Vagyonalapok tőkésítik a nagybankokat

A brit Barclays bank, amelyet kissé megtépázott a "nem elsőrendű válság", szerdán 4,5 milliárd fontos (8,84 milliárd dollár) tőkeemelést jelentett be.

Az elemzés szerint a szuverén vagyonalapok szerepe igencsak megnőtt a subprime amerikai jelzálogadósi körből tavaly kiindult globális likviditási válság nyomán. Az ilyen típusú, főleg felzárkózó piaci - kuvaiti, szingapúri, Abu Dzabi-i, kínai - állami ellenőrzésű intézményi befektetők több mint 60 milliárd dollárnyi tőket fektettek megrendült helyzetű fejlett piaci - főleg amerikai és svájci - nagybankokba idén tavaszig, bőven vásárolva azok tőkeemeléséből.

A szuverén vagyonalapok olyan súlyú globális nagybankokat segítenek ki likviditással, mint a Citigroup, amelynek eddig 22 milliárd dollár tőkét nyújtottak - ezzel 12,7 százalékos részt szerezve e bankban -, vagy a Merrill Lynch, amely 12,2 milliárd dollár tőkeinjekciót kapott szuverén vagyonalapoktól, 23 százalékos részesedésért cserébe.

A számokból az látszik, hogy csak csupán a szuverén alapoknak jóval több pénzük van, mint amennyi értékpapír-leértékelődést, veszteséget - 1200 milliárd dollárt - összesen jósol a világ összes pénzintézetének a Goldman Sachs befektetési bank a "nem elsőrendű válság" miatt. És éppen a felzárkózó piaci állami tulajdonú vagyonalapok előszeretettel sietnek is a bajba került magánbankok segítségére, persze jóval a tavaly év eleji árak alatt vásárolva részvényeikből. Válságról tehát igazából aligha lehet szó a bankvilág egészében, annál inkább némi átrendeződésről.

Kormányok állnak az alapok mögött

Az ilyen típusú intézményi befektetők mögött ugyanis kormányok állnak. Ezek a fajta befektetési intézmények nem számítanak teljesen új jelenségnek a tőkepiacon. Piaci súlyuk azonban az utóbbi években rendkívüli mértékben megnőtt, ahogy egyes felzárkózó gazdaságok - főleg Kína és Oroszország - hivatalos devizatartalékai hatalmasra duzzadtak a robbanásszerű exportbővülés, illetve a rekordokat döntögető nyersanyagárak révén.

Piaci elemzők, sőt, a fejlett gazdaságú országok politikusai is azonban mind gyakrabban adnak hangot aggodalmuknak amiatt, hogy az állami irányítású befektetési alapok térnyerése politikai befolyásszerzésre is alkalmas.