Ősztől csak igazolvánnyal lehet lobbizni

A nemrég elfogadott lobbi-törvény nem változtat sokat a helyzeten, ráadásul a ma használt kiskapukat is nyitva hagyja - állítják a szakértők. A törvény hibái közé tartozik például, hogy az összeférhetetlen személyek közül "kifelejtették" a volt államigazgatási dolgozókat.

A helyszín többnyire étterem, magánparti, vadászat és a teniszpálya

Ráadásul a lobbitevékenységet végző szervezeteknek elenyésző részét alkotják a profi, megrendelésre dolgozó lobbi-, illetve kommunikációs tanácsadó cégek. A "piac" hazánkban is nagyrészt különféle gazdasági társulásokból (közülük az egyik legnagyobb lobbierőnek az Amerikai Kereskedelmi Kamarát [AMCHAM] tartják), szakmai szövetségekből és civil szervezetekből áll. Ez utóbbiak előtt először 1994-ben nyílt meg az Országház kapuja, és az Országgyűlés Civil Irodája 2002 óta vezeti a jelenleg mintegy hétszáz érdekszervezetet tömörítő "civil lobbilistát".

Ami a profikat illeti, meg kell különböztetni az egyszemélyes, kormányzati kapcsolatokkal rendelkező kijárókat, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően dolgozó cégeket, valamint a nagyvállalatok vezetőit - mondta Szűcs Ervin, a Weber Shandwick hazai ügyvezetője.

A multik, de néhány hazai nagyvállalat is rendelkezik úgynevezett kormánykapcsolati igazgatóval, akinek lényegében a lobbizás a fő feladata. Szűcs szerint legfeljebb öt valóban profi érdekkijáró cég létezik a hazai piacon, amelyek jellemzően multinacionális kommunikációs vagy reklámcégek itteni leányvállalatai. A lobbizás egybevág a sajtókapcsolatokért, promóciós megjelenésekért felelő cégek alaptevékenységével. A kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy - egybehangzó vélemények szerint - tisztán lobbizásból Magyarországon még nem lehet nyereségesen működtetni egy céget.

A piac kiforratlanságára utal az is, hogy Magyarországon a megválasztott képviselőkhöz, köztisztviselőkhöz és kormányzati szférához való hozzáférés még csak meg sem közelíti az angolszász-amerikai viszonyok nyitottságát - véli Topolánszky. Az Egyesült Államokban lobbitapasztalatokat is szerzett szakember jellemző példaként említi: amikor Washingtonban levelet írt Clinton elnöknek vagy betelefonált Gore alelnök irodájába, három napon belül mindig kapott hivatalos visszajelzést, Magyarországon viszont többször előfordult, hogy ismert érdekkijárókkal még azt sem közölték, a megkeresett tisztségviselő hajlandó-e meghallgatni őt.

A lobbisták gyakran mennek a parlamentbe

Az Első Magyar Lobbiszövetség 2004-es felmérése szerint az általuk megkeresett lobbisták közel kétharmada járt több-kevesebb rendszerességgel a parlamentben, az érdekérvényesítés fő terepének döntő többségük (83 százalék) a minisztériumokat és a helyi szakhatóságokat tartotta. A parlamenti érdekérvényesítésben a képviselők megkeresése bizonyult a legfontosabbnak, a bizottsági ülésekre már jóval kevesebben ülnek be. A nagyvállalati érdekkijárók körében az M&H Communications még 2001-ben végzett felmérést: eszerint a hazai cégek több mint 90 százaléka azért lobbizik, mert anélkül nem tudná elérni üzleti céljait. Érdekérvényesítésük fő terepei pedig az üzleti ebédek, a magánpartik, a vadászatok és a teniszpályák - olvasható a Népszabadságban.

A lobbiszövetség kimutatása szerint 2003-2004-ben ugrott meg először a parlamentben a lobbiszervezetekhez köthető interpellációk és javaslatok száma. Azonban már a 2001-es távközlési törvénynél is a több mint hatvan módosító javaslat némelyike szóról szóra megegyezett bizonyos távközlési cégek ajánlásaival.

A lobbista díjazása természetesen a megbízás függvénye. Állandó, reprezentatív feladat kapcsán 30-40 euró az órabér, de komolyabb szakmai konzultációknál ez már gond nélkül felszalad 600-700 (160-190 ezer forint) euróra. Az egyes eseti megbízások nyomán a sikerdíjaknak már csak a csillagos ég és a megállapodás szab határt.