A dollár átlagosan nem egészen 25 százalékkal gyengült a főbb külföldi valutákhoz képest 2002 eleje óta, az olaj pedig ugyanezen idő alatt jóval több mint az ötszörösére drágult - mondta az amerikai pénzügyminiszter. Paulson kommenárja akkor érkezett, amikor a Brent nyersolaj hordójának ára a történelemben először 146 dollár fölé drágult. Az újabb rekord azután született meg, hogy az USA kormánya az olajkészletek várakozásokat meghaladó mértékű csökkenéséről számolt be.
Ördögi kör
A Barclays Capital befektetési csoport nemrég kiadott londoni elemzése szerint "ördögi kör" alakult ki. A dollár árfolyamgyengülése önmagában hajtja felfelé az energiaárakat, mivel az olajexportőrök az alacsony dollárárfolyam kompenzációjára törekszenek, a befektetők pedig a nyersanyagokba menekülnek az infláció elől, különös tekintettel arra, hogy az amerikai reálkamat-szint 1980 óta most a legalacsonyab.
A magas olajár miatt az euróövezeti jegybank és más, inflációkövető jegybankok vonakodnak attól, hogy kövessék az amerikai Federal Reserve eddigi enyhítési kurzusát. Ráadásul a drága olaj korlátozza az amerikai kereskedelmi hiány csökkentésének lehetőségét, azzal együtt is, hogy az amerikai gazdaság lassul.
Mindezen tényezők még lejjebb nyomják a dollárt, és a visszahatási mechanizmus kezdődik elölről, állt a Barclays Capital londoni elemzésében, amely szerint a dollárgyengülés és az olajdrágulás most már egymást erősítő folyamattá vált.
Az amerikai pénzügyminiszter ugyanakkor gondosan kerülte a "recesszió" szót, és azt mondta: az amerikai gazdaságnak "továbbra is vannak erős részei", és "nagyon komoly a valószínűsége annak", hogy az év végén a jelenleginél gyorsabb lesz a növekedési ütem.