Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Bár Európában már 2000-ben elfogadták, nálunk csak idén indulhat el az üvegházhatás csökkentése érdekében a szén-dioxid-kibocsátási kvóták kereskedelme. Az emissziókereskedelem üzletnek sem utolsó, amit néhány héten belül már Magyarországon is meg lehet tapasztalni.
A nagy, húsz megawattnál nagyobb teljesítményű tüzelőberendezéssel rendelkező létesítmények, csak engedély birtokában folytathatnak szén-dioxidkibocsátó tevékenységet. Az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerében az erőművek, olajfinomítók, kokszolók, a vaskohászat és acéltermelés, a cement-, mész-, üveg-, és építőanyag-gyártás, illetve a papíripar üzemei vesznek részt. Az engedély egyik legfontosabb feltétele, hogy a létesítmény üzemeltetője igazolhatóan képes legyen szén-dioxid kibocsátásának számon tartására és bejelentésére, ami nagyrészt a későbbiekben is feladata lesz (persze külső szervezetek fogják azt igazolni).
Az érintett létesítményeknek minden évben az előző évi tényleges üvegházhatású gáz-kibocsátásaiknak megfelelő mennyiségű kibocsátási egységet kell átadniuk az államnak. A kibocsátási egység nem más, mint egy tonna szén-dioxid kibocsátását lehetővé tevő kibocsátási jogosultság. Ez tulajdonképpen egy virtuális egység, ami 2005. január elsején, 6 eurós árfolyamon indult, jelenleg pedig 25 és 30 euró/tonna körüli árfolyamon fut.
A kibocsátási egységek nagy részéhez úgy jutnak a létesítmények, hogy az állam minden évre meghatározza a kibocsátáskereskedelemben részt vevő vállalatok maximális összkibocsátását. Az állam az ország számára rendelkezésre álló kvótamennyiség (körülbelül 94 millió tonna) 98,5 százalékát, a tárgyév elején ingyen szétosztja a rendszerben részt vevő létesítmények között. A többi (1,5 százaléknyi) egységet az államnak módja van pénzért, aukció formájában átadni a létesítményeknek.
Az átadáshoz szükséges egységmennyiség összegyűjtése érdekében a létesítmények a szétosztottakon felül vásárolhatnak egységeket, illetve, ha szabad, azaz tényleges kibocsátással nem fedett egységük van, azt el is adhatják (ha például valamely támogatott fejlesztéssel sikerült csökkenteni a kibocsátást). A kibocsátási egység tulajdonosa egységét szabadon eladhatja az EU-n belül bármely természetes vagy jogi személynek, illetve leadhatja az államnak is. A vállalatok szén-dioxid-kibocsátásuk és a rendelkezésre álló kvótamennyiség ismeretében dönthetnek arról, hogy eladnak kvótáikból, vagy a piacról még vesznek. A kereskedési rendszerben 229 magyar és mintegy 12 ezer EU-s cég vesz részt.
A rendszer egyértelműen kisebb szén-dioxid-kibocsátásra ösztönzi a szereplőket, hiszen a nagy kibocsátóknak biztosan költeniük kell szennyezéseik után, illetve, ezzel párhuzamosan, a technológiájukat korszerűsítő létesítmények plusz bevételhez juthatnak fölös kvótáik eladásával. Az adott évre kiadott egységeket nem kötelező abban az évben felhasználni, az egységek tartalékolhatók, és későbbi években is felhasználhatók az államnak való átadásra, illetve értékesítésre.
Ha egy létesítmény nem ad át a tárgyévi kibocsátásainak megfelelő mennyiségű kibocsátási egységet az államnak, büntetést fizet. A büntetés 2005 és 2007 között minden tonna, egységgel nem fedezett kibocsátás után 40 euró, 2008-tól pedig 100 euró.
Az évente kiosztandó kibocsátási egységet ágazati szinten, egy több évre előre meghatározott Nemzeti Kiosztási Terv (NKT) szerint határozzák meg. Az első NKT a 2005-2007-es időszakra vonatkozik, a második 2008 és 2012 között szabályozza a kibocsátási egységeket.
A magyar rendszer
Az európai Irányelv már 2005. január elsejétől lehetővé tenné a szén-dioxid-kereskedelmet, ám az EU tagjainak mintegy felében még nem indult be az emissziókereskedelem, elsősorban a nemzeti regisztrációs rendszerek késlekedése miatt. A Nemzeti kiosztási terv Magyarországon már 2004 decemberében elkészült, ám a konkrét kibocsátási engedélyek kiadása, a kibocsátási egységek létesítményenkénti leosztása, a kereskedelem ellenőrzése és a tranzakciók hitelesítése olyan, jogszabályalkotást igényelő tényezők voltak, amely miatt (is) csúszott a rendszer elindulása.
Ma már ezek a feltételek közel kerültek a teljesüléshez, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) szakértője szerint a magyar dokumentumok Brüsszelben várják a Bizottság jóváhagyását.