A távhőt drágítja a hatósági gázár

Vágólapra másolva!
A nagyfogyasztói földgáz jóval drágább a lakosságnak szolgáltatott gáznál Magyarországon - az unióban példátlan módon. Így, mivel a távhőszolgáltatók is drágábban kapják a földgázt, a távhővel való fűtés aránytalanul költségesebb a közvetlenül földgázzal történő lakossági tüzelésnél.
Vágólapra másolva!
Fotó: MTI
A leválás és az átállás még mindig körülményes és költséges

Mindezek ellenére a távfűtés lakossági ügyfeleinek száma alig csökken. Ez azonban annak köszönhető, hogy ugyan a szolgáltató szabadon választható, de a leválás és az átállás körülményes (a tulajdoni közösség hozzájárulása szükséges a leváláshoz) és költsége relatíve még mindig magas.

A távhőszolgáltatás másik fontos költségét a gőz képezi. A privatizált és új beruházásként létesített hő- és villamosenergia-termelők értékesítési áraikban a költségek elismerése mellett garantált profitot is élveznek, míg a távhő-szolgáltató ezt nem tudja automatikusan érvényesíteni. Az egyébként igen hatékony kapcsolt áramtermelés egyik előfeltétele, hogy a keletkező hőt valamilyen formában hasznosítsák, s erre a távfűtés és egyéb hőszolgáltatás kézenfekvő megoldást nyújt. Ha a hőt nem lehet felhasználni, akkor a kapcsolt energiatermelés valójában nem hatékony, s nem jelent környezetvédelmi előnyt. Ennek ellenére a hatósági árszabályozás az átvett hő árában ezt a hatékonysági előnyt csak mérsékelten érvényesíti.

Fő gazdálkodási mutatók

A távhőszolgáltatók adatai alapján a hazai távhőcégek ügyfelei 72,6 százalékban a lakossági, 13,4 százalékban az önkormányzati, kommunális és 14 százalékban a vállalati körből kerülnek ki. Ebből a 3 körből az elmúlt években egyedül az üzleti fogyasztók esetében tapasztalható némi bővülés.

A távhőszolgáltatók nettó árbevétele - 1998. évi áron - 1998-2003 között 4 százalékkal csökkent, míg a teljes energia ágazaté ugyanezen időszak alatt 3 százalékkal nőtt. Ezzel összhangban a távhőcégek nyereségrátája - 2002. évet kivéve - rendre elmarad az energiaipari vállalatok átlagos nyereségességétől, és a saját tőke hiánya miatt a külső finanszírozási igény is egyre növekszik.

A hosszú lejáratú kötelezettségek a távhő ágazatban 2003-ban 28 milliárd forintot értek el, ami közel ötszöröse a hat évvel korábbi értéknek. Ez azt tükrözi, hogy az időközben megvalósított nagy összegű beruházásokat csak hitelből tudták finanszírozni.

A KSH adataiból az is látható, hogy a távhőszektorban a foglalkoztatottak száma a vizsgált 7 év alatt mintegy 5,6 százalékkal, 2600 fővel csökkent, ami hatékonyságjavulásra utal. A hatékonyságméréshez kapcsolódóan a távhőcégek körében felmérést is készítettünk, amelynek eredményei azt mutatják, hogy a hazai távhőszolgáltatás vezetéki hővesztesége európai összehasonlításban nem túl magas: 2004-ben 10,4 százalék volt, ami közel ugyanakkora, mint például a berlini és csak 3 százalékponttal marad el a bécsi hálózat egyes részeitől, ahol az érték 7 százalék, és amely az EU-ban is az egyik legalacsonyabb.