Ha rosszul megy a pozíció: Engedd el!

Bár a tőzsdézéssel fontos célnak számít az is, hogy minél többször legyünk nyereségesek, olykor-olykor belefuthatunk veszteséges pozíciókba is. Ahelyett azonban, hogy beleragadnánk ezekbe, legyünk következtetesek, és zárjuk le őket ha nem jól mennek, használjunk stop-losst!

Számtalanszor hallani arról, hogy valaki túlságosan ragaszkodik régi, már jó ideje csak veszteséget okozó befektetéseihez, beleragadnak olyan pozíciókba, melyekből csak egyre fájdalmasabb lesz a kiszállás. Olykor-olykor veszteséggel kiszállni viszont nem csak hogy szükséges, hanem muszáj is. Ha ellenünk megy a pozíció, tudnunk kell, meddig vagyunk hajlandóak finanszírozni a veszteséget. Márpedig akkor addig, és ne tovább!

Nekem csak nyereséges pozícióim vannak/voltak?

Dehogyis, én is többször futottam már lesre, és fogok is még a jövőben, ebben biztos vagyok. Ha ugyanis részvényeket vásárolok, pontosan tisztában vagyok vele, hogy simán lehet más a forgatókönyv, mint amire én számítok. Veszteségeim tehát mindig is lesznek a jövőben, ahogyan minden más befektetőnek. Ez ellen pedig csak a kockázatkezeléssel védekezhetek.

A lényeg: Ha szép virágoskertet akarunk, akkor ne tépkedjük le a virágokat, és pláne ne öntözgessük a gyomokat. Helyette öntözgessük a virágokat, a gyomokat pedig kíméletlenül tépkedjük ki. Tőzsdei nyelven? Veszteséges pozícióinkat zárjuk le időben (stop-loss), nyereséges pozícióinkat pedig menedzseljük (például stop-loss emelésekkel). Egyszerű nem?

Persze, mondani azért kicsit könnyebb, mint végrehajtani a szigorú kockázatkezelést, de azért annyira nem durva a helyzet. Na, nézzük a saját (rossz) befektetéseimet!

Shortoltam a piacot, aztán..

Ember (és befektető) legyen a talpán, akiben nem támadt fel március 3-án a régóta szunnyadó medve, mikor Putyin előző hétvégi kijelentései sokkolták a közvéleményt, és felerősödtek a háborús félelmek. A tőzsdék nagy mínuszokkal nyitottak, és komoly sansz mutatkozott egy-kisebb nagyobb korrekcióra. Nem is haboztam, fogadtam is az árfolyamok esésére (S&P 500 short).

Számításaim viszont nem jöttek be, Putyin másnapi nyilatkozata meghozta a vevők kedvét, a certifikátom értéke pedig rövidesen 230 forintról 150 forintig esett vissza. Az érveimhez ragaszkodhattam, a pozíciómba pedig kapaszkodhattam volna, mondván a feltörekvő piacok recsegnek-ropognak, jön a risk-off korszak, lesz majd menekülés a kockázatos eszközökből.

Nem volt könnyű döntés, végül lezártam a pozíciómat, így pont annyit veszítettem, amennyit szerettem volna. Hogy utána mi lett a certifikáttal? Engem nem érdekelt különösebben, elengedtem a pozíciót. Nem attól volt jó a döntés, mert utána lefelé, vagy felfelé ment a termék ára, hanem attól, hogy helyén kezeltem a kockázatokat. És pont. Ez a legfontosabb!

Nem repültem nagyot a Peugeot részvényekkel sem

Még egy rossz(ul időzített) befektetés a múltból: Peugeot. A francia autógyártóba még pár nappal ezelőtt vettem bele, főleg technikai alapon, füles csésze alakzatból való látszólagos kitörés miatt. Itt sem az általam várt forgatókönyv valósult meg, sőt, utólag visszanézve háziasszony módjára pont a csúcson vettem bele.

Persze utólag okos az ember, de lényeg, ami lényeg, itt is meghatároztam magamnak, hogy legfeljebb mekkora veszteséget vagyok hajlandó elszenvedni saját befektetésemen. A stop-losst beállítottam, majd szépen ki is ütött. Nem lett igazam, na bumm. Majd legközelebb.

Forrás: Investor.hu

Tanulság?

Ezzel együtt a befektetéseim döntő többségében igaz a sokak által emlegetett tőzsdei alapigazság: aki folyamatosan csak impulzosok alapján próbál kereskedni, nem pedig előre meghatározott stratégia mentén, az villámgyorsan a piac áldozatává válik. Tegyük helyére a dolgokat:

• Beállítom a stop-losst.
• Ha megközelíti az árfolyam, akkor nem aggódok, nem kezdek el pánikolni.
• Ha elérte az árfolyam a stop-losst akkor hagyom, hogy kiüssön. Elengedem a pozíciót.
• Ha utána felfelé megy az árfolyam, akkor sem bánkódom. (Helyén volt a kockázatkezelésem.)

Sokszor találkoztam már ismerőseimnél az „Éreztem, hogy ki fog ütni a stop-loss, miért nem adtam el előbb” gondolatokkal. Ez szerintem nem helyes. Egyrészt azért, mert a stop-loss pont arra van, hogy ne kelljen folyamatosan aggódnunk a befektetéseink miatt, másrészt pedig azért, mert eleve meghatározhatjuk, mekkora pénzt bukhatunk el. (Ha nem akarunk annyit veszíteni, miért tesszük oda a stoppot, vagy miért nem veszünk kevesebbet?)

A türelem pedig hosszú távon rózsát terem, nem egy befektetésemnél fordult már elő, hogy először majdnem elérte a stop-loss szintemet az árfolyam, hogy aztán később a sztratoszféráig szárnyaljon az árfolyam. Azt hiszem, hogy erre mondják: a remegő kezűekkel eldobatták a részvényt.

Ezeken túl persze számos tanácsot lehetne adni a tőzsdézéssel kapcsolatban, szerencsére azonban ezekről részletesen is beszélünk majd a jövő hét csütörtökön esedékes ingyenes befektetői klubunkon. Többek között olyan kérdésekre is választ kaphatnak, mint:

• Véget ér-e a tőzsdei szárnyalás?
• Hol érdemes befektetéseket keresni a régiónkban?
• Mi vár a magyar tőzsdére?

Várjuk szeretettel!