Bajban lesznek az európai olajfinomítók

Vágólapra másolva!
Nehéz évek várnak az európai olajfinomítókra iparági szakemberek szerint. 104 most működő üzem akár 10 százalékát is bezárhatják a csökkenő európai üzemanyag kereslet, a növekvő globális kapacitások és a világ többi részén jóval nagyobb nyereségességgel működő finomítók miatt. Akár még a régiós finomítók is veszélybe kerülhetnek, köztük például a csehek, de a Mol-nak is van olyan finomítója, mely nem a leghatékonyabban működik.
Vágólapra másolva!

Rögös évek várnak az európai olajfinomítói szektorra, ugyanis egyre több szakember véli úgy, hogy egységbezárások útján kellene megtisztulnia a piacnak a megfelelően nyereséges üzleti környezet visszatéréséhez. A jelenlegi látható folyamatok szerint az európai finomítóknak egyre nagyobb szembeszéllel kell megküzdeniük, a csatában akár többen el is vérezhetnek.

A 2012-es év másról szólt még

Ilyen pesszimista kilátások mellett a tavalyi éves folyamatok kakukktojásnak tűnnek. A 2012-es év ugyanis nagyon jól sikerült a finomítóknak világszerte, de a nehezebb helyzetben lévő európaiak számára is vaskos profitokkal kecsegtetett, főként az év második felében. Az Isaac hurrikán, valamint a világ második legnagyobb finomítójának, a venezuelai Amuaya finomítónak a leállása is segítette a profitabilitás javulását, továbbá az elmúlt nyolc év legnagyobb tervezett európai finomító karbantartásai is közrejátszottak abban, hogy a nyugat-európai cégek egy hordónyi olaj feldolgozásán 6,9 dolláros átlagos árrést tudjanak elérni.

Az idei év is viszonylag jól indult a szektorban, némileg jobban is mint a 2012-es, de a KBC Securities olajipari elemzője arra számít, hogy a tavalyi kiugró eredményt nem tudja megismételni a szektor, hacsak nem lesznek váratlan finomítói leállások. Az árrések visszatérhetnek az elmúlt években tapasztalt alacsonyabb szintekhez, aminek a jelei már egyébként az árrések tavaszi összeszűkülésében is megmutatkoztak.

Forrás: Origo

Nehéz helyzetben vannak az európai finomítók

A borongós kilátások oka, hogy az európai finomítói szektornak továbbra is számos strukturális és egyedi kihívással is meg kell birkóznia. A legelső probléma, hogy csökken folyamatosan a finomított termékek iránti igény, ami miatt az olajfinomítóknak is kevesebb olajra van szükségük. 2006 óta zsugorodik az európai olajkereslet az IEA adatai szerint, a válság előtti szintekhez képest már nagyjából 13 százalékos a visszaesés nagysága.

Forrás: Origo
Az olaj iránti igény visszaesése mögött meghúzódó egyik fontos mozgatórugó az európai gépjármű eladások összeomlása - illetve az autófelhasználás visszaszorulása - lehet. A 12 havi gördülő adatok alapján a 2008-as csúcshoz képest több mint 25 százalékot zsugorodott az Európában eladott személygépkocsik és teherautók száma, ráadásul az autóipari szereplők vezetői szerint ez a folyamat nem ért véget. A Peugeot vezérigazgatója úgy véli, idén még további 5 százalékot is csökkenhet az értékesítés száma.

Forrás: Origo
Az autóeladások számának esése és az alacsonyabb fogyasztású járművek elterjedése mellett a válság miatt visszazuhanó ipari termelésnek is szerepe van az üzemanyag felhasználás csökkenésében.

Gond van az európai finomítókkal is

Nem elég, hogy az európai finomítók által előállított termékek iránti kereslet csökken, az öreg kontinensen fekvő olajfinomítók jelentős részét a második világháború környékén építették. Az akkori fogyasztási szokásoknak megfelelő termék összetétel viszont jelentősen átalakult, így az előállított olajszármazékok már nem feltétlenül egyeznek meg az igényekkel. Jelenleg az európai olajkereslet 75 százaléka gázolaj, ami nem volt jellemző évtizedekkel korábban.

Európában gyenge minőségűek a finomítók ami alapvetően a kedvezőtlen termékkihozatalukban csapódik le. Egy hordó olaj feldolgozásán nem tudnak olyan arányban magasabb haszonnal eladható gázolajat vagy benzint előállítani, mint azok az új finomítók, amik a Közel-Keleten és Ázsiában a következő években kezdik meg működésüket. Számos országban jó minőségű olcsó olajjal tudják ezeket az üzemeket ellátni, így a szállítási költségekkel számolva is versenyképesek lehetnek. Szaúd-Arábia három akkora egységet épít, mint a legnagyobb európai üzemnek számító Hollandiában lévő Pernis.

Hatalmas a verseny a szektorban

Eddig azt lehetett látni, hogy az elöregedő európai finomítók egyre kevesebb profitot tudnak elérni, melyben óriási szerepe van az ipari és a kiskereskedelmi felhasználás visszaesésének. Mivel a finomított termékek szállítását viszonylag könnyű megoldani (nem annyira bonyolult, mint a földgáz esetében), így az öreg kontinensen lévő finomítóknak a világpiacokon is meg kell állniuk a helyüket.

A globális finomítói kapacitások 2012-ben világszinten zsugorodást mutattak, de amint látható az alábbi ábrán is, a 2013-2015-ös időszakban napi 1,2-1,5 millió hordós kapacitásbővülés lesz világszerte. A többlet leginkább Ázsiából és a Közel-Keletről jöhet a piacra. Európában azonban a különböző elemzőházaktól elérhető becslések alapján csökkenhet a kapacitás idén. Ez alapvetően jó hír is lehetne, de a kereslet visszaesése jelenleg még nagyobb, mint a kapacitás esetleges kiesése, így a finomítói árrések továbbra is nyomottak maradhatnak.

Forrás: Origo

A finomítói szektoron globálisan az is segíthetne, ha a világgazdaság nagyobb növekedésre lenne képes, ami miatt megnőhetne a finomított termékek iránt a kereslet. Ennek első jele az lehetne minden bizonnyal, hogy a finomítók kapacitáskihasználtsága elkezdene növekedni. A jelenlegi prognózisok szerint azonba megfelelően ellátott lehet a világ finomított olajból (persze az egyes előállított végtermékek között különböző régiókban hiány és többlet is kialakulhat, ami a például a benzin, vagy dízel üzemanyagok árát is eltérítheti). A Világbank legfrissebb prognózisa szerint nem kell abban bízni, hogy a korábbi várakozásokhoz képest nagyobb lesz a globális növekedés, sőt a szervezet még csökkentett is idei növekedési előrejelzésén.

Forrás: Origo

Mivel vélhetően a kereslet nem lesz kiugró az előttünk álló években, így a finomítók közül azok lehetnek majd igazán nyereségesek, melyek olcsón juthatnak hozzá a nyersolajhoz és a kereslet is erős a végtermékek iránt az adott térségben.

Az amerikai finomítók nagy előnye főként a palagáz és a palaolaj forradalomból származik. Olcsó nyersolajat tudnak feldolgozni és a működési költségek is alacsonyak tudják tartani, hiszen az amerikai gázárak (Henry Hub) lényegesen kisebbek, mint Európában vagy Ázsiában. Nagyjából háromszor-négyszer drágább Európában a földgáz, mint az USA-ban. Az amerikai finomítók tavaly ősszel hordónként 40 dolláros árréssel tudtak dolgozni, ráadásul már nem szorulnak rá az ugyan nagyon jó minőségű kelet-afrikai olajra, melyet a Brent nyersolajhoz képest is prémiummal adtak el korábban. Inkább az olcsóbb WTI olajukat használják az amerikaiak. Ameddig nem épül ki a megfelelő vezetékrendszer-kapacitás az USA-ban a Mexikói-öbölben, addig megmaradhat a Brent-WTI olajárak közötti nagyobb különbség és ezáltal az európai finomítók hátránya.

Az európai vállalatok viszont lényegesen kisebb árrést tudtak realizálni egyrészt a már többször említett csökkenő kereslet és a magasabb nyers olaj árak miatt. Az európai típusú Brent és a nigériai Bonny Light - melyet a csökkenő amerikai kereslet miatt inkább Európában próbálnak eladni - ráadásul 2011-2013-as időszakban nagyjából 18 dollárral volt drágább az amerikai társánál, miközben 2010-ben csak pár dollár (1-2) volt a különbség köztük.

Forrás: Origo

A finomítói piac európai konszolidációja bár szükségszerű, a folyamat eltarthat még egy jó darabig. Gondoljunk csak arra, hogy hiába ment csődbe tavaly a legnagyobb független európai olajfinomító, a PetroPlus, az egységeit - a francia kivételével - átvették a versenytársak, tehát emiatt a kínálati oldal végül nem is zsugorodott.

Hiába mondja a Gunvor nyersanyagkereskedő vállalat, hogy számos nyugat-európai finomító bezárhatja kapuit, amikor pont ők tartották életben a Petroplus antwerpeni egységét. Hasonlóan gondolkodik a francia Total is az európai olajfinomítókról, szerintük is be fog néhány üzem zárni a csökkenő kereslet miatt. A társaság egyébként 23 százalékkal, napi 1,8 millió hordóra csökkentette az európai kapacitását.

Veszélyben lehetnek-e régiós finomítók?

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha az európai finomítók ennyire rögös út elé néznek, akkor mi a helyzet a régiós finomítókkal. A lengyel és az osztrák piac van talán a legjobb helyzetben, hiszen a finomítói kapacitások nagyjából megegyeznek az ország végtermék keresletéhez viszonyítva a KBC Securities becslése szerint. Magyarországon és Romániában pedig a kínálat egyelőre gond nélkül ki tudja elégíteni a keresletet.

A KBC Securities olajipari elemzője azonban úgy véli, hogy Csehországban a legnagyobb az esély finomítói bezárásra, mivel azt a piacot a környező országokból jól el lehet látni, és a saját keresletükhöz képest igen alacsony a finomítói kapacitás nagysága. Három finomítóval rendelkezik az ország, melyek közül kettő számít nagyobbnak.

Forrás: Origo

A magyar Mol számára is fontos, miként alakulnak a finomítói árrések és a finomított termékek iránti kereslet. Az olajvállalat több finomítóval is rendelkezik, melyek közül a dunai és a pozsonyi egység európai szinten is kimagasló teljesítményre képes és nagyon magas a komplexitása ezeknek az egységeknek. A sisaki egység lóg ki leginkább a sorból, melynek termékkihozatala sem túl nagy, továbbá az alacsony komplexitás miatt a termékszerkezet sem ideális. Az iparági környezet és kilátások önmagában nem feltétlenül indokolják az egység modernizációját.

Forrás: Mol

A MOL-hoz tartozó olasz egység, a Mantovai finomító komplexitása is a finomított olaj mennyisége is alacsony,bár a Mol már többször is hangoztatta, hogy a vállalat nem tervezi bezárni ezt az üzemet.

Ráadásul a társaság tavaly jelentett be épp a finomítói és kiskereskedelmi üzletágra vonatkozó költségtakarékossági tervet, melyet az egységek bezárása nélkül akarnak végrehajtani. A Mol leányvállalatának, az INA-nak azonban a sisaki finomítója veszteséget termel, de azt minden bizonnyal nem tudja bezárni a Mol politikai nyomás miatt, főleg ha meg szeretné valahogy szerezni az INA azon részét, melyet még nem birtokol.

A piac megtisztulása eltarthat egy darabig

Jelenleg viszont a cégek inkább veszteséggel működtetik a finomítókat, mivel tudják jól, ha néhány szereplő, üzem kiesne a piacról, akkor az ő egységeik sokkal jobb helyzetbe kerülnének, emiatt pedig nem akarják a szektortársakat jobb helyzetbe hozni, inkább kivárnak.

Európában az is jellemző, hogy főleg politikai nyomás miatt nem engedik bezárni a finomítókat, hiszen sok embert foglalkoztatnak. Erre jó példa a Franciaországban látható tiltakozások más gyárbezárásokkal szemben (ArcelorMittal az egyik üzemét akarta bezárni, ami 629 főt érintett volna).

A jelenlegi kép szerint az európai olajfinomítók messze nem tudnak majd olyan versenyképesek lenni, mint a világ többi pontján lévő egységek, ráadásul a gyenge kereslet miatt a termékei iránt is korlátozott lehet az érdeklődés. Nem kizárt, hogy több évnyi "szenvedés" vár a szektorra. Az áttörést és a helyzet javulását a kereslet megemelkedése hozhatná meg, melyre az évek óta tartó nyüglődés ellenére is kicsi az esély.