Nem bank kell a gyereknek, boríték

Érdemes néha előre számolni, hogy mikor, mennyi pénzre lesz szükség, mert némi kuporgatással nagy sokkokat lehet megelőzni a családi büdzsében. A gyereknek meg nem csak azért lehet zsebpénzt adni, hogy mindet elköltse.

Én megmondtam a fiamnak, hogy neki nagyon kell tanulnia, mert mi csak az ösztöndíjra számíthatunk, ki van zárva, hogy lesz pénzünk az egyetemére – mesélte egy átlagos körülmények között élő budapesti anyuka, akinek még csak hetedikes a gyereke, de néha már most azon aggódik, hogy miből fogja fizetni a fia továbbtanulását.

Az ő esetük egyáltalán nem kirívó – egy friss felmérés szerint tízből kilenc magyar családnak nincs elegendő tartaléka, így amikor a gyerek elkezdi az egyetemet vagy a főiskolát, a mindennapi kiadásokból is kénytelenek alaposan lefaragni, ha támogatni akarják. Márpedig – számos más reprezentatív kutatásra is alapozva – a szülők többsége erőn felül is igyekszik megadni mindent, ami a gyerek boldogulásához kell, csak jellemzően kínosan későn kap észbe, amikor már hirtelen félévente több százezer forintot kellene előteremtenie.

Adjuk össze!

A probléma ott kezdődik, hogy a szülők többsége át sem gondolja, hogy mire mennyi pénz kell majd, pedig egy gyerekben akár benne van egy családi ház ára is. Kiindulópontként érdemes pár online kalkulátort lefuttatni (például ezt meg ezt), hogy legyen valami fogalmunk arról, mennyi pénzre lehet majd szükség, és ehhez nagyjából mennyit kellene módszeresen félretenni. Ha a szóba jöhető összes kiadás közül valaki csak a felsőfokú tanulmányokra koncentrál, és egy gyereke van, akkor is több millió forintra lesz szüksége. Persze nem mindegy, ki milyen pályát választ, bejut-e majd az államilag finanszírozott képzésre (már ha egyáltalán lesz 5-10 év múlva ilyen), és mennyibe kerülnek majd a költségtérítéses szakok.

A mostani átlagos egyetemi képzések árából kiindulva mindenesetre 1,8 millió forintot kellene felhalmozni a gyerek 18 éves korára ahhoz, hogy ne akkor kelljen komoly megszorításokat bevezetni a családi büdzsében. Ez lehet valamivel kevesebb, ha a gyerek a bölcsészkarra vagy mondjuk teológiára megy, de lényegesen több is, ha orvosnak vagy külföldre készül. Az orvosira 9,1 millió forintot kell összegyűjteni, külföldön pedig előfordulhat, hogy ennyi pénz csak egy tanévre elég, de éppenséggel az is, hogy az adott egyetem nem kér tandíjat, csak a lakhatást és a megélhetést kell előteremtenie a diáknak.

Kezdjük el!

Ezek a számok kellően riasztóak ahhoz, hogy az ember időben észbe kapjon, mert már az is elég sokat számít, ha valaki egy évvel korábban kezdi meg a szisztematikus gyűjtögetést. Ha például az álmai állásával kapcsolatban ma még abszolút tanácstalan 13 éves András szülei hétéves korában megcélozták volna a magyar egyetemekre átlagosan szükséges 1,8 millió forint felhalmozását, akkor ehhez elég lett volna havonta 10,5 ezer forintot félretenniük egy alacsony kockázatú pénzpiaci befektetési alapba. Ha mindez a gyerek 10 éves korában jutott volna az eszükbe, akkor már 15,5 ezer forintot kellett volna havonta tartalékolniuk, ha pedig megvárják, mire a gyerek 14 éves lesz, és már csak négy éve van hátra az egyetemig, akkor havi 34,5 ezer forintra lesz szükségük, hogy összejöjjön az 1,8 millió.

Nyilván lehet a pénzpiaci alapoknál jobban kamatozó befektetési formát is választani, de sokkal kockázatosabbat ilyen célra nem érdemes, tőzsdézni vagy devizázni nem ezzel a tartalékkal kell. „Én mindig megnézem, hogy mire van állami támogatás” – mondja például a régóta pénzügyekkel foglalkozó háromgyerekes Gábor, aki Start-számlát nyitott és lakástakarék-pénztári szerződést kötött a gyerekeinek, a tanulmányokra szükséges megtakarításokat tartós befektetési számlán befektetési alapokban gyűjti, és bár ezt nem támogatja az állam, amikor a legnagyobb fia 10 éves lett, bankszámlát nyitott neki.

Hadd játsszon a zsebpénzzel!

Ezzel akarta a tudatosabb pénzhasználatra nevelni a fiát, és ehhez találtak is egy olyan bankszámlát, amelyiknél a bank matricákkal díjazta, ha a gyerek nem költött, hanem gyarapította a számlán levő pénzét. „A matricákat később be lehetett váltani, így lett a fiamnak MP3-lejátszója, és 16 éves korára egész jól érti a kamatokat meg az online tranzakciókat, csak azt nem szerette, hogy a kártyaköltéseiről én kapom az SMS-t” – osztotta meg tapasztalatait Gábor, hozzátéve, hogy a bank azóta megszüntette ezt a számlacsomagot, és momentán nincs is a piacon ehhez hasonló, a gyereket igazán spórolásra bíró megoldás.

"Attól, hogy valaki nyit a gyerekének egy bankszámlát, még nem fogja tudni kezelni a pénzt, vagy jobban értékelni" – mondja erre Alkér Orsolya. Sőt, a Magánpénzügyi Akadémia alapítója szerint ilyenkor csak azt fogja megtanulni, hogy a szülei rossz döntést hoztak, mert a bankban nemhogy gyarapodna a pénze, hanem még el is olvad. Szerinte az a lényeg, hogy a gyerek saját maga dönthessen a zsebpénzéről, kontrollálhassa a pénzügyeit, és a jó döntéseihez megfelelő ösztönzést kapjon, de ehhez felesleges bankszámlát nyitni. Hogy akkor mégis mi a legkézenfekvőbb megoldás, arra egy praktikát javasol, az általa is kipróbált borítékos módszert.

E szerint a gyerek úgy kapja a zsebpénzét, hogy három borítékot is kap mellé, egy sárgát, egy zöldet és egy pirosat. Mindhárom borítéknak más a funkciója: az egyikbe az azonnal elkölthető pénz kerül, a másikba a rövid távú vágyainak fedezete, a harmadikba pedig azt teheti, amit nem elkölteni, hanem hosszú távon gyarapítani akar. Ez utóbbira kamatot is kap, az úgynevezett anya- vagy apabanktól (vagyis a saját szüleitől), akár sokkal többet (mondjuk heti 1 százalékot), mint amennyit valóban kapna, ha normális bankszámlája lenne. De csak akkor, ha úgy dönt, hogy a heti vagy havi zsebpénzéből ide is tesz, vagy a többi borítékból ide átcsoportosít. Alkér Orsolya szerint ezt már 6-7 éves kortól is lehet alkalmazni, és bár nyilván nem ez az egyetlen jó módszer, hatékonyan segíti a gyerek pénzügyi intelligenciájának fejlesztését.