Benes Anita: „Olyan ez, mint a Forma-1: csapatmunka"

Egyszerű, egyben lélegzetelállítóan finom: ez minden Daalarna menyasszonyi ruha jellemzője
Vágólapra másolva!
Az esküvőszervezés és az ahhoz kapcsolható szolgáltatások komoly iparág. A magyar esküvőszakma mindent el is követ, hogy értékelje a szektor erőfeszítéseit: idén másodszor ítélte oda 14 + 2 kategóriában a Hungarian Wedding Awardnak elnevezett díjait. Az év esküvői öltözéktervezője Benes Anita, a Daalarna vezető tervezője.
Vágólapra másolva!
Egyszerű, egyben lélegzetelállítóan finom: ez minden Daalarna menyasszonyi ruha jellemzője Forrás: Daalarna

A tág megjelölés nem véletlen. Benes Anita korántsem áll meg a habos, fehér selyemnél, krinolinnál és gyöngyös koszorúnál, kiegészítve a néhány órás fiatalasszony éjfél után konvencionális piros csábruhájával. A vőlegény látszólag tradicionális, pimaszul sármos, vagy dörzsölten minimalista eleganciája mellett a gyerekek ünneplőjére is rengeteg ötlete támad. Hogy a koszorúslányok és –fiúk ugyanolyan jogosan szakadhassanak el a megszokott megoldásoktól, mint a több órás-napos mulatságba mindenki által sóvárgott ruhában fejest ugró felnőttek.

A deluxe couture ruhák vonalában egyszerre érvényesül az, amit a nagymamáink nemzedéke még semmi szín alatt nem kérdőjelezett volna meg – az alkalom egyszeri és életre szóló –, és az, amit még az unokáink is komolyan tudnak venni: jöjjön a szépség mindenek felett, amely varázslatot teremt, távolságot tart, mégis közeledésre biztat. Melegen gratulálva a kreatív Benes Anita sikereihez, feltettünk néhány kérdést az üzletasszony Benes Anitának.

Sokat lehet tőled tanulni személyimárka-építésben.

Nem volt tudatos, amikor a Daalarnát mint márkát megalapítottam, éppen azért nem magamról neveztem el, hogy ne legyen teljesen hozzám köthető. Mivel a munkám nagyon erősen csapatmunka, úgy éreztem, az a jó, ha nem én vagyok előtérben, hanem egy márka, amelyet létrehoztam. Tervezőként, gyakran nyilatkozva óhatatlanul előtérbe kerültem, de a személyi építkezés csak a márkaépítés hozadéka volt.

A márkaépítéshez hogyan kezdtél hozzá?

Nagyon erős jelenlétre törekedtem, arra, hogy a Daalarna rögtön beugorjon annak, aki esküvői ruhára gondol. Tradíciót szerettem volna teremteni, olyan ruhát megálmodni, ami akár már egy 18 éves lánynak eszébe juthat. Nem volt minden döntés egészen tudatos, a határozottság a ruhatervezésre vonatkozott, hogy nagyon magas minőséget szeretnék, amely ebből következően értékálló, hogy az idő kevésbé kezdje ki a ruhát is, a márkát is. A magas minőségű alapanyagokkal könnyebb megvalósítani az üzleti és kreatív céljaimat. A munkatársaimmal kezdettől nagyon szép anyagokra és nagyon jó technológiára fókuszáltunk, így akartunk ennek az elvárásnak megfelelni.

Mi volt a legnehezebb?

A türelem. A Daalarnát 11 évvel ezelőtt indítottam el, de az első öt évben egyetlen divatbemutatón sem jelentem meg, és önálló show-t sem rendeztem. Kiállításokra jártam, igyekeztem jól dolgozni, kialakítani azt a minőségi technológiai színvonalat, amelyre most már büszke vagyok. A kollekció bemutatása helyett először megteremtettem a szakmai hátteret, ahonnan már büszkén tudtam színpadra lépni. Öt év elteltével döntöttem úgy, érdemes. De a kétely továbbra is dolgozott bennem, vajon jól csinálom-e. Minden kollekció után azon gondolkozom, hogyan tudnék ennél jobbat és szebbet. Szerencsés időben kezdtem, visszanézve nem érzem olyan nehéznek az elmúlt éveket.

Édesanyádnak, nagymamáidnak annak idején meghatározó volt a saját esküvői ruhájuk?

Egyáltalán nem, én viszont óvodás korom óta imádtam rajzolni, mindig is színekkel, formákkal akartam foglalkozni, de divattervező csak az egyetemi éveim vége felé akartam lenni. Én például sötétkékben álltam ott a nagy napon, semmiféle tradícióba nem illeszkedett a ruhám. Ez a formabontás, az eltérés mindig is jellemző volt minden kollekciómra. Az új ötleteket sem a hagyományokra, hanem az újdonságra építem.

Három kiveri-a-szemem-szépségű gyermeked rendszeres modelled. Gyakorlott esküvőjárók?

Más oka van a szereplésüknek, méghozzá az első perctől. Amikor céget alapítottam, hatalmas divatja volt a karrierista, öntudatos nőképnek, ezt sugallták a reklámok és a filmek. Tudatosan akartam szembemenni ezzel, nem akartam hideg üzletasszonyként fellépni, éppen az esküvő mint téma miatt. Azért, hogy az érvényesüljön, hogy én ezt szeretem csinálni. Különben az én életem is abban a szakaszban állt, amikor sorra születtek a gyerekek, ez segített abban, hogy sokkal emberibb arcot mutassak a vevőköröm felé. A katalógusban akkor ovis társaik is szerepeltek mellettük. De csak addig, amíg kedvük volt, egy évben egyszer részt vettek egy fotózáson, mert tudták, hogy ezzel segítik a munkámat. Lényegesen egyszerűbb volt, mint ügynökségtől kérni gyerekmodelleket.

Szemmel láthatólag nagyban támaszkodtok az online marketingre.

Csapatmunka ez is. A díjakat én veszem át, de sehol nem tartanék a kollégáim nélkül. Olyan ez, mint a Forma-1. Hihetetlen gárda kell ahhoz, hogy itt állhassak. A papíron maradnának az ötleteim, ha nem lenne ez a nagyszerű csapatom.