Két fordulóban döntött a monetáris tanács

A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa június 19-én tartott legutóbbi kamatdöntő ülésén kétfordulós szavazásra került sor a szükséges többség elérése érdekében. A 13 jelen lévő tag a második körben 8:5 arányban döntött a 25 bázispontos kamatemelés mellett.

A tanács rendkívül megosztott volt, a változatlan kamat mellett csakúgy szóltak érvek, mint a 25, illetve az 50 bázispontos kamatemelés mellett.

A kamatok változatlansága mellett öten szavaztak: Bánfi Tamás, Bihari Péter, Csáki Csaba, Neményi Judit és Oblath Gábor.

A 25 bázispontos és az 50 bázispontos kamatemelést 4-4 tag támogatta az első körben, s mivel a döntéshez a jelen lévő tagok többségének azonos szavazata szükséges, nem volt meg a többség, így a szavazást meg kellett ismételni.

A második körben az első szavazásnál az 50 bázispontos emelésre szavazó tagok (Járai Zsigmond, Adamecz Péter, Auth Henrik és Szapáry György) különvéleményük rögzítése mellett, a döntés meghozatala érdekében a 25 bázispontos kamatemelést támogatták. Így a kamatemelési határozat Járai Zsigmond, Adamecz Péter, Auth Henrik, Bihari Vilmos, Hardy Ilona, Kádár Béla, Kopits György és Szapáry György többségi szavazatával született meg.

A döntés nyomán a jegybanki alapkamat 6,25 százalékra nőtt június 20-tól.

A testület július 24-én tárgyalja ismét a kamatok kérdését, a piac rendkívül megosztott, 0-200 bázispontos emelésig mindenre előfordul érvelés.

A makrogazdasági információk és a pénzügyi piaci helyzet áttekintése után a tagok egyetértettek abban, hogy "a bejelentett fiskális intézkedéscsomag a költségvetési egyenlegre és ez által a külső egyensúlyra gyakorolt hatását tekintve jelentősnek mondható". Az is elhangzott, hogy a bejelentett intézkedés-csomagnak az egyensúlyi folyamatok várható alakulására gyakorolt hatásához képest kedvezőtlen volt a piaci fogadtatása. A hosszú állampapírhozamok növekedtek, a forint leértékelődött.

Egyesek szerint a negatív piaci reakciót nem a meghirdetett lépések váltották ki elsősorban, hanem a 2006-os hiány ezzel együtt bejelentett jelentős korrekciója, valamint egyéb tényezők, mint például a magyar állampapírok leminősítése.

Mások úgy gondolták, hogy a kiigazítási csomag szerkezete miatt csalódottak a befektetők. A hiánycsökkentés ugyanis elsősorban adóemelésekre és egyéb állami bevételek növelésére támaszkodik, és egyelőre kevés olyan elemet tartalmaz, amely az államháztartás kiadási oldalának átalakítása irányába mutat.

Egyetértés volt a tagok körében abban, hogy a bejelentett kiigazítási program több csatornán keresztül gyakorol hatást az inflációra. Ez bonyolult helyzetet teremt a monetáris politika számára.

A vélemények megoszlottak arról, hogy a 2007-ben egyszeri tényezők miatt jelentősen megemelkedő infláció visszatér-e a jegybank háromszázalékos célja közelébe 2008-ban.

A kamat szinten tartását egyes tagok szerint indokolja, hogy egy kamatemeléssel az MNB megkérdőjelezné az intézkedések hitelességét, és rontaná a költségvetési kilátások piaci megítélését. A jelenlegi változékony pénzpiaci helyzetben nem egyértelmű, hogy a szinten tartás vagy a kamatemelés képes inkább megnyugtatni a befektetőket. A kamatok megemelése akár fel is gyorsíthatja a befektetők kötvényeladásait és pozíciózárásait.

A kamatemelés mellett érvelők ezzel szemben hangsúlyozták: fennáll a veszélye annak, hogy a monetáris politika aktív beavatkozása nélkül az inflációs várakozások magasabb szinten ragadhatnak be. Ha ebben a helyzetben a jegybank túl hosszú ideig tanúsít kiváró magatartást, könnyen elveszítheti hitelességét a piac szemében, amit később csak nagyobb kamatemeléssel tudna visszaszerezni.

Az inflációs várakozások "lehorgonyzása" érdekében a monetáris politikának minél előbb jelzést kell küldenie a gazdasági szereplőknek, hogy a monetáris tanács továbbra is mindent megtesz a kiszámítható, alacsony inflációs környezet fenntartása érdekében - rögzíti a jegyzőkönyv.

A kamatemelést indokolja az a körülmény is, hogy a nemzetközi befektetői környezetben mára már világossá vált a trendforduló. A globális likviditásbőséggel és a magas befektetői kockázatvállalással jellemzett időszak nagy valószínűséggel véget ért.

Az inflációs kockázatok miatt tovább emelkedő európai és amerikai kamatok hatására a befektetők csökkentik részvételüket a kockázatosabb piacokon, ami a forintbefektetéseket is kedvezőtlenül érinti. A magyar piacok szempontjából releváns országok kamatemelési ciklusa miatt is indokolt a forintkamatok növelése.

A kamatemelést támogatók közül egyesek azt az álláspontot képviselték, hogy jelenleg elegendő egy mérsékelt, 25 bázispontos kamatemelés, hogy a bank jelezze, figyel az inflációs kockázatokra. Mások úgy vélték, hogy a megemelkedett hozamelvárás miatt a bank legalább 50 bázispontos kamatemeléssel tudna a gazdasági szereplők számára egyértelmű jelzést küldeni.