Elkerültük a szakadékot? Dehogy, csak most jön!

Az elmúlt két nap árfolyammozgásai alapján azt hihetnénk, hogy az amerikai költségvetési viták végére sikerült végleg pontot tenni, és maga mögött hagyja az ország a költségvetési szakadék fenyegető rémét. Pedig erről szó sincs, a hét elején összetákolt megállapodás épp csak nyomokban emlékeztet bármelyik fél eredeti elképzeléseire, és töredékét hozza az amerikai adósság fenntarthatóságához szükséges intézkedéseknek. A rövid halasztás után emiatt újabb, az elmúlt hetekben látottaknál lényegesen keményebb viták következnek, ami szinte biztosan megviseli majd a piacokat is.

A két nagy amerikai párt vitái nagyjából úgy tartják fogva a tőzsdéket, ahogy egy válófélben lévő házaspár veszekedése hat a gyerekekre. Apu és anyu most éppen elásták a csatabárdot, és azt hihetnénk, ismét szent a béke a családban, pedig csak ideig-óráig tart majd a csöndes időszak. A veszekedések hamarosan újból előkerülnek, és mint általában, megint a gyerekeken, azaz a piacokon csattan az ostor.

Szerdán, az év első teljes kereskedési napján kivétel nélkül vaskos emelkedéssel nyugtázták a tőzsdék, hogy az amerikai politikusok nagy nehezen kicsiholtak magukból egy megállapodásnak tűnő egyezséget a költségvetési szakadék elkerüléséről.

Az európai kötvénypiac is fellélegzésről árulkodott tegnap, perifériaországok kötvényhozamai esésnek, a biztos menedékként kezelt amerikai és német kötvények hozama pedig emelkedésnek indult, ami a "risk on" üzemmód, azaz a kockázatvállalási kedv élénkülésének jele. Ma reggel ugyanakkor már el is múlt a nagy eufória az európai piacokon, a főbb indexek délnek vették az irányt.

Az amerikai politikusok ugyanakkor csak elhalasztották a vitát, és minimális lépést tettek a végleges, vagy legalább annak tűnő megoldás irányába. Hiába írta tehát most alá Barack Obama a megállapodásról szóló törvényt, alig két hónapon belül jön a második költségvetési szakadék, ami ha lehet, még nagyobb bizonytalanságot hozhat a piacokra. A technikai kép ennek ellenére nem annyira lehangoló, mint a politikai viták alapján sejthetnénk.

Ez nem az a döntés

A hét elején bejelentett adóváltozások összesen mintegy 26 milliárd dollárral javítják az 1000 milliárd dollár feletti hiánnyal küzdő költségvetés egyenlegét, miközben a költségvetési szakadékot kijelölő automatikus megszorító csomag nagyjából 600 milliárd dolláros azonnali egyenlegjavítást célzott meg (a GDP-re gyakorolt negatív hatással együtt is mintegy 540 milliárd dollár lehetett volna az effektív hiánycsökkentés).

A kongresszusi költségvetési bizottság (CBO) kalkulációi szerint az új csomag ugyan elvileg ideiglenesen "hatástalanította" az egy évvel korábban kilátásba helyezett automatikus megszorításokat, de továbbra is fenntarthatatlan pályán tartja az adósságot. A CBO szerint az elkövetkező évtized során 4 ezermilliárd dollárral nőne az adósság, ha ezek volnának a végleges intézkedések, azaz nem oldotta meg az eredeti problémát.

A képviselőház által szó szerint az utolsó utáni pillanatban, január 1-én megszavazott megállapodás mindkét fél követeléseihez képest erőteljesen "lebutított" változat, ami csupán azt a célt szolgálja, hogy az amerikai gazdaság ne billenjen át a szakadék szélén az automatikus drasztikus megszorításokkal. A megállapodás ugyan a kérdéses adókedvezményekről intézkedik, a szükséges kiadáscsökkentésről nem. Az eredetileg január 2-án életbe lépő automatikus kiadáslefaragás határideje március 1-re változott.

