Korrupció emészti az iraki újjáépítési segélyt

Az USA 18 milliárd dolláros iraki rekonstrukciós programja a végéhez közeledik. A nyerészkedés, a korrupció, a rossz gazdálkodás és az állandó fegyveres lázongás azonban mind szerepet játszott a pénzek ellenőrizhetetlen szétfolyásában. Például egy 3 millió dolláros munka megszerzéséhez olykor ennek az összegnek akár a felét is vesztegetésre kell fordítani.

Az iraki üzleti elit nagy része áttelepült Jordániába, hogy tovább működtessék azt, ami otthon hagyott üzleteikből maradt. Egy iraki üzletember, aki azért szökött Jordániába, mert négy fegyveres a saját lakásából próbálta meg elrabolni, és csak szomszédja háztetőjére ugorva tudott egérutat nyerni, azt mondja: "A maffia vagy a bandák olyan embereket is alkalmaznak, akik kijelölik az emberrablás célpontját, sőt még becslést is adnak, hogy ezt és ezt az áldozatot mennyire értékelik dollárban."

Egy másik iraki üzletember, aki 15 bolttal rendelkezik szerte Irakban, a közelmúltban hármat bezárt Bagdadban, mert a dolog túlzottan veszélyessé vált. A mindent átható korrupció miatt elment a kedve az újjáépítéstől. Ahhoz ugyanis, hogy valaki egy 3 millió dolláros munkához juthasson, olykor ennek az összegnek akár a felét is vesztegetésre kell fordítani - mondta az üzletember. Az iraki politikusok állandó fluktuációja is a korrupció újratermelődését okozza. Mióta a szuverenitást visszanyerték, három különböző kabinet volt már hivatalban.

Senki sem tudja, mennyi olaj van a csövekben

Az olajból származó bevételek, amelyek újjáépíthetnék az országot, szintén ellenőrizhetetlenek, mivel az amerikai technikusok elmulasztották a megfelelő mérőkészülékeket felszerelni, miután a háború után felújították a vezetékeket és a kutakat. Így aztán senki sem tudja pontosan, mennyi nyersolajnak kellene is lennie a rendszerben.

Egy Szaddám Huszein alatt szolgáló olajminiszter azt mondja, az amerikaik azokon a part menti olajcsapokon is elfelejtették beszerelni a számlálókat, amelyek Irak nyersolajexportját is kezelik. Ezeket egyébként hetek alatt néhány millió dolláros ráfordítással fel lehetne szerelni, állítja az egykori miniszter; és így Iraknak senkitől nem lenne szüksége pénzadományokra, kölcsönökre vagy segélyekre. David Nash egyetért azzal, hogy a mérést valószínűleg meg kellett volna oldani, de azzal védekezik, hogy nagyon sok teendő volt, prioritások nélkül.

A segélyre szánt pénzek sokszor a fegyveres lázadókhoz kerülnek

Időközben az USA 18 milliárd dolláros iraki rekonstrukciós programja a végéhez közeledik, a forrásokat ugyanis szeptember végéig ki kellett osztani. Az iraki újjáépítésért felügyelő különleges ellenőr, Stuart Bowen az elmúlt éveket azzal töltötte, hogy jelentéseket írt a kongresszusnak arról, hogyan használták fel az amerikai pénzeket. Véleménye szerint most az iraki kormányzati korrupcióra kéne figyelmet fordítani. "Én úgy hívom, a második felkelés. Az a pénz, amit ellopnak nem egyszerűen a bűnözőket gazdagítja, hanem gyakran egyenesen a fegyveres lázadókat tőkésíti."

Nyerészkedés, korrupció, rossz gazdálkodás és az állandó fegyveres lázongás mind szerepet játszanak a pénzek ellenőrizhetetlen szétfolyásában. Az újjépítés vezetője szerint azonban tévednek, akik a 18 milliárd dolláros erőfeszítést kritizálják. "Lefolytattunk egy 18 milliárd dolláros építési programot az országban, és 2200 nagy projektet sikerült befejeznünk 3 év alatt, így, azt hiszem, inkább hősök vagyunk. Akik állandóan kritizálnak minket, hol voltak akkor, amikor segítség kellett?"