Keleten van a Kánaán

Egyre több magyar vállalkozás próbál a világ keleti felével üzletelni, mert egyetlen kínai vagy arab megrendeléssel annyi pénzt kereshetnek, mint amennyit Európában egy év alatt. A keleti nyitást a kormány külgazdasági irányváltása is segíti, de ennek eredményei még alig látszanak.

Szibéria déli részén, az Altáj Köztársaságban most építik ki a földgázhálózatot. Több mint százezer embert, lakásokat, irodákat, közintézményeket kell gázkazánnal ellátni, és ha minden a tervek szerint alakul, akkor ebben a munkában az 1891-ben alapított Fegyver és Gépgyár Rt. utódcége, a makói Vara-Fég Kft. is szerepet kap.

Az altájiak így hamarosan FÉG-kazánok mellett melegedhetnek, ám Ujhelyi Sándor, a Vállalkozók Klubja Egyesületének (VKE) elnöke szerint ez csak egy példa arra, hogy az orosz piac nagy lehetőségeket rejt a magyar cégeknek. Az oroszoknak jó emlékük van az egykor Szovjetunióba exportált magyar árukról, de míg korábban húsipari nagyhatalomnak számítottunk, és évente akár több százezer tonna szabolcsi alma hagyta el a keleti határt, ma legfeljebb a szeletelt bacon szalonnán, a konzervkukoricán és a konzerv zöldborsón van magyar címke az orosz boltokban.

"Oroszország óriási piac, ezt bűn kihasználatlanul hagyni, ráadásul ugyanolyan kapitalista, mint Németország, csak több pénze van" - mondja az orosz-magyar üzletember találkozókat is szervező VKE elnöke, és nagyjából hasonló gondolatmenet sejlik fel az elmúlt évek kormányzati politikusainak nyilatkozataiból is, amikor a keleti nyitás mellett érvelnek.

Ezt egyre sűrűbben teszik. Szijjártó Péter, a kormány külügyi és külgazdasági államtitkára csak az elmúlt egy évben járt Moszkvában, Szentpéterváron, Minszkben, Bakuban, Indiában, Kairóban, Katarban, Tuniszban, Podgoricában, Szarajevóban, Szkopjéban és Szöulban. Ugyanő Budapesten fogadta Vietnam, Kína, Üzbegisztán, Grúzia, Abu-Dzabi, Kuvait, Moldova, Albánia és Fehéroroszország küldöttségét, a fennmaradó időben pedig Brazília, Mexikó, Ecuador és az afrikai Szomália felé nyitott. Mindeközben Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter Kazahsztánba utazott, Indiában Orbán Viktor kormányfő is tiszteletét tette, a kormány más delegáltjai pedig például mongol üzletemberekkel tárgyaltak.

Orbán Viktor aláír Szaúd-Arábiában. Forrás: Facebook/Orbán Viktor

Több mint három évvel a kormányváltás és a keleti nyitás politikájának meghirdetése után arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e bármi eredménye az ország stratégiaváltásának. Látszik-e már a számokban az a törekvés, hogy a 2010-ben 77 százalékos uniós exportfüggőségünk rovására meghódítsuk az ázsiai vagy az arab piacokat, és profitáljunk a világ gyorsabban fejlődő térségeiből, illetve hogy van-e bármi jele annak, hogy volt értelme felállítani tucatnyi gazdasági vegyes bizottságot és egymás után nyitni a keleti kereskedőházakat?

Valami megmoccant Mongóliában

A kormányváltás évében a magyar export 77,4 százaléka került az EU piacaira, Ázsiába pedig 6,5 százaléka. Idén júliusban ezek az arányok 76,6 és 6,8 százalékra módosultak, vagyis a nagy számokból az látszik, hogy a kormány igen nagy fába vágta a fejszéjét, a hangsúlyok eltolása lassú és nehézkes folyamat. Alig közeledtünk a kitűzött célhoz, hogy 66 százalékra essen az uniós részarány a teljes magyar exportból - ezt Szijjártó Péter nyilatkozatai alapján 2018-ra kellene elérni.

Forrás: KSH, Origo

Megvizsgáltunk azonban 40 országot - köztük latin-amerikaiakat és afrikaiakat is, mert a keleti nyitás stratégiáját tágan értelmezi a kormány, így például Brazília és Dél-Afrika is célországnak számít -, és ez alapján, valamint számos konkrét üzleti megállapodás ismeretében már vannak biztató jelek. A 40 ország közül csupán kilencet találtunk, ahol a magyar export 2010 és 2012 között nem nőtt, 31 országban tehát valami megmozdult. (Országonkénti bontásban ez volt a legfrissebb adat a KSH-nál, folyó áron, forintban nyilvántartva, ami azt is jelenti, hogy az árfolyamhatás valamelyest árnyalja a képet: 2010 és 2012 között az euróval szemben durván 5, a dollárral szemben bő 8 százalékot gyengült a forint, vagyis ennyivel akkor is nőtt volna a forintban számított exportunk, ha egy darab plusz húskonzervet vagy bármi mást nem sikerült volna eladnunk.)

Kuvaitba és Ománba háromszorosára ugrott a magyar kivitel, és legalább megduplázódott az exportunk Mongólia, Szaúd-Arábia, Jemen, Katar és Brazília irányába. Persze volt honnan bővülni az említett országok többségében, de 2012-ben a legnagyobb keleti partnereink közül Ukrajna, Szerbia, Kína vagy az Arab Emírségek is lényegesen több magyar árut vásárolt Magyarországról, mint két évvel korábban.

Viszik a marhákat Minszkbe

Hogy jellemzően mit, arra az elmúlt két évben közel 3300 magyar vállalkozás kijutását támogató Nemzeti Külgazdasági Hivatal (HITA) adataiból, és Szijjártó Péter bejelentéseiből lehet következtetni. Azerbajdzsánnak, Kazahsztánnak és Fehéroroszországnak például biztosan szüksége van vetőmagra és az ezzel kapcsolatos termesztési technikára és tudásra, Szaúd-Arábiában szeretik a magyar ásványvizet, az orosz piacon veszik a gyógyászati eszközöket, Törökországban pedig keletjük van például a hűtőházi és a napenergiával működő üvegházaknak. Szinte mindenhol keresik a magyar élelmiszereket - erre a mangalica távol-keleti sikere is példa, a keleti nyitástól függetlenül is, Minszkbe pedig hamarosan megindulnak a magyar szarvasmarha-szállítmányok.

Forrás: KSH, Origo

Ami nemzetgazdasági méretekben csupán néhány tized százalékpont az export szerkezetének átalakulásában, az egy-egy magyar kkv életében óriási változás. Konkrét üzleteket szerzett például a Rába móri üzeme, amely 3 millió euróért vasúti üléseket vihet Egyiptomba, az Ikarusbus és a Ganz-Skoda a törökországi Kütahya tartományba exportál trolibuszokat és épít ki trolivonalakat, a Star-Seismic Europe Kft. pedig 100 millió euróért teszi földrengésbiztossá az isztambuli műegyetemet.

"Az, hogy Kínában nyithattunk egy irodát, beléptünk az üzbég piacra, és jók a kilátásaink Tadzsikisztánban is, számunkra óriási áttörés" - mondja például Bacsa Zsuzsa, a kardiológiai eszközöket fejlesztő és értékesítő Innomed Zrt.-től. A nagyságrendek ugyanis egészen mások, a kínai piac hatalmas, az oda kivitt néhány száz defibrillátorral akkora üzletet csinálnak, mint amennyit eddig egész Európában tudtak.

Hasonlót tapasztal Zsitnyányi Attila, a katonai eszközöket gyártó Respirátor Zrt. vezérigazgatója. Az általa vezetett cég az arab országokba tudott betörni, és csak a legutolsó szállításával egymillió eurós bevételre tett szert egy speciális szűrőbetét nagy mennyiségű eladásából, ami az éves magyar igények ötvenszeresének felelt meg. Zsitnyányi másik cége, a Gamma Műszaki Zrt. pedig évek óta együttműködik egy kínai partnerrel. Nemrég kapott megrendelést egy bizonyos detektorra, ami rögtön több millió eurós forgalmat hozott, annyit, mint amennyi a cég tavalyi teljes árbevétele volt.

De mit csinálnak a kereskedőházak?

A nagyságrendek a legtöbb keleti piacon tehát óriási lehetőséget jelentenek a magyar kkv-knak, de egyben akadályt is, ha állandó minőségben és kellő mennyiségben nem tudják az igényeket kielégíteni. A Bakuban, Moszkvában, Asztanában és a tervek szerint még legalább 5 városban sorra nyíló kereskedőházak a mennyiségi problémákban elvileg mindenképpen tudnának segíteni. Például úgy, hogy a hasonló gyártókat vagy termelőket összehozzák, és koordinálják a piacra jutásukat, de információink szerint ezek a kereskedőházak még éppen csak ébredeznek.

Forrás: KSH, Origo

A tavaly decemberben elsőként megnyitott bakui kereskedőház (hivatalosan az Új Piacok kereskedőház bakui képviselete) az Origo kérdésére küldött információk alapján mindössze néhány szállítási szerződést kötött - magyar élelmiszerek Azerbajdzsánba történő kivitelére 100 millió forint (durván 350 ezer euró) nagyságrendben -, és fel tud mutatni további tíz keretszerződést, meg pár tíz együttműködési megállapodást. A Bakuban jelenleg öt emberrel dolgozó házat egyébként állami tőke nélkül hozta létre a Töröcskei István (az Államadósság-kezelő Központ vezére) alapította Széchenyi Kereskedelmi Bank és négy magánszemély - Töröcskei István, Szakács Tibor, Deák Klára és Lakatos Zsolt -, a működését is a bankcsoport finanszírozza.

Hasonlóan magánforrásból, a Quaestor Csoport tulajdonában működik a moszkvai kereskedőház, amely hivatalos adatokat nem közölt az eredményeiről. Úgy tudjuk, nem is nagyon lenne mit, konkrét szerződés ugyanis itt még nem köttetett, egyelőre két emberrel afféle piackutatás zajlik, és elsősorban az élelmiszer-ipari együttműködés lehetőségeit vizsgálják.

Ami pedig az asztanai kereskedőházat illeti, arról csak annyit tudni, hogy Varga Mihály nyitotta meg, amikor idén májusban a kazahok által közép-ázsiai Davosnak nevezett asztanai gazdasági fórumon részt vett, és egy közös kazah-magyar pénzügyi alap létrehozását is bejelentette. Ez utóbbiba 10-15 millió dollár állami pénzt szánnak mindkét fél részéről, de hogy maga a kereskedőház milyen forrásból és milyen háttérrel működik, arról nem kaptunk a minisztériumtól választ.

A kormányzati tervek szerint mindenesetre további kereskedőházakra van szükség még az idén Rijádban és Pekingben, jövőre az észak-afrikai térségben, később pedig Dél-Amerikában, miközben a már megalakult Magyar Nemzeti Kereskedőház éves szinten 300 millió forintos költségvetéssel szintén próbálja kijuttatni a magyar cégeket a külpiacokra, és koordinálni a többi kereskedőházat is.

Forrás: KSH, Origo

Magyarok Szibériában

Az Origo által megkeresett, a keleti piacokra már sikeresen kijutott cégek egyike sem a kereskedőházakon keresztül tudott érvényesülni, de azt hangsúlyozták, hogy az állami hátszél, a keleti nyitás deklarált politikája, és legfőképpen a HITA programjai segítik az ő privát céljaikat is. Azt azonban mindenki tapasztalja, hogy ezek az üzletek helyismeret és türelem nélkül nem jönnek össze, és rengeteget számít, ha van valamilyen múltbeli viszony.

Nem véletlen, hogy az általunk fellelt egyik legsikeresebb magyar vállalkozás egy egykori állami vállalatból, a 80 éves múltra visszatekintő Medicorból vált ki, amely a volt szocialista országok orvostechnikai ellátója volt. A 80-as években több cégre szakadt vállalat egyik utójaként a Medicor Elektronika Zrt. ma 95 százalékban exportra - összesen 100 országba, köztük Kelet-Timorba és Haitire is - gyártja az újszülöttek gondozásához szükséges műszereket és berendezéseket, de kivitelének 60 százaléka Oroszországba és a FÁK-piacokra kerül. Steiner András, a cég alelnöke szerint ez a kapocs nemcsak nekik, hanem például az orosz megrendelők szemében is kimondottan erős, amit az is jelez, hogy Szibériában az inkubátort egyszerűen csak medicornak hívják.

Forrás: KSH, Origo