Szlovákia nem mond le a Dunaszauruszról

Az eredetileg villamos energia termelésére, a dunai hajózás javítására és árvízvédelmi céllal megtervezett rendszer alapjában véve a megújuló energiaforrásnak számító vízenergiára támaszkodott volna, mégis, olyan társadalmi ellenállásba ütközött, amihez hasonló sem övezte a Paksi Atomerűmű megépülését. Szlovákia viszont jó ötletnek tartja, és kártérítési igény benyújtását fontolgatja. Ennek azonban semmi realitása, nem mellesleg azért, mert a magyar álláspont szerint a mi anyagi veszteségeink nagyobbak.

A Bős-Nagymarosi Projekt alapvető hiányossága volt, hogy 1998 előtt egyáltalán nem készültek átfogó, a természeti tőke értékváltozásával is kalkuláló komplex költség-haszon elemzések - olvasható Bartus Gábor környezetgazdász költség-haszon elemzésben, aki a bős-nagymarosi vízlépcső ügyéért felelős kormánymeghatalmazott tanácsadója és a szlovák-magyar kormányközi Gazdasági Szakértői Munkacsoport magyar tagozatának vezetője.

A természeti tőke csökkenésre vonatkozó első számításokat 1997-98-ban végezték a Budapesti Közgazdaságudományi Egyetemen, ám a keretmegállapodás-tervezetet még azelőtt véglegesítették 1998 februárjában, hogy ennek az elemzésnek az eredménye megszületett volna, s így a döntés-előkészítők tisztábban lehettek volna a Szigetköz természeti kincseinek közgazdasági értékével. A legtöbb részletes számítás és az elemzések 1998 és 2002 között készültek.

Monstrum csekély teljesítménnyel

A vízerőmű összesített tervezett kapacitása nem egészen 900 megawatt lett volna, amiből Magyarország "a legjobb esetben" - és a pilismaróti gát megépülése esetén - 50 százalékkal részesülhetne. Összehasonlításul, az ország áramfogyasztásának 40 százalékát fedező Paksi Atomerőmű teljesítménye körülbelül 2000 megawatt, vagyis a Dunaszaurusz ennek legfeljebb negyedét-ötödét hozhatta volna Magyarország számára. Egy ilyen óriási építmény esetében ez ma már igen csekély teljesítménynek számít. Mégis, napjainkban, amikor a megújuló energiaforrások szerepe egyre felértékelődik, elgondolkodtató, hogy a bős-nagymarosi terv a vízenergia hazai megítélését egységesen kedvezőtlen irányba tolta. Olyannyira, hogy a vízenergia hasznosítását célzó későbbi tervek realitását is minimálisra csökkentette Magyarországon - mondja Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetője.

Igaz, az ország amúgy is szegény vízenergiában, de például a tározó megépülése sokat javított volna a később épülő hazai szélerőművek szabályozhatóságán - mondja Hegedűs. A szakértő szerint amellett, hogy "méla undor" uralkodik a közvéleményben a vízerőmű iránt, az egyéb megújuló energiaforrások fejlesztése sem halad a megfelelő mértékben, miközben az Európai Unió ránk nézve is irányadó, grandiózus zöldenergia-célokat fogalmazott meg.

Nem racionális megoldás

A vízenergia megfelelő felhasználása energiatermelésre minősülhet környezetbarát megoldásnak; ennek azonban fő feltétele, hogy decentralizáltan, kis méretben alkalmazzák, így ugyanis elkerülhető a nagymértékű környezetrombolás - nyilatkozta Domina Kristóf, az Energiaklub munkatársa az [origo]-nak. Ennek sajnos Magyarországon nem adottak a feltételei, minthogy nincsenek nagy hegyek, így jelentős esésű folyók sem. Mindennek fényében Magyarországon érdemben nem számolhatunk a fenntartható vízenergia-hasznosítás bővülésére.

Nagy méretű erőmű így az Energiaklub megítélése szerint csak igen jelentős környezetrombolás árán, valamint rendkívül nagy költséggel lenne megvalósítható, így nem tekinthető racionális megoldásnak. S ami ennél talán még fontosabb: szükség sincs erre. Magyarország rendkívül jó adottságokkal rendelkezik a megújuló energiaforrások területén (nap, szél és geotermikus energia, illetve biomassza), amelyek decentralizált kiaknázásával az energiaigény túlnyomó része biztosan kielégíthető.

Legalább ekkora jelentősége van az energiahatékonyságban rejlő lehetőségeknek. Példaként Dánia említhető: az elmúlt 20-25 év során a dán GDP a kétszeresére emelkedett úgy, hogy közben az energiafelhasználás egyeltalán nem nőtt. Való igaz, a dánok nem újabb és újabb nagyerőművek építésre fordították a fejlesztési forrásokat, hanem e célra (az energiahatékonyság növelésére) használták fel azokat - érvel a civil szervezet.

A szlovákok erőltetnék

A két ország a Hágai Nemzetközi Bíróság 10 évvel ezelőtti ítélethirdetése óta folyamatosan tárgyal egymással, ezért a magyar fél számára érthetetetlen, miként vetődhetett fel, hogy bárki hátráltatná a tárgyalási folyamat előrehaladását - mondta az [origo] érdeklődésére Kovács György, a Bős-Nagymarosi Tárcaközi Bizottság titkára, szakmai főtanácsadó. Ráadásul idén sikerült megállapodni a vízgyűjtőkre vonatkozó vízgazdálkodási megoldás-változatok stratégiai környezeti vizsgálatáról is - teszi hozzá.

Azt azonban a szakértő is elismeri, hogy néhány kérdésben a két fél gyökeresen máshogy látja a hágai ítéletből eredő jogokat és kötelezettségeket. Míg például a magyarok szerint az ítélet állást foglal a nagymarosi vízlépcső szükségtelenségéről, addig a szlovákok ragaszkodnak ehhez. Magyarországot azonban nem lehet erre kötelezni - és ez a nemzetközi jogi szakirodalom egységes álláspontja is - állítja Kovács György.Többet ér a természeti tőke

Újabb forduló jöhet Hágában

Az ügy lezáratlansága a magyar álláspont szerint veszélyezteti a szigetközi élővilágot, bizonytalanságot okoz a Duna melletti fejlesztési tervekben, és akadályozza az EU Víz Keretirányelvében foglalt vízgyűjtőgazdálkodái tervek elkészítését is - ez utóbbi miatt az EU akár újabb jogi csatornát is nyithat.

A szlovák megbízott szerint viszont a Szigetköz problémája leválasztható a vízlépcsőéről. Ha a felek nem tudnak megállapodni, nem zárható ki egy újabb hágai forduló lehetősége sem, vagy az EU valamelyik szervének segítségül hívása. Kovács György arra még csak közelítő jóslást sem mert adni, hogy mikorra juthat megoldási fázisba az ügy. Szerinte már az is eredmény lenne, ha a stratégiai környezeti vizsgálatok a nyár folyamán lezajlanának. A szakértő szerint az azonban jó jel, hogy a diskurzus egyik országban sem a politikai arénában zajlik, hanem szakmai alapokon.