A határidő változott, a fenyegetés maradt

Jól jelzi egyébként, hogy mennyire kétséges volt a szavazás eredménye dacára a látszólag biztos 257-167 szavazatos előnynek, hogy a képviselőházban többségben lévő republikánusok több mint fele a megállapodás ellen szavazott, és visszaküldte volna a törvényjavaslatot az egyébként demokrata többségű szenátus elé. Ezzel viszont teljesen elvétette volna a törvényhozás a kitűzött határidőt, és a piacokon hasonló elmozdulásokat láttunk volna szerdán, csak épp ellenkező előjellel.

Kompromisszum, nem konszenzus

Barack Obama több ponton puhított feltételein, így a Bush-érában meghozott, ideiglenesnek szánt adókedvezmény nem a 250 ezer, hanem a 450 ezer dollár feletti éves jövedelemmel rendelkező háztartások számára szűnik meg. A többi társadalmi réteg számára ugyanakkor állandóvá válik az adócsökkentés, és a tőkejövedelmekre kivetett adó felső sávja sem emelkedik 40 százalékra, csupán 23,8 százalék lesz a korábbi 15 százalék helyett. A republikánusok ugyanakkor egymillió dollárnál húzták volna meg a küszöböt az adóemelések számára, ráadásul erőteljes kiadáscsökkentést követeltek, amivel végül a most meghozott egyezség nem is foglalkozik, azt csupán március 1-ig elhalasztotta.

Jön a "Fiscal Cliff 2.0"

Az előttünk álló két hónap során három nagyon fontos kérdést kell még megoldania az amerikai politikusoknak:

• A mostani megállapodásból kimaradt kiadáscsökkentésről kell dönteni márciusig. Mivel a republikánusok többsége úgy érzi, már így is túl nagy engedményeket tettek, Barack Obamának nagyon kemény vitákra kell számítania. A republikánusok elsősorban a szociális jellegű intézkedéseket, főként az elnök egészségügyi reformját támadják, miközben a Pentagon hadikiadásait lényegesen kevésbé nyírbálnák meg, mint ahogy azt Obama tervezné.
  
• Rendezni kell az adósságplafon kérdését. A 2011 második felében nagy huzavona után valamivel megemelt plafont ismét elérte az Egyesült Államok, így Timothy Geithner pénzügyminiszter speciális intézkedéseket vezetett be, hogy fenntartsa az állam fizetőképességét. Ezek legfeljebb február végéig tarthatnak ki, eddig tehát döntést kell hozni ebben a sarkalatos vitapontban is. Többek között a Goldman Sachs elemzője is arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy lényegesen kisebb tere van a manőverezésnek most, mint 2011 augusztusában, így sokkal keményebb vitára, és akár az adósságplafon átlépésére is fel kell készülnünk.
  
• A kormányzati működésről szóló költségvetést is újra kell tárgyalni. Az előző, szeptemberben meghozott döntés ugyanis az elnökválasztás miatt szándékoltan ideiglenes megoldás volt. Ha nem születik döntés ebben a vitapontban, az elvben a szövetségi kormányzati intézmények és adminisztráció leállásával fenyeget. A három közül ez tűnik a legkevésbé súlyos kérdésnek, de kiváló zsarolóeszközzé válhat bármelyik fél, de elsősorban az ellenzékben lévő republikánusok kezében.

Milyen szektornak jó, minek nem?

Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a gazdaság minden szektora számára átmenetileg pozitívnak tűnik a szakadék elkerülése. Több ciklikus, azaz a gazdasági konjunktúra ingadozásainak kitett részvények mozdultak nagyot tegnap, ami érthető, hiszen a költségvetési szakadék 1,3 százalékos évesített GDP-visszaeséssel fenyegetett 2013 első negyedévében. Ezt úszta meg az amerikai gazdaság, legalábbis egy időre.

A kiadáscsökkentés körüli vita ugyanakkor valamilyen módon mindenképp negatívan érint bizonyos szektorokat. Ha Barack Obama akarata érvényesül, akkor a hadiipari részvények bánhatják a kiadások megkurtítását, ha viszont a republikánusoknak sikerül kikezdeni a társadalom szélesebb rétegeinek kedvező egészségügyi és szociális intézkedéseket, akkor az Obama megválasztására jelentős emelkedéssel reagáló részvények lehetnek az eladók elsődleges célpontjai.

A legfontosabb konklúzió viszont az, hogy a drasztikus hiánycsökkentés, amit ilyen vagy olyan módon el kell érnie a politikusoknak, mindenképpen rontja a növekedési kilátásokat, csökkenti bizonyos társadalmi rétegekben a rendelkezésre álló jövedelmet és szűkíti a vállalatok mozgásterét.

Akkor közeleg az újabb összeomlás a piacokon?

Az elmúlt hetek bizonytalankodása ellenére a vezető amerikai részvényindexek még "hivatalosan" a 2009 márciusában elindult "bika", azaz emelkedő szakaszban mozognak, hiszen azóta nem láttunk a csúcstól számított 20 százalékos esést, ami a babonák szerint a "medve", azaz csökkenő piac kezdetét jelöli ki. Az S&P500 ráadásul csupán alig 7 százalékkal mozog mindenkori maximuma alatt, azaz látszólag egyáltalán nem olyan rossz a technikai kép, mint ahogy a fenyegető bizonytalanság sejtetné.

Több elemző ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a 2011 augusztusában látott összeomláshoz hasonló lejtmenetet okozhat a piacokon a költségvetési szakadék körüli további huzavona. Emlékeztetőül, szintén a költségvetési plafon megemelése körüli viták zajlottak ekkor, de az igazi szikrát az S&P leminősítése adta. Az Egyesült Államok ekkor veszítette el a legmagasabb, "AAA" besorolását a hitelminősítőnél, amit sok piaci szereplő teljesen elképzelhetetlennek tartott.

S&P500 napi grafikon

Több fontos különbségre kell ugyanakkor felhívnunk a figyelmet a mostani és a 2011. augusztusi helyzet között:

• A költségvetési szakadék létezése, a felek álláspontja és a lehetséges következmények egyaránt ismertek, mint ahogy az is, hogy előbb-utóbb pontot kell tenni a vita végére, elkerülhetetlen lesz a drasztikus deficitcsökkentés.
  
• Az Egyesült Államok leminősítése már megtörtént, egy esetleges újabb leminősítés távolról sem jelentene akkora meglepetést, mint 2011-ben. A dollár menedékszerepét jóformán nem befolyásolta az "AAA" besorolás elvesztése.
  
• A kicsi, halogató lépések, mint a hét eleji megállapodás is, nagyon hasonlítanak az eurózónában látottakhoz. A problémát egy csapásra nem oldják meg, viszont lehetőséget adnak a piaci szereplőknek felkészülni az esetleges sokkokra, ami által éppen ezek a sokkok nem is jelennek meg a piacon.
  
• Az automatikus kiadáscsökkentés elhalasztása két hónappal jól jelzi, hogy a költségvetési szakadék jelentette fenyegetés mennyire relatív. Elméletileg akár két évvel is elhalaszthatták volna a törvény átírásával a politikusok ezt a lépést, bár ezt a piac a fenntarthatatlan adósságpálya miatt valószínűleg kevésbé tolerálta volna. Egy újabb két hónapos halasztás viszont akár elképzelhető is lehet márciusban, ha megrekednek a tárgyalások, ami a recessziós fenyegetés enyhülését is jelentheti.

Mindez nem jelenti természetesen, hogy ne következhetne bármilyen olyan meglepetés, ami 2011 augusztusához hasonló lejtmenetet idéz elő a részvénypiacon, de az ilyen összeomlásokat általában a váratlan események indítják el, az elhúzódó költségvetési viták pedig nem ilyenek.

Kulcsszinten az index

Arról sincsen szó viszont, hogy a problémák elmúlásával egyértelműen szabad út nyílt volna a tőzsdék előtt. Az S&P500 az elmúlt két nap tekintélyes emelkedésével erőteljes ellenálláshoz érkezett, az 1470 pont környékén lévő szintet nyár végén, ősz elején háromszor sem sikerült áttörnie az indexnek, ami után látványosabb lejtmenet következett. Arra számítunk, hogy az öröm a fent részletezett okok miatt nem lehet igazán tartós, így az S&P500-ban nem biztos, hogy lesz elég erő, hogy legyőzze a fontos ellenállást.

Éppen ebből fakadóan viszont az 1470 pontos szint tartós legyőzése pozitív jel lenne rövid távon, így érdemes szoros figyelemmel követni az eseményeket az előttünk álló napokban. Február-március tájékán ugyanakkor a bizonytalanság kiújulására kell számítanunk.

S&P500 index napi grafikon