Zavargások miatt drágulhat a tea

A kenyai zavargások kapcsán nemigen gondolnánk, hogy hatásai akár a budapesti kávézókig, teaházakig is elérhetnek, pedig így van. Az afrikai ország a világ legnagyobb feketetea-ellátója, és ha a válság nem rendeződik hamarosan, az akár a tea drasztikus drágulását is okozhatja. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy az egyenlítői államban több millió ember egzisztenciája válhat bizonytalanná.

A kenyai tea történelme több mint 100 éve, 1903-ban kezdődött, amikor Indiából hozott magokból két holdon indult el a termesztés. Ezt azután további kísérleti farmok követték, 1928-ban pedig Kenya már a londoni teaaukcióra is küldhetett a termés javából. Akkoriban azonban a tea még drága luxuscikk volt, amit csak a gazdagok engedhettek meg maguknak. Annak érdekében, hogy leküzdjék a világválság miatt kialakult kedvezőtlen gazdasági körülményeket, amelyek a világ teaiparát is fenyegették,1933-ban nemzetközi korlátozásokat vezettek be. Ez fellendítette a tea árát, de csökkentette a kenyai export mennyiségét.

A második világháborút megelőzően a kenyai tea gyakorlatilag ismeretlen volt, és úgy tekintettek rá a piacon, mint alacsony minőségű, egyszerű termékre, és ez alapján is árazták. A teaexport a háború alatt is korlátozott volt, de a magasabb árak arra bátorították a termelőket, hogy a minőség rovására is növeljék a mennyiséget - ami persze nem feltétlenül tett jót a kenyai teának.

A második világháború után a kenyai tea jövője kedvező fordulatot vett. Az ültetési korlátozást Afrikában eltörölték - miközben Ázsiában fennmaradt -, ami a kenyai teatermesztést kimondottan kedvezően érintette. További pozitív hatást gyakorolt az ágazatra az is, hogy több nagymúltú teaország is befektetett az afrikai országban. Ezt az akkor stabilnak ígérkező politikai helyzet is támogatta, ráadásul akkor már nemzetközi pénzforrások is rendelkezésre álltak a termelés felfuttatásához.

A KTDA és a tudományos agrárkutatások támogatása forradalmasította az ültetést és az egész gazdálkodási gyakorlatot. Mindezek hatására a minőség mellett a mennyiség is emelkedett, ennek nagy lökést adott a londoni teaaukció újraélesztése 1952-ben, aminek szintén óriási pozitív hatása volt a kenyai teaiparra.

A mintaállam

A mostani zavargások a legnagyobb veszélyt éppen a fejlett kertkultúrára és mezőgazdaságra jelentik, ez pedig alaposan megrengetheti az eddig a régióban egyfajta stabil mintaállamnak tekintett Kenya gazdasági erejét. Bár a külföldi befektetőket elbizonytalanítja a helyzet, a kormány bízik benne, hogy a kivárás után nem fordulnak el a kenyai piactól - mondja az ország pénzügyminisztere. Az erős bázis segíthet átvészelni a zavaros időszakot, de egyelőre nem látszik az erőszak vége, így pedig egyre bizonytalanabb az eddig ígéretes gazdasági fejlődés fennmaradása.

A tea mellett a zöldségek, gyümölcsök és virágok exportja is sokat hozott a kenyai büdzsének, az úttorlaszok és a fegyveresek azonban valószínűleg kisebb-nagyobb zavarokat fognak okozni, ha másban nem is, a termékek szállításában. A fennakadások különösen a romlandó áruk termelőit érintheti érzékenyen (a tea nem ilyen), és hosszabb távon visszavetheti például a dísznövények exportját, amiben pedig Kenya Európa fő szállítója.

A mombaszai kikötővárosban tartandó teaaukció elhalasztása sem éppen kedvező jel, a versenytársak - például Malawi vagy Sri Lanka - ugrásra készen állnak ugyanis saját készleteik pozícióinak erősítése érdekében. Elemzők szerint azonban egyelőre korai lenne kongatni a vészharangot, az erőszaknak a gazdaságra gyakorolt hatását felbecsülni, hiszen a hatások átszűrődése a gazdaságba akár hónapokig is eltarthat. Egyelőre csak néhány napja tart az erőszak, ez pedig nem elég ahhoz, hogy az ország exportpartnerei új piacok után nézzenek - mondja egy afrikai befektetési elemző. A tea ára egyelőre nem ugrott meg, de a kenyai termelés csökkenése valószínűleg érezhetően emelné az árakat.