Japán invázió fenyeget az USA atompiacán

Megvásárolná Amerika legnagyobb atomerőmű építő cégét a Mitsubishi Heavy Industries. Amennyiben az üzlet létrejön, a japán vállalat akkor jelenik meg az amerikai piacon, amikor felengedni látszik az erőművekkel szembeni teljes elutasítás. Az atomenergia újjáéledni látszik Európában és az USA-ban, Ázsiában pedig mindig is népszerű volt. Az újra felfedezett energiaforrás jelenlegi támogatása mögött azonban nem kifejezetten zöld szándékok rejlenek.

A G8 csúcstalálkozót megelőzően mind George Bush amerikai elnök, mind Tony Blair brit miniszterelnök az alternatív energiaforrások támogatásának szükségességét hangsúlyozta. Az Economist szerint azonban Bush elnök alternatív energiaforrások alatt nem szélerőműveket és napelemeket, hanem atomerőműveket ért.

Az atomipar az utóbbi két évtizedben haldokló ágazatnak, energetikai zsákutcának tűnt. Olyan balesetek után, mint Three Miles Island az USA-ban, vagy Csernobil Európában, egy sor állam - Svédország, Németország, Olaszország, Belgium - megtiltotta további atomerőművek építését. Az Egyesült Államokban, ahol elvileg nincs életben ilyen tilalom, húsz éve nem épült atomerőmű.

Európa viszont a fosszilis erőforrások kimerülésével újragondolni látszik korábbi, radikálisan elutasító nézeteit. A zöldekkel koalícióban kormányzó Schröder kancellár szerint Németországban felül kellene vizsgálni az eddigi tilalmat, és úgy tűnik, a szigorú természetvédő Finnország is engedélyezi a fejlesztéseket. Az orosz földgáztól függő közép-európai államok, Szlovákia, és Csehország egyértelműen atomerőmű-pártiak.

Ázsiában sohasem áldozott le az atomenergiának. Japánban súlyos balesetek ellenére is fontos része maradt az energiaszektornak. Tajvan, Dél-Korea, India és Kína is beépítették energiagazdálkodásukba a nukleáris energiát. Kína ráadásul hatalmas fejlesztéseket tervez: harmincnál több erőművet építenének a közeljövőben.

Az atomenergia politikai támogatásának újjáéledése szakértők szerint azonban nem feltétlenül takar tisztán zöld szándékot. Az atomenergia ugyan olcsóbbnak tűnik a fosszilis energiahordozóknál, azonban nem szabad elfelejteni, hogy árakban már benne van a húsz év működés, ennyi idő alatt pedig éppen csak elkezdett megtérülni az építéskor befektetett összeg.

Az atomlobbi számára természetesen az a kedvező, ha a kormányzat fenntartja és növeli a támogatásokat, ettől azonban az atomenergia nem lesz olcsóbb. Az Economist szerint nem véletlen, hogy az atomipar környékén a kedvezőbb politikai megítélés ellenére sem tolonganak a befektetők. Az atomipart csak radikális politikai váltással lehetne ténylegesen "tiszta" és jövedelmező energiaforrássá tenni.

Az atomenergiába pumpált pénz egészen addig nem hoz tisztább környezetet, amíg a kormányzat nem nyúl a fosszilis energiát használókhoz. A fosszilis energiahordozók adójának emelésével az atomenergia üzletileg is sokkal szimpatikusabb megoldásnak tűnne, egyéb alternatív energiaforrások mellett. Adóemeléssel ezek az energiaforrások egy csapásra versenyképessé válnának.

A fosszilis források felhasználói, ezen belül az autóslobbi azonban egyelőre túl erősnek tűnik, különösen egy olyan országban mint az Egyesült Államok. Az atomenergia támogatása tehát szép zöld lépésnek tűnhet, azonban nem hoz tényleges megoldást. Ráadásul olyan energiaforrásoktól von el tőkét, amelyek adott esetben kevesebb környezeti kockázattal járó alternatívái lehetnek a kőolajnak, mint az atomenergia.

Barsi Szabó Gergely