Törékeny a putyini gazdasági siker

Vlagyimir Putyin első elnöki ciklusának végefelé azt jósolta, hogy egy évtized alatt megkétszereződhet az orosz GDP. Bár ennek teljesülésére kevés az esély, sikertelenségről mégsem lehet beszélni. Az orosz export alig több mint egy évtized alatt csaknem négyszeresére nőtt, a GDP idén is 7 százalék körüli mértékben bővül. Igaz, ezt főleg a világpiaci olajárak támasztják alá. A posztputyini időszakra nézve biztató, hogy a befektetők a nehézségek ellenére egyre jobban megbarátkoznak a nem teljesen piaci elvek alapján működtetett modellel.

Mihail Hodorkovszkij rács mögött

Az 1990-es években az orosz közéletben sokat beszéltek az oligarchák szerepéről, a leggazdagabb orosz vállalkozókról, akiknek befolyása messze a gazdaság határain túlra, a politikai életbe is kiterjednek. Ezek az emberek a privatizáció révén óriási érdekeltségeket szereztek az energia- és a médiaszektorban. (Borisz Jelcin politikai ellenfelei azt állították, hogy ezek a befektetők segítették az 1996-os elnökválasztás megnyerésében, kampánya finanszírozásával és a tévécsatornáikon keresztül nyújtott támogatással, cserébe a példátlan politikai és gazdasági befolyásért.)

Az állami ellenőrzés az utóbbi időkben viszont ismét jelentősen nőtt az orosz gazdaságban, ezért úgy tűnik, hogy a gazdaság tartós növekedése az állam és a magánszektor egyfajta bizalom alapú kapcsolatán nyugszik. Az orosz üzletemberek óvakodnak a politikába keveredni, miután az ellenzéki politikai nézetekkel kacérkodó Mihail Hodorkovszkijt, a Jukosz olajvállalat korábbi fejét gyanús - de legalábbis erősen tisztázatlan - körülmények között, adó- és sikkasztási ügyekre hivatkozva elítélték és bebörtönözték Szibériában, miközben vállalatbirodalmát szétdarabolták, és legértékesebb részei állami irányítás alá kerültek.

Titokzatos szupergazdagok

Közvélemény-kutatások eredményei szerint az orosz utca embere ugyanazon oligarchákat nevezi meg legismertebbként, mint akiket évekkel ezelőtt is. Leggyakrabban Hodorkovszkij, Borisz Berezovszkij évekkel ezelőtt Londonba száműzött üzletember és Mihail Guszinszkij, szintén külföldön élő korábbi orosz médiamogul nevét említik.

Az orosz sajtó által összeállított gazdagsági listák nem igazán fedik a Forbes tekintélyes összeállítását, szakértők szerint azért, mert az orosz média csak ritkán publikálja számos gazdag orosz vagyonát, akik szeretnek inkább a háttérben maradni. Ez alól az egyik ritka kivétel Roman Abramovics, a londoni Chelsea futballklub tulajdonosa, és Csukotka orosz régiójának kormányzója, aki a Forbes idei világranglistáján a 16. helyet foglalja el a világranglistán. Eközben a listán szereplő oroszok száma egy év alatt 19-cel 53 főre gyarapodott, és a gazdagok és szegények közötti szakadék tovább tágult.

A leggazdagabb oroszok

(milliárd dollár)

Roman Abramovics	18,7
Szulejmán Kerimov	14,4
Vlagyimir Liszin	14,3
Vlagyimir Potanyin	13,5
Mihail Prohorov	13,5

Forrás: Forbes

Még nehezebb meghatározni azokat az új oligarchákat, akik állami tulajdonú társaságokban érdekeltek. A gyakran említett nevek között van Szergej Csemezov, a fegyverek külpiaci értékesítésével foglalkozó Rosoboronexport vezetője; Alexei Miller, a Gazprom feje; Vlagyimir Jakunyin, az orosz vasút elnöke; illetve Vlagyimir Bogdancsikov, a Rosznyeft olajvállalt vezére. A legbefolyásosabb öt üzletember mind állami tulajdonú cégeknél dolgozik, amely egyes piaci elemzőket az "állami oligarchák" terminus bevezetésére sarkallta, bár nevük és a gazdaságban betöltött szerepük az átlagos orosz polgár előtt szinte teljesen ismeretlenek.

Az új oligarchák jogai, motivációi és felelőssége eltér a nagy orosz magánbefektetőkétől. A 2000-es évek elején új emberek kerültek az orosz politikai elit köreibe, ez pedig az üzleti elitbe való integrálódásukhoz is vezetett. A legnagyobb különbség az új oligarchák és az 1990-es évek "első generációja" között talán az, hogy a maiaknak minden fontos döntésükhöz kormányzati jóváhagyást kell szerezniük.

A legbefolyásosabb új oligarchák

Alekszej Miller	Gazprom
Vlagyimir Jakunyin	Orosz Vasutak
Szergej Csemezov	Rosoboronexport
Roman Abramovics	befektető, kormányzó
Anatolij Csubajsz	korábbi miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter

Forrás: Nyezaviszimaja Gazeta

Az üzletemberek érdeklődését alaposan felkeltette a magántőkét is bevonó ppp-konstrukciók (public-private partnership) gyarapodása az utóbbi időben. Ez néhány olyan nagy befektetést is segített beindítani - például infrastrukturális projekteket -, ahol egyébként a magánszektor számára nem volt adott a nyereségesség lehetősége. Az is kétségtelen azonban, hogy az állam egyre inkább egy a szereplők között, és sokszor a saját érdekei alapján alkotja a törvényeket. Ráadásul számos orosz támogatja az állam növekvő üzleti befolyását is, mintegy jogos válaszul az előző évtized tisztességtelen magánosítási folyamatára.

Stabil a központi hatalom - Putyin-hívők akciója

Egyik oldalról sok tényező - így az állami kontroll, a korrupció és a tulajdonjogok tiszteletben tartásának hiányzó garanciája - határt szabhat Oroszország gazdasági fejlődésének. Másrészt vannak a fejlődést segítő faktorok is, mint a globális integráció, amely külföldi tőkebefektetéseket hozott az országba, az egyre átláthatóbb pénzügyi és társasági irányítás, és az újonnan alapított üzletek stabil növekedése. Az orosz gazdasági fejlődés jövője végső soron attól függ, hogy e folyamatok közül melyik érvényesül inkább.

Egyes elemzők szerint az orosz növekedésre a legnagyobb veszélyt maga az orosz gazdaságpolitika, és annak esetleges változása jelentheti, így egyes reformok visszafordulása, valamint az attól való félelem, hogy az orosz kormányzat esetleg az energiaszektoron kívüli (is) terjeszkedésbe kezd. Így már több előrejelzés arra figyelmezteti Moszkvát, hogy az orosz gazdaság nehézségekkel szembesül a jövőben, ha nem teszi piacibbá gazdaságát. A kormány előtt álló egyik legfontosabb feladat a magántőke és az állam együttműködésének olyan formát találni, amely tartósan biztosítja az óriási ország gazdasági növekedését.