Majdnem magukra borították Európát a politikusok

Vágólapra másolva!

Az európai tőzsdék idei teljesítményét látva nehéz elképzelni, hogy tavasszal még az eurózóna széthullásával fenyegetett a ciprusi minikrízis. Pedig igazán fontos mérföldkőről van szó, kár lenne elfeledkezni róla.

Somi András

Vágólapra másolva!

Ciprus válság

Az elmúlt napokban sorra vettük azokat a sztorikat 2013-ból, melyek számunkra, szerzőnként a legjelentősebbnek számítottak, és némi szubjektivitással is fűszerezve próbáljuk megmutatni olvasóinknak, melyek voltak a legmeghatározóbb fejlemények az idei évben.

Villámgyors válságkezelésnek szánták, de nagy hiszti lett belőle, mégis gyorsan elfelejtettük. Nagyjából így lehetne összefoglalni a ciprusi minikrízist, amire mégis érdemes emlékezni, hiszen jelen tudásunk szerint ez volt az utolsó olyan eset, amikor komolyan felmerült az eurózóna szétesésének esélye, amihez kellett persze a politikusok nevetséges bénázása is. Ami nem öl meg viszont, az megerősít, így a ciprusi ügy is végül az európai kilábalás bizonyítékává vált.

Hogy is volt az a ciprusi ügy?

Ciprus még 2012 közepén folyamodott a nagyjából 17 milliárd eurós GDP-jének megfelelő nagyságú európai mentőcsomagért. A korábbi elnök nem volt kellően szalonképes partner, így a megegyezés a 2013 elején hivatalba lépett új elnökre hárult.
Mint utóbb kiderült, az EU illetékesei 10 millliárd euróban akarták maximálni a segíségnyújtás mértékét, a többit "saját" forrásból kellett Ciprusnak előteremtenie.
Március 16-án, szombaton robbant a hír, miszerint a hiányzó 5,8 milliárd euró előteremtéséhez a ciprusi betétek megadóztatását javasolta a "Trojka" (az EKB, az EU és az IMF triója).
Az adó az európai betétbiztosítás küszöbének számító 100 ezer euró alatti betéteket is érintette volna.
Az eredeti szándék alatt egyetlen hosszú hétvége alatt véghez vitt megállapodás viszont váratlanul nagy ellenállásba ütközött, és a javaslat a többször elhalasztott parlamenti szavazáson csúnyán elbukott.
Az ezután következő politikai pávatáncba beszállt a hatalmas betétei révén erősen érintett Oroszország is, a bankszektor megmentéséért cserébe a ciprusi földgázipar feletti kontrollt kérve. Ez a szál végül elhalt.
Nemcsak az európai politikusok, az EKB is össze-vissza beszélt: eredetileg éppen a jegybank nyomására kellett sebtében nyélbe ütni a csomagot, aztán a bénázást látva megígérte, hogy életben tartja a ciprusi bankszektort a megállapodásig, majd mégis szűk határidővel kényszerítette ki a megállapodást.
A végső csomag március 23-án született meg, ezek szerint a 100 ezer euró alatti betéteket nem érintette, de a nagyobb betéteket befagyasztották, a második legnagyobb bankot feldarabolták, és részben beolvasztották a legnagyobb bankba, a tőkerámlásokat pedig adminisztratív eszközökkel korlátozták.
A válságkezelés részeként később Ciprus aranytartalékai egy részén is túladott, amivel jókora felfordulást okozott az arany piacán.

Az arany árfolyama (dollár/uncia) Forrás: Bloomberg, Investor.hu

Majdnem sikerült csúnyán elrontani

Ahogy a krízis pár napja alatt többször is írtuk (itt és itt is), az esetnek egészen messzire vezető elméleti, filozófiai vonatkozásai vannak. Az európai válság során először merült fel ugyanis, hogy nem a csődkockázatot tudatosan vállaló kötvényesek vagy részvényesek feleljenek a bankrendszer, illetve lényegében egy ország talpra állításáért, hanem a "gyanútlan" betétesek.

A veszélyes elméleti precedensből végül több ok miatt sem lett gyorsan tovaterjedő, súlyos fertőzés. Egyfelől az európai politikusok még időben észbe kaptak, és nagy nehezen visszakoztak az eredeti elképzelésüktől, amivel saját betétvédelmi szabályait hágta volna át az EU, így a diktatúrát, kommunizmust és világégést kiáltó elemzői kommentárok is jócskán túlzónak bizonyultak.

Másfelől pedig a betétesek vegzálását a nagyon sajátos ciprusi helyzet tette indokolttá, hiszen a GDP hétszeresére hízott bankszektor kimentésére egyszerűen semmilyen más "belső" forrás nem állt elegendő nagyságrendben rendelkezésre. A drasztikus beavatkozást igazoló tényezők együttesen egyetlen másik európai országnál sem állnak fent. Ezzel együtt június elején arról határoztak az eurózóna pénzügyminiszterei, hogy indokolt esetben máshol is megsarcolhatják a betétbiztosítás hatálya alá nem tartozó, 100 ezer eurónál nagyobb betéteket.

Minden jó, ha a vége jó

Az össze-vissza kapkodó politikusok felelősségét is kár lenne elfelejteni, hiszen a ciprusi krízis, illetve az erre adott válasz pénzügyi-gazdasági súlya egészen elhanyagolható lett volna a korábbi európai problémákhoz képest, a gyors, hatékony rendezés helyett ennek ellenére sikerült egy, az eurózóna lehetséges szétszakadásával is fenyegető, látványos drámát kerekíteni belőle. Könnyen lehet, hogy a puszta szerencsének is szerepe volt abban, hogy végül sikerült elkerülni az összeomlást, és sokkal kevesebb volt a tudatosság az események irányításában, mint világvezető politikusoktól az ember óhatatlanul elvárná.

EUR/USD árfolyam Forrás: Bloomberg, Investor.hu

A ciprusi krízis végül úgy rendeződött, ahogy megjósoltuk, az apokalipszis elmaradt, a kisebb betétek tulajdonosai pedig megúszták a sarcot. Paradox módon ráadásul a ciprusi tragikomédia az európai gazdasági kilábalás egyik legfontosabb indikátora is volt. A látszólag katasztrofális következményekkel fenyegető helyzet átmeneti megingást hozott, és nem tudta megtörni az egyre javuló makrokörnyezet miatt szárnyaló piacok lendületét. 2013-ban már nem a politikusok irányították a piacokat, tegyük hozzá, szerencsére, az eurózóna drámai széthullását pedig Ciprus nyomán jó időre levehetjük a napirendről.