Nőhet a politikai nyomás a jegybankra

A Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáját a legutóbbi kamatdöntés után váratlanul mind a magyar kormány, mind az ellenzék kritizálta. A Political Capital Kockázat-előrejelző Divíziója szerint a politikai nyomás a jövőben fokozódni fog. A jegybank hitelessége szempontjából kulcsfontosságú kérdés, hogy az intézmény képes-e ellenállni az erősödő politikai támadásoknak, hiszen a kormány és az MNB egymással ellentétes céljai most láthatóbbá váltak, mint az utóbbi években bármikor.

A jegybank a forint árfolyamsávjának eltörlése óta határozottan és hangsúlyosan kiáll az inflációs cél mellett. Az intézmény vezetői minden alkalmat kihasználnak a verbális intervenció lehetőségére, szinte naponta elmondva, hogy az MNB megteszi a szükséges lépéseket a cél elérése érdekében. Ennek megfelelően a monetáris tanács az elmúlt időszakban folyamatosan emelt az alapkamaton.

Az inflációs célt korábban a jegybank és a kormány közösen határozta meg - ám mostanra sok tényező megváltozott. Az infláció belső költségvetési és gazdasági okok miatt a korábban tervezettnél jóval magasabb pályát írt le az elmúlt években, de ezek mellett külső hatások is nehezítik az inflációs cél elérését: a nyersanyagárak és az élelmiszerárak tartósan magas szinten rögzülhetnek, ráadásul az ázsiai térségben is a korábbiaknál jóval magasabb a drágulás üteme.

Mindez azt is jelenti, hogy az inflációs cél elérése a korábbiaknál nagyobb áldozattal jár, melyet nem a jegybanknak, hanem a kormánynak kell "megfizetnie", hiszen az ország gazdasági helyzete alapvetően a kormány, és nem az MNB megítélésére hat vissza. A jegybank azonban tudatosan úgy viselkedik, mint amelynek egyetlen feladata van, az inflációs cél elérése, és semmilyen külső hatás nem tudja eltéríteni feladatától.

Kulcskérdés a hitelesség

A jól működő jegybank elengedhetetlen feltétele ugyanis az intézmény hitelessége: ha a külső hatások miatt módosít céljain, akkor a forint árfolyama, és ezáltal az egész gazdaság sebezhetővé válna. Nem vonatkozik ez az inflációs céldátum kitolására, ez inkább a jegybank jelzése arról, hogy pontosan érzékeli, és figyelembe veszi a tőle független történéseket is.

A kormány és az MNB céljai azonban csak részben egyeznek egymással, bizonyos helyzetekben a monetáris és a fiskális politika között kódolva van a konfliktus. Bár Simor András kinevezése óta a jegybank és a kormány együttműködése - legalábbis a külső kommunikáció szintjén - harmonikus volt, a jelenlegi helyzetben a jegybank mégis a támadások kereszttüzében találta magát, meglepő módon mind a kormány, mind az ellenzék részéről.

A kormány politikailag érdekelt a jegybank kritizálásában

A kormányoldal felől érkező kritikák alapja tisztábban érthető: bár a magas infláció természetesen az ország vezetésének sem kedvez, rövid távon könnyebben tudja kezelni, mint a kamatemelés következményeit, sőt az infláció alultervezése régóta alkalmazott politikai trükk a költségvetés összeállítása során. A kormány azonban a régióban egyedülállóan alacsony gazdasági növekedés felgyorsításában érdekelt, ami ellen hat a magas alapkamat.

Ez politikailag is probléma a kormány számára, mivel az ellenzék régóta arra helyezi a hangsúlyt politikájában, hogy a jelenlegi rossz gazdasági helyzet megoldásának kulcsa a növekedés beindítása, a munkahelyteremtés: azaz pont azokon a területeken ront a helyzeten a jelenlegi monetáris politika, ami politikai szempontból kulcsfontosságú lenne a kormány számára. A kormány tehát a mai helyzetben már nem ragaszkodik annyira az inflációs cél eléréséhez.

Az elkövetkező időszakban a kormány vélhetően egyre élesebben kritizálja majd a jegybankot a monetáris szigor miatt, aminek két következménye lehet. A legvalószínűbb, hogy az MNB ellenáll a támadásoknak, továbbra is kiáll az inflációs cél mellett. Ebben az esetben a monetáris politika hitelessége növekszik, ugyanakkor a növekedés láthatja kárát, és intenzívvé válhat a kormány és a jegybank konfliktusa.

Mi lesz a forinttal?

Jóval kisebb a valószínűsége annak, hogy a jegybank enged a nyomásnak, hitelességét kockáztatva módosít az inflációs célon. Ez ugyanis növeli Magyarország monetáris kockázatait - mivel egy hiteltelen jegybank a piaci szereplők kedvezőtlen inflációs várakozásain keresztül önmaga is gyorsíthatja a pénzromlás ütemét, illetve nehezen tudja megvédeni a forintot a külső támadásoktól.

A jegybanki kamatemelés további lényeges hatása a forint árfolyamának jelentős erősödése. Ennek középtávon több negatív következménye is lehet. Egyrészt drágítja az exportot, amely az elmúlt időszakban a magyar gazdaság egyetlen motorja volt, másrészt kedvezőbbé teszi a devizahitelek felvételének kondícióit, melyek gyorsan növekvő aránya már ma is komoly probléma - erre maga a jegybank is többször felhívta a figyelmet.