Terror és tőzsde

Ha pár héttel a londoni robbantások után visszanézzük a tőkepiaci árfolyamgörbéket, meg sem tudjuk mondani, hogy mikor történt a tragédia. Megszoktuk volna a terrort? Aligha. Ellenben a súlyos bizonytalanság ellenére sem szakadtak meg a kedvező tőkepiaci trendek - olvasható a Manager Magazinban.

Olaj, nyersanyagok

A pénz tehát sok, mindenki mindent vesz, de vannak olyan piacok is, amelyek aligha hagyhatják figyelmen kívül a terrort. Bár a világ olajtermelésének alig egyharmadát adja az OPEC, és ez sem csupán arab országokat tömörít, mégis, ha iszlám fundamentalizmusról hallani, a gazdasági elemzőknek mindig eszébe jut: növekedett az olajkitermelés kockázata, ami drágulást okozhat.

A Manager Magazin által megkérdezett közel tucatnyi elemző egyaránt úgy vélte, hogy az olaj árát elsősorban a dinamikusan növekvő kereslet és a szűk kapacitások, másodsorban a gyenge dollár és csak sokadjára a terror határozza meg. Zékány András, az ING elemzője úgy véli, hogy a teljes olajvilág csúcskapacitáson pörög: nem pusztán a kitermelés, de a szállítás, a raktározás és a finomítás is. Ilyen helyzetben minden kockázat (terroresemény vagy akár hurrikán, árvíz, tűzvész, sztrájk) dob egyet az árakon.

Az árak nyakló nélküli emelkedésének pedig a dollár gyengülése is lendületet ad, két okból is. Egyrészt az eladók, vagyis a kitermelő országok gyenge dollár idején csak magasabb - dollárban jegyzett - olajár mellett érik el saját devizában az elvárt bevételt. Másrészt a vevők nagy része a dollár gyengülése miatt kevésbé érzi az olaj drágulását, hiszen a magasabb olajárat ellensúlyozza az amerikai deviza esése. Az európai vagy a hatalmas fajlagos energiafelhasználás mellett robbanó kínai gazdaság felhasználói így nem érzik drágábbnak az olajat, és nem is csökkentik keresletüket.

Duronelly Péter szerint Ázsiában dől el az olajár. Nem a termelőknél az arab világban, hanem azokban a vevő országokban, Kínában, Indiában, Délkelet-Ázsiában, ahol nagy energiaigényű iparágak futnak éppen fel. Ahogyan Tordai Péter, a K&H elemzője mondja: Kína határozza meg az árakat. Létezik ugyan egyfajta természetes egyensúly, hiszen a drága olaj idején rosszabbul megy a pazarló iparágaknak, amelyek így kevesebbet vesznek a termékből, de ez jelenleg csak arra elég, hogy 100 dollár alatt tartsa a hordónkénti árat. A terrorizmus olyan kockázatot jelent a kínálati oldalon, ami még bőven hajthatja feljebb az árakat.

A kereslet tehát nagy, a vevők zabálnák az olajat, de korlátok is jelentkeznek. A finomítók 94 százalékos kapacitáskihasználtsággal működnek, a beindított finomítói és kitermelési bővítések csak késleltetve éreztetik hatásukat. Az olajfelhasználást ugyan lehet némileg alakítani, de nagy csodák nincsenek: a nyersolajból 20-30 százalékban benzint és vegyipari benzint (naftát), 40 százalékban gázolajat és kerozint, illetve 30-40 százalékban petrolkémiai alapanyagokat lehet kinyerni.

Kitermelési tartalék pedig immár alig van a rendszerben, a globális tartalék mértéke 54 napról 52-re csökkent, és legfeljebb 2,4 millió hordóval növelhető a ma kitermelt napi olajmennyiség. A terrorizmus közvetlenül hat a rendszerre, hiszen éppen a legnagyobb tartalékokat felhalmozó Irakban folyamatosak a robbantások. Ha a támadások nem lennének, akkor az ország a jelenlegi 1,7 millió hordós napi termelése helyett 3 milliót is könnyedén felszínre tudna hozni.

A korábban említett rendkívüli likviditásbőségben az olaj és más nyersanyagok árának emelkedése egyszerre ok és okozat, nehéz eldönteni, hogy melyik erősíti a másikat. A globális optimizmus egyik oka ugyanis éppen az, hogy eltűntek a korábbi válságövezetek, azok a régiók, amelyek éppen a nyersanyagárak megugrásának köszönhetik fellendülésüket. A korábbi problémás területek közül Oroszország, az olajnak hála, Délkelet-Ázsia a kínai csoda felhúzó hatására dübörög, az utolsó válsággóc Dél-Amerikában pedig Venezuela ugyancsak az olaj-, Chile pedig a rézár miatt stabilizálódott.

Régen azt mondták, hogy a nyersanyagpiacok "ortogonálisak", áraik nem függnek az értéktőzsdék vagy a devizapiacok eseményeitől, ezért aztán a befektetők, magánnyugdíjpénztárak, biztosítók portfólióstabilizációs céllal vásároltak árut és árutőzsdei határidős termékeket, ami önmagában is feltornászta az árakat. Ma már nehéz lenne szétválasztani, hogy a nyersanyagárak robbanása segíti a likviditásbőséget vagy a likviditásbőség támogatja az alapanyagárak robbanását.

Ágazatok, devizák

"A terrorizmussal kapcsolatos ágazati és devizapiaci elméleti modelleket ismerjük, pár év alatt kialakultak a hüvelykujjszabályok" - mondja Zékány András, ám ezek most nem feltétlenül érvényesek. Vegyük azért pár mondatban sorba a nevezetes szabályokat!

A terroresemények legfőbb iparági vesztesei általában a légitársaságok, az utazási irodák és a káresetek miatt a biztosítótársaságok. Nyertesek pedig a biztonsági cégek, a hadiipar vállalatai, esetleg a "világvége-hangulatban" fogant felvásárlások révén a gyógyszergyárak és az élelmiszer-kiskereskedők lehetnek. A devizapiacon e szabály szerint eladják a terrorizmus által érintett dollárt, és felvásárolják a biztosnak tekintett svájci frankot. Nos, e folyamatokból csak ideiglenesen tapasztalhattunk júliusban párat, és akkor is inkább áttételesen.

A légitársaságok papírjaiból valóban adtak el, az első napi bessz után azonban stabilizálódtak az árak. Ugyanígy biztosítótársaságok vagy bankok papírjaiból is sokan értékesíteni kezdtek, némi számolás után azonban korrigált a piac. A metróban elkövetett merénylet ugyanis - bármilyen furcsa - nem számít súlyos biztosítói eseménynek. Ha az életbiztosításokból kalkulálva "fontosítjuk" az emberéleteket, akkor London nem volt akkora veszteség, mintha a támadás ingatlanokban és építményekben is súlyos károkat okozott volna.

Egy nagyobb árvíz, tűzvész sokkal súlyosabb biztosítói hatásokkal jár. Folytatva a hüvelykujjszabályok áttekintését, a gyógyszerpapíroknál valóban volt ugyan áremelkedés, de nem azért, mert az emberek "bezsákoltak" gyógyszerből, élelmiszerből. A befektetők szeretnek a klasszikus, a defenzív iparágak, vagyis elsősorban a gyógyszer- és a vegyipar felé fordulni a kockázatok növekedése idején.

Átmenetileg olyan iparágak is fundamentálisan fellendülhetnek, illetve pótlólagos figyelmet kaphatnak, mint az online médiabirodalmak, amelyek letöltési csúcsokat érnek el, a mobiltársaságok, amelyek megnövekedett hívás- és SMS-forgalomról számolhatnak be, de alapvetően nem változik meg a businessmodell. Mentek természetesen a hadiipari cégek is, összességében azonban nem történt átrendeződés. Megtanultuk beárazni a terrort.

"Ha terrorista lennék, nem az embereket irtanám. Felrobbantanék egy olajkikötőt."

Terrorjövő

Azt aligha kell hosszasan ecsetelni, hogy az újabb és újabb terroresemények csak erősítik a várakozást, hogy megint készülődik valami. Most Róma van leginkább "beárazva". Ahogyan az olasz tőzsdét is figyelő portfóliómenedzser fogalmazott: "Ha Olaszországban robbantanak, nem az lesz az első gondolatom, hogy miként tudnék nyereséget realizálni, de azt hiszem, a jó stratégia az lenne, ha hagynám a piacot, hadd tombolja ki magát. Amint pedig vége a függőleges vonalnak lefelé, vennék mindent, mert úgyis jön a korrekció.

Szerintem a londoninál is hamarabb fog fordulni a szentiment, és kisebb is lesz a reakció." Duronelly Péter szerint a gazdasági következmények nélküli terroreseményeknek a jövőben valóban nem lesznek erős tőkepiaci hatásai, de ez nem jelenti azt, hogy más típusú támadás nem formálhatja át alapvetően az árakat. Ahogyan az egyik - terrorstratégának sem utolsó - elemző mondja:

"Ha terrorista lennék, és valóban pusztítást szeretnék mérni a fejlett piacgazdaságokra, nem az embereket irtanám. Felrobbantanék egy olajkikötőt, vagy egyszerre két, teljesen védtelen ponton, mondjuk Nigériában és Szaúd-Arábiában egy fontosabb olajvezetéket. Na, akkor tényleg lenne összeomlás!"

Brückner Gergely

Manager Magazin