Törvényben szabályozzák a kisajátítást

Az eddig törvényerejű rendeletben szabályozott kisajátításról törvényt terjesztett az Országgyűlés elé az igazságügyi és rendészeti miniszter - a javaslat szövege a parlament honlapján olvasható. A jogalkotást az Alkotmánybíróság két döntése indokolta.

Az Alkotmánybíróság 2005-ben hozott határozatot arról, hogy az Országgyűlés hozza összhangba a kisajátítás szabályait az alkotmánnyal. Egy évvel később az építési törvényben semmisítette meg a kiszolgáló- és lakóút lejegyzés - mint kvázi kisajátítás - szabályait. Mindkét jogsértő helyzet reparálására ez év június utolsó napját jelölte meg végső határidőnek az Alkotmánybíróság.

A kisajátításról szóló, 1976-ban született törvényerejű rendelet - ezt az akkori Elnöki Tanács hozta - a kisajátításról annyit mondott, hogy arra közérdekből kerülhet sor, de nem határozta meg azt, hogy mi számít közérdeknek (azt a hatóság alkalmanként döntötte el). Miután a tulajdon elvonása érzékenyen érinti azokat, akik kénytelenek azt elviselni, így csak kivételesen, akkor pedig közérdekű célból, törvénybe foglalt feltételek esetén, azonnali és feltétlen kártalanítás mellett kerülhet sor kisajátításra.

A törvényjavaslat a kisajátítás közérdekű céljait 15 pontba foglalja. A sorból kiemelendő a honvédelem, a terület- és településrendezés, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, az energiatermelés (de csak 50 megawattnál nagyobb kapacitás kiépítése esetén), az elektronikus hírközlési szolgáltatás, a természetvédelem és a vízgazdálkodás.

Minden esetben feltétel, hogy a közérdekű célra csak az adott ingatlan legyen alkalmas, illetve ha több ingatlan is megfelelő, akkor a másik ingatlanon nagyobb sérelemmel járjon a közérdekű cél megvalósítása. A közösségi előnyök mindenképpen meg kell, hogy haladják a tulajdon elvonásával járó kárt.

Fő szabályként a terület egy része is kisajátítható, de az egészet igénybe kell venni, ha a maradék rész kisebb a helyben szokásos legkisebb teleknagyságnál, illetve a visszamaradó rész az eredeti céljára nem hasznosítható.

A kártalanítás összegét a helyben kialakult forgalmi érték alapján kell meghatározni. Amennyiben nincs helyi ingatlanforgalom, akkor a telek településen belüli fekvését, közművesítettségét kell alapul venni, illetve termőföld esetén a művelési ág és a jövedelmezőség a kiindulási alap. A kártalanítás pénzben történik, de vannak kivételek.

Például a tulajdonos megegyezhet a kisajátítást kérővel abban, hogy ez utóbbi csereingatlannal kártalanítja. Amennyiben a csereingatlan többet ér a kisajátítottnál, akkor a különbséget a tulajdonosnak kell megfizetnie. Lakás kisajátításakor is fő szabály a cserelakás biztosítása.

Magát a kisajátítási eljárást az ingatlan fekvése szerinti közigazgatási hivatal folytatja le. Ez ellen bírósági felülvizsgálatot lehet kérni az ingatlan fekvése szerinti megyei bíróságon. A bíróságnak a kereset megérkezte utáni 45 napon belül tárgyalást kell tartania. A kisajátított ingatlan csak a kérelemben megjelölt célra használható fel. A közigazgatási hivatal az eljárás lezárulta előtt engedélyezheti az előmunkálatokat.

A másik alkotmánybírósági határozatnak eleget téve ugyanebben a törvényben javasolja módosítani a miniszter az építési törvényt. A kiszolgáló- és lakóút lejegyzéssel kapcsolatban az volt az Alkotmánybíróság problémája, hogy az építési hatóság lényegében saját belátása szerint rendelhette azt el, holott egy telek út céljára történő igénybe vétele is lényegében kisajátítás.

Így az általános eljárást kivételessé kell tenni, akár a kisajátítást. A módosított szöveg úgy hangzik, hogy a településen fekvő ingatlanok megfelelő megközelítése érdekében az építési hatóság a telkek egy részét - kisajátítási eljárás nélkül - kiszolgálóút céljára igénybe veheti. Az igénybe vett telekrészért a kisajátítás szabályai szerinti kártalanítás jár.