia a válasz

Nem biztos, hogy az ipszilon generációban több a vállalkozó kedv, mint a szüleikben. Azt viszont szünet nélkül bizonyítják, hogy az elképzeléseik és az elvárásaik köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit a korábbi nemzedékek gondoltak az üzleti életről.

Nem hisznek a bilincsekben

Ez a nemzedék nem ismeri a digitális forradalom előtti időket, ők már azon nőttek fel. Abszolút természetesnek tekintik, hogy egy gigantikus playroom és a világ minden könyvtára elfér a zsebükben. Ahogy annak idején a gazdálkodókat láncolta magához a föld, az ipari vállalkozókat a gyár, a „mad men” generációt az asztali számítógép, az alkalmazottakat az iroda, az ipszilon nemzedéket semmi más nem láncolja, csak a közeli wifi meg az eszközeik. A mindenkori elérhetőség és a mindenkori elérés. Az ipszilonok mindig a leghatékonyabb megoldást keresik, méghozzá kis energiaráfordítással – a kettő metszete pedig az erős technológia. A millenáris nemzedék nem becsüli kevésbé az elvárásokat, mint mások. De arról nem fognak lemondani, hogy a maguk itinerje szerint találjanak el a kijelölt célig, akár érti és elfogadja ezt a társadalom, akár nem. A személyes találkozás ezzel párhuzamosan fel is értékelődik a szemükben, éppen mert ritkábban van benne részük. Ez is magyarázat a kütyüuralomra, valamint aláhúzza, hogy ha egyszer beleállnak valamibe, azt a lehető leghatékonyabban szeretnék csinálni.

„Gyakran éri az ipszilonokat a lustaság vádja, pedig csak türelmetlenek – mondja Lerf Andrea coach, akinek szakterülete a generációkutatás. – Ha valamit meg tudnak oldani 2 óra alatt, nem fognak rászánni 2 napot csak azért, mert így szoktuk. Van bennük tisztelet, de sokkal inkább a teljesítmény, mintsem a kor iránt. Egyébként elsősorban nem az az érdekes, hogy lázadók – ez mindig a soros fiatalok tisztje amúgy is –, hanem mert a digitális fordulatnak hála valóban másképp működnek, mint a korábbi nemzedékek. Az online és offline párhuzamos futtatásával folyamatosan két világ lakosai. Roppant tudatos fogyasztók, az erről elnevezett társadalom szülöttei, mondhatni a márkák nevelték őket. Kulcstényező a fordított szocializáció: már nemcsak az anyuka tanítja rétest gyúrni a lányát, hanem a lány, az unoka segít a kütyünyomogatatásban és mutatja meg, például hogyan kell csatolmányt feltölteni. Ilyen pedig még nem nagyon volt a történelemben.”

Az ipszilonok minden kérdésére a technológia a válasz Forrás: Xiaomi Facebook-oldala

Nem hisznek a fizikai jelenlétben

Ha ezt a nemzedéket hidegen hagynák a szociális kapcsolatok, nem emelték volna világjelenséggé a közösségi médiát. De azt nem érzik elég hatékonynak, ha egy meeting kedvéért utazni kell, amikor negyed annyi idő alatt megoldják helyette Skype-on, Google hangoutsban vagy több tucat csatorna egyikén. Ahogy egyébként magát az állásukat is így bonyolítanák a legszívesebben.

Vállalkozóként is rettentő időpazarlónak tartják a hagyományos meetinget, szívesebben választják a CRM-et, az emailt, a videókonferenciát, a telefonhívást, még az sms-t is. A vállalkozás számukra eladási számokat jelent, és szerintük ehhez nem kell egy bizonyos épületben jelen lenni, sem az elképzelt blokkolóhoz igazodni. Ebből persze az is következik, hogy másnak sincs oka féltenie tőlük értékes idejét.

„Az ipszilon nemzedék kapcsolatai egyre felületesebbé válnak, minél fiatalabb emberekről beszélünk, annál inkább – folytatja Lerf Andrea. – Vagyis lehet a közösségi oldalakon több száz, ezer ismerőse is valakinek, ezekből kevés valódi. Már szóba került, hogy türelmetlenek, márpedig az elmélyült kapcsolatot ápolni kell, a legjobb barát nem a villamoson ütközik nekünk, az munkás építkezés. Igazán aggasztó a hozzáállásuk az érzelmi intelligenciához: A Coaching Teammel már évek óta kutatjuk a generációkat, az egyik ipszilonos kutatásunk többek között rákérdezett, hogy mit fejlesztenének magukon. Az EQ az utolsó előtti helyen végzett. Más alkalommal közgazdász hallgatóknak tartottunk előadást, és egy hallgató azt firtatta, ugyan miért lehet egyáltalán érdekes egy cégnek az ő érzelmi intelligenciája, értékeljék a tudását, a szakmaiságát, ne foglalkozzanak az érzelmi világával. Nem érzékelik a téma finomságát, nem látják át, mennyi mindenre van hatással az érzelmi fejlettség. Lássuk be, ebben kicsit azért ludas az online tér erősödése, élen a Facebookkal: egészen más szemtől szembe megdicsérni valakit, mint lájkot nyomni a legújabb fotójára. Ahogy Tari Annamária szokta mondani, ők kívül hordják az önértékelésüket. Pedig fontos volna tudniuk, hogy az érzelmi intelligencia versenyelőnyt jelent, és azt is, hogy nincs semmi veszve, tanulható és fejleszthető, és a munkájukban is kézzel fogható előnyként jelenne meg.”

Nem hisznek a felhalmozott tudásban

Szintén téves hiedelem, hogy nem szeretnek tanulni, a diplomákért meg egyenesen odáig vannak. Szívesen és jó érzékkel tájékozódnak, amiben szintén óriási segítség minden digitális eszköz. De ami a növekedést és fejlődést illeti, a tapasztalatot és a tudást értékelik, az élethosszig tartó tanulásban hisznek – csak legyen hozzá wifi. Az elméletért számtalan enciklopédikus oldalhoz, az empirikus tanulságokért a YouTube-hoz fordulnak. Ezzel garantálják, hogy nem sérül az életformájuk és a távlati céljuk sem. Fontos még, hogy szívesen tanulnak más hibájából. Aki végigjárta az előttük álló utat, aki ott tett le valamit az asztalra, ahová ők is törekszenek, számukra a legmenőbb egyetem minden professzora egy személyben. Ez épp úgy lehet minden hájjal megkent befektető, elszállt innovátor, mint képregény- vagy rajzfilmfigura.

„Az ipszilonok szeretnek fejlődni, nyitottak az új dolgok iránt, de mind a munkában, mind a tanulás tekintetében fontos, hogy lássák az értelmét, hogy tudják, a számukra legfontosabb kérdésre, a miértre a választ – tájékoztat a coach. – Sokkal inkább azt akarják tudni, mit hol találnak meg, mint tényeket tárolni fejben. A lexikai tudás abszolút leértékelődött a szemükben. Sokszor jobban bíznak a neten talált információban, mint abban, amit a tanáruk mond. Ha elakadnak, azonnal a nethez fordulnak, pedig talán egyedül is meg tudnák oldani a helyzetet.”

Az életben hisznek, nem a munka-magánélet egyensúlyban

A millenáris nemzedék eltervezi az életét, amelyben család, barátok és hobbi társaságában valóban jut némi hely a vállalkozásnak is. Az idősebb nemzedékek felülhetnek az „Ezek a mai fiatalok”, illetve a „Mivé lesz a világ” vonatra, pláne mert valószínűleg ők is meghallgatták a maguk dózisát a saját szüleiktől annak idején. Lehet úgy tekinteni az ipszilon generációra, hogy Pán Péterek, akiknek még nagyon sokat kell tanulniuk – de amellett sem érdemes elmenni, hogy ezek az innovációra és fejlődésre éhes emberek mennyi mindent taníthatnak a világnak.

„Az idősebb nemzedékek abban tanulhatnának az ipszilonoktól, hogy sokkal jobban sikerül meghúzniuk a határokat, mint például a negyvenes korosztálynak – magyarázza Lerf Andrea. – Fontosnak tartom, hogy ne ujjal mutogassanak egymásra a különböző korosztályok képviselői, hanem ismerjék meg egymást, nézzenek rá a másikra, üljenek át képzeletben a székükbe, értsék meg egymást. Együtt, összefogva valódi szinergiát tudnak megvalósítani.”