Tovább zuhanhat az olajár?

Vágólapra másolva!

Nem kellett sokat várni, hogy az olaj leradírozza a líbiai támadások miatti hét eleji árfolyam emelkedését. Ma újabb lokális mélypontot ütött az árfolyam, így az amerikai WTI már 53 dollárnál jár, vagyis a nyári szintek felénél. Csábítónak tűnhet a vásárlás ezekben a rég látott mélységekben, egyelőre azonban még érdemes lehet türelmesen várni a fordulót. Ennek ugyanis még láthatóan nem jött el az ideje.

Sándor Dávid

Vágólapra másolva!

olaj WTI Brent

Nagy gyorsasággal, jelentőset esett az olaj ára az elmúlt hónapokban, amivel 2014 egyik legmeghatározóbb tőkepiaci trendje kelt életre. Az évek óta a 100 dolláros szinten mozgó olajár mostanra közelíti az 50 dollárt úgy, hogy egyelőre nyoma sincs a fellélegzésnek. Bár már jó ideje túladott az olajpiac, és sokak szerint teljesen abnormális mozgásokat láthatunk, a vásárlások ideje talán még mindig nem érkezett el. Hogy a miértre választ kapjunk, először vegyük sorra, mégis hogyan juthattunk idáig.

A WTI árfolyama Forrás: Tradingview, Investor.hu

A nyári hónapok végére már igencsak furcsa volt, hogy miközben az oroszok hadban állnak, illetve hogy Irakban az olajlétesítményeket terroristák veszélyeztetik, a Brent vagy a WTI rezzenéstelen arccal, szép lassan csorog lefele. Korábban, ha fontos olajkitermelőket érintő konfliktusok bontakoztak ki, az olaj árfolyama azonnal emelkedni kezdett. Ez viszont ezúttal elmaradt, ami egyben az olajpiac gyengeségére, túlkínálatos állapotára irányította rá a piaci szereplők figyelmét.

Ez nem is volt nehéz, hiszen a kínai növekedés lassulásával kapcsolatban ekkor megint fellángoltak a félelmek, és az eurózóna növekedési kilátásai is egyre több kérdőjelet ébresztettek. Miközben tehát a keresleti oldalon a gyengülés jelei mutatkoztak, a kínálat az amerikai olajkitermelés felfutásával és a líbiai kitermelés visszatérésével igen erős képet festett. Ezzel persze nincs semmi gond, korábban is volt már ilyenre példa, amit rendszerint a szaúdiak oldottak fel azzal, hogy csökkentették (később pedig, mikor kellett, akkor növelték) kitermelésüket. Ezúttal viszont a várva-várt lépés elmaradt.

Sőt, a szaúdiak bizonyos ázsiai vevőiknek diszkonton kezdték el értékesíteni az olajat, amivel elég egyértelmű jelzést küldtek a piaci szereplőknek: hajlandóak vagyunk árat engedni, hogy megtartsuk piaci részesedésünket. Ekkor sokan már olajpiaci árháború kialakulásáról beszéltek, ami a 80-as években szintén igen nagy hirtelenséggel vezetett az árak harmadolódásához. Bár a közel-keleti kitermelők próbálták hűteni a kedélyeket, de a november végi OPEC üléssel egyértelművé tették: hiába zuhan az olajár, nem fogják vissza kitermelésüket. Ezt egyébként a napokban is megerősítették a szaúdi illetékesek, akik ezúttal az amerikai termelőktől várják, hogy fogják vissza a felhozatalt, ezzel kiegyensúlyozva a piacot.

Itt tartunk most, 53 dollárnál áll a WTI, 57 dollárnál pedig a Brent. Vagyis a nyári szintek felénél, utoljára a 2008-as válság során látott mélységekben. Hiába viszont a nagy túladottság, egyelőre nem lehet kijelenteni, hogy itt az alja a mostani áresésnek. Miért is lenne? Napokkal ezelőtt a szaúdiak azt mondták, hogy nekik tök mindegy mennyiért tudják majd eladni, akkor sem hajlandóak kevesebb olajat kitermelni, miközben a jelenlegi árszinteknél még valószínűleg az amerikai palaolaj kitermelők sem érték el tömegesen az üzembezárási pontjukat. Aki felállította a kutat, az a végsőkig próbál kitartani, rövid távon tehát a kínálat csak lassabban fog igazodni a keresleti környezethez, amiben gazdasági oldalról egyelőre szintén nem látszanak hirtelen nagy húzóerők.

Nem várt kitermelés kiesések persze ebbe a képbe belerondíthatnak, de ahogy láthatjuk, a napokban a líbiai olajexport terminált ért támadás sem tudott tartós emelkedést generálni az olajárban. Ez is inkább arra utal, hogy kínálatból van bőven, nem is véletlenül híznak az ilyenkor szokásosnál jóval magasabbra az amerikai olajtartalékok.

Másrészt az olajár zuhanását a kereslet-kínálati tényezőkön túl sok minden más is magyarázza, hiszen ezekben egyik hónapról a másikra nem állnak be olyan mértékű változások, amik az árfolyam feleződését indokolhatják. A befektetők viszont szeretnek jó előre beárazni mindent, ráadásul teszik ezt úgy, hogy rendszerint túlreagálják az eseményeket. Pusztán az ármozgásra nézve valami ilyesmit láthatunk most is.

Ott van viszont az egészben a csavar, hogy az olajpiaci befektetők körében egyáltalán nem tűnik kiugrónak a pesszimizmus. Legalábbis a statisztikák szerint a nyitott nettó vételi határidős pozíciók még mindig igen magas szinten vannak, vagyis sokan kapaszkodnak még az olajár emelkedésére spekuláló pozíciójukba (egyre kevesebben ugyan, de összességében még mindig sokan). Ez azért rossz hír az olajár számára, mert ezeknek a pozícióknak a zárásával újabb eladók lephetik el a piacot, ami jellemzően kelleni szokott ahhoz, hogy az árfolyam tartósabban is emelkedő pályára tudjon állni.

Erre viszont még várni kell, ahogy azt a grafikon is üzeni nekünk. Ma új lokális mélypontra esett az árfolyam, ami mindig rossz hír, ráadásul egy fordított zászló formációt is felfedezhetünk a grafikonon, amiből még a 40 dolláros szintek is elképzelhetőek célként. Nem biztos persze, hogy idáig lelátogatunk, de csak azért ne kezdjünk még vásárolni, mert már sokat esett. Eshet ez még többet is.