Nincs messze a víz árutőzsdei bevezetése

Az emberiség hamarosan kifuthat az ivóvízből, ha a jelenlegi tempó mellett éli föl természetes készleteit. A mással nem helyettesíthető víz utáni igény egyre bővül, a növekvő kereslet pedig befektetési lehetőségeket teremt. A befektetők már most is "kék aranynak" hívják a vizet a tengerentúlon, amely után akár olyan hajtás is kialakulhat a nem is távoli jövőben, mint az olajért. Mindezt hamarosan a vízdíjak alakulásán is érzékelni fogjuk.

Az ivóvíz ára napjainkban még nem tartalmazza a rendszer fenntarthatóságához szükséges tételeket, vagyis a vezetékek elöregedése, az amortizáció hamarosan nagy probléma lehet. Az EU irányelve szerint azonban a vízdíjba be kell szervezni az amortizáció, az újrapótlás, sőt még a profit fedezetét is. Előreláthatólag a tagállamoknak 2011-ig kell az újfajta árképzési folyamatot kialakítaniuk. Mindez erőteljes, a szakértő szerint középtávon akár 50 százalékos vízdíjemelkedést okozhat.

A magyar vízközműrendszer igencsak decentralizált, az öt nagyobb regionális társulat mellett sok apró társaság is működik, amelyek gyakorlatilag nem képesek a szükséges tőke bevonására - mondja Kiss Péter. Ezért hamarosan konszolidálódhat az ágazat, vagyis a mini cégekből nagyobb társaságok alakulhatnak ki, ehhez Angliában is jó 10 év kellet.

Jól jövedelmező nagyvárosok

A magyar vízközműszektorban már több mint 10 éve jelen vannak külföldi érdekeltségek, amelyek akkor jelentek meg, amikor még olcsó volt a víz, és sokkal kevesebb szó esett a jövőbeli ellátási problémákról - mondta Kiss Péter. A legnagyobb külföldi befektetők (például a SUEZ Environment, Veolia Eau) láthatóan a leginkább jövedelmező nagyvárosok kiszolgálását tűzték ki célul (Budapest, Pécs, Szeged, Salgótarján). A befektetőket azért is szívesen látják, mert legtöbbször az üzemeltetéssel együtt átvállalják a hálózat felújítását, karbantartását is.

Az angolszász infrastruktúra-alapok hazájukban már régóta jelen vannak, de Kelet-Európa iránt csak az utóbbi időben érdeklődnek intenzívebben, miközben ebben a térségben alig ismerik őket. Ezek a befektetési alapok bizonyos tulajdoni hányadot szereznek a társaságban, de tulajdonképpen csak az osztalék motiválja őket, vagyis a működést nem befolyásolják. Az EU-tagság számukra mindenesetre jó garanciának számít, míg a térség azon országai, amelyek még nem uniós tagok, egyelőre nem részesülnek ebben a figyelemben.

A vízközműcégek iránti érdeklődést a pénzpiaci alapok gyengélkedése is motiválja, mivel a befektetők egyre szívesebben fektetnek nevesíthető, meghatározható, jól kalkulálható érdekeltségekbe. Ezek ráadásul természetes monopóliumok konkurencia nélkül, jól szabályozott közegben, garantált megtérüléssel. Bár a hozam kisebb, mint a részvények vagy az egyéb alapok esetében, de a kiszámítható, garantált működés jóval kisebb kockázatot is jelent.

Mindez a privatizációs forgatókönyvekben is változásokat hozhat, az eddigi szakmai befektetői preferencia eltolódhat a pénzügyi befektetők felé. A víz azonban szociálisan érzékeny terület, amelynek szabályrendszerében változások kellenek ahhoz, hogy a konszolidációhoz szükséges feltételek megvalósuljanak.

Tarthatatlan trendek

Napjaink élelmiszer-termelési és környezetvédelmi trendjei, folytatódásuk esetén a világ számos területén nagy valószínűséggel vezethetnek válsághoz - áll az International Water Management Institute legutóbbi jelentésében. "A világ kifut a vízből" - állapítja meg Jeffrey Sachs, az ENSZ Millennium Project vezetője, aki szerint radikális tervre van szükség a helyzet kezelése érdekében.

Az Amerikai Tudományos Akadémia szerint a Föld felszíne 400 éve nem volt ilyen meleg, és az elmúlt 100 évben úgy 1 fokkal emelkedett. Mindez nem tűnik soknak, de ahhoz elég, hogy alapvető változásokat idézzen elő a világ vízkészleteiben, nagy pusztulást az ökoszisztémában, erodálja a partvonalakat, kiszárítsa a víztározókat és masszív vízhiányt okozzon világszerte. Az Orosz Tudományos Akadémia vízügyi intézetének igazgatója, Viktor Danilov szerint a globális válság 2025-2030 körül realizálódhat.

Egyes országokban - például Izrael esetében - a víz már ugyanakkora kincs, mint az olaj. Szárazabb éghajlatú országokban óriási háborúk dúlnak, hogy ki milyen mennyiségű vizet vehet ki a folyó felső szakaszából. Vannak olyan országok is, amelyek bőséges vízkészlettel rendelkeznek, például Brazília, Oroszország vagy Kanada. Ezek az államok a jövőben valószínűleg speciális megállapodásokat kötnek majd a készletek megosztásáról más, vízhiánnyal küzdő országokkal.

Együttműködésre kényszerítve

Magyarországon belátható időn belül nem lesz ilyen gond, persze, az már most is látszik, hogy együtt kell működnünk a folyóink felső szakaszán élőkkel. Mindenesetre jó minőségű vízbázisunk megnöveli Magyarország felelősségét is. Egyre nagyobb a nyomás a vízbázisok megfelelő védelmének biztosítására, a szennyvizek modern, biológiai ártalmatlanítására. Az uniós víz-keretirányelv értelmében Magyarországnak 2009. december 22-ig részletes vízgyűjtő-gazdálkodási tervet kell készíteni, melyben a sérülékeny vízbázisok védelme kiemelt szerepet kap.

Az utóbbi időben a vízfelhasználás Magyarországon sokat csökkent, mivel a nagyobb díjak természetesen korlátozólag hatnak vissza a fogyasztásra. A 80-as évekhez képest országos szinten ma 30-40 százalékkal fogyasztunk kevesebbet. A díjak előrelátható növekedésével, és a környezettudatos magatartás elterjedésével a jövőben további fogyasztáscsökkenés várható, például takarékosabb háztartási gépek elterjedésével